Magyar Közélet, 1933 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1933-03-10 / 6. szám
MAOtilR Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, Vili., Déry ucca 10. IV. em. 10. TaiRfoni 34.9-23. Előfizetési ár egy évre 40 P. **scííikfílSí!*34*Ífíi Érünk valamit emberek, avagy tényleg feleslegessé váltunk már — kérdezzük a ránk zúdított technokratikus teóriák záporában, amikor azzal fenyegetnek tengerentúlról, hogy ezentúl már csak 4 órát dolgozhat mindenki naponta. Ha ugyanis tényleg beköszönt az a szellem, amely a technokrata elgondolások alapja és amely, míg egyfelől teljesen mechanizálja az embert is, másfelől boldog kort ígér. Az persze nem csábító, hogy csak 4 órát kelljen majd dolgozni, vagy legfeljebb ötöt. Nagyon sokan vannak, akik ennél jóval többet is dolgoznának kenyerük biztosítása ellenében és bár ma nem négy, de egy órát sem töltenek hasznot hajtó munkában, mégsem boldogok. A végeredményben a nagy világmegváltások elméletei hidegen hagynak ma mindenkit. Józan és becsületes szándéknak ma az emberek: dolgozni óhajtanak és megélni szeretnének. Gyermekeket nevelni szépen, békés otthonban pipálni, ezek ma a legközelebb fekvő álmok, semmi több. És mi azt látjuk, hogy egy kevés egymásra találni buzgalommal, különösen a mi szép egünk alatt, ez el is érhető. Ad ez a föld annyit, hogy mindenkinek telik belőle. Tőkének, munkásnak egyaránt érdeke, hogy jusson is mindenkinek. A pénz szaporodjék, az ember gyarapodjék értelemben, javakban, egyetemes érdek ez, érezzük mindannyian, így is lesz. Szent a hitünk benne. Abban ugyanis, hogy a viharok után a csend és egymásrataláltság boldog évei, évtizedei következnek. Miért is ne jönnének? Hiszen akarjuk, sóvárogjuk őket. Nevetséges állítás, hogy így válság, úgy válság. Egy valami nincs válságban. Az emberi akarat. Az élni, a jobban, szebben élni akarás töretlenül áll minden vihar zúgása között. Miután pedig ez egyenlő az igényekkel: lakással, ruhával, élelemmel, könyvvel etc., etc., nincs okunk félni, hogy a ma talán kétfelé haladó érdekek nem találkoznak. Jönni fog a munka, a kereset, a gyarapodás, a szellemi, testi fejlődés ideje. Talán a langyos márciusi szellő is ezt susogja. Lukáts Elemér.