Magyar Nyomdászat, 1896 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1896-01-01 / 1. szám
I. FÜZET 2. OLDAL Magyar nyomdás Kat .'sfca’yn'án t .minden ágában jelentkező rohamos fejlődésének. Posíni Ede 1860-ban Noseda Gyula társaságában nyitott nyomdát, mely szépen fejlődött s az akkori viszonyokhoz képest nagy nyomdának volt mondható. Később Nosedától különvált s önállóan nyitott nyomdát, melyet utóbbi időben «Id. Poldini Ede és Társa» czég alatt vezetett. Neki is nagy érdemei vannak szakmánk fejlődésében, hosszú élete alatt számos kitűnő nyomdász neki köszönheti szakmabeli képzettségétid. Poldini Ede Pesten 1820-ban született, a nyomdászatot a régi Trattner-féle könyvnyomdában tanulta. Béke hamvaira! A „Nagyvárad“ jubiláns albuma. Ily czímű 80 oldalra terjedő negyedrét alakú füzetet küldött be szerkesztőségünknek Láng József, a nagyváradi Air Hügel-nyomda jelenlegi tulajdonosa és a «Nagyvárad» czímű lap kiadója és felelős szerkesztője, ki olvasóink előtt is bizonyára jó emléknek örvend, mert budapesti tartózkodása alatt egyik lelkes és agilis elohárítása volt a szakmánkbeli mozgalmaknak és folyóiratunk belső dolgozótársaként élénk részt vett annak fellendülésében. A beküldött album tartalma két részből áll: első részében a «Nagyvárad» szerkesztője, Fehér Dezső, összeállította a múlt évi október 27-én tartott ünnepély alkalmával tartott beszédeket, leírván egyúttal a jubileum lefolyását; a második részben Láng József leírja a lap 25 éves történetét, melynek bevezetését mi is lenyomtatjuk, tartalmazván az becses adatokat Nagyvárad nyomdászattörténetéhez: «Magyarország kevés vidéki központja dicsekedhetik olyan régi irodalomtörténeti múlttal és kulturális életre kiható irodalmi befolyással, mint Nagyvárad város. Igaz, hogy a régi könyvnyomdák keletkezését leginkább a vallási egyenetlenségek okozták, de az is igaz, hogy a vallási kérdések fejtegetése nem volt képes a könyvnyomtatóknak elég tápot nyújtani: meg kellett szűnniök, vagy más kézre kerültek.* A «Nagyvárad» nyomdájának alapításakor itt csak egy nyomda létezett: a Tichy-féle. Ezt a múlt század közepe táján Csáky Miklós nagyváradi püspök alapította «Szemináriumi nyomda» czím alatt. Hatvan egy nehány évig szolgálta e nyomda a katholikus érdekeket, míg * Az első nagyváradi nyomdát a XVI. század második felében Nyakazó Antal (Ivadi) János Zsigmond református tendencziákkal alapította. Katholikus részről nem nézték ezt jó szemmel és a XVII. század elején Szenczi Kertész Ábrahám is nyomdát nyitott. A XVII. század végén már egyik nyomda sem létezett Nagyváradon. S vétel útján 1806-ban Tichy János Ferencz, az akkori üzletvezető tulajdonába ment át. A Tichy-nyomdát 1874-ben Hollósy Lajos könyvkereskedő és a «Bihar» kiadó tulajdonosa vette meg, a kinek Jenő fiától vette át a mai tulajdonosa, ifj. Berger Sámuel. Ebben a nyomdában indult meg 1862-ben az első politikai lap, a «Bihar», Győrffy Gyula szerkesztése alatt, versenytárs nélkül, de a Schmerling-korszak annál elviselhetetlenebb zaklatásai között. A lap közleményei miatt Győrffy csakhamar fogságba került és ez időre Gyalókay Lajos vette át a szerkesztést s az eddig négyszer hetenkint megjelent lapot csak kétszer adták ki azután, mig végre 1863-ban, egy évi fennállás után, egyelőre meg is kellett szüntetni. Hügel Ottó, a «Nagyvárad» alapítója, 1861-ben költözött Nagyváradra, ahol Moll Gusztávnak 1858-ban alapított kőrajznyomdájának vezetését vette át és csakhamar abba a helyzetbe jutott, hogy ezt a kőnyomdát 2200 forintért megvehette (1861 november 10-én); sőt 1862 tavaszán könyv-, mű- és zeneműkereskedés, valamint kölcsönkönyvtár állításához hatósági engedélyt kért, de a mely kérvényre Magyarország királyi helytartójának az volt a válasza, hogy: «Tekintve az itt helyben már létező könyvkereskedések kellő számát, ezen kérvénynek hely nem adatott.» Hügel nem nyugodott és 1862 június havában megvette 1200 forintért Demjén József könyv- és papirkereskedését, 1863-ban pedig könyvkötői iparüzletre kapott engedélyt; míg végre 1868-ban vágyát teljesen betöltötte és nagy költséggel könyvnyomdát alapított. Akkor Nagyváradon csak Hollósy Lajosnak, a Tichyféle nyomdában, az alkotmány helyreállítása után 1867 június havában újra megindított «Bihar»-ja létezett. Ez a lap, balközépi politikai pártközlöny lévén, egyoldalú informácziókkal szolgált, ami szükségessé tette egy másik hírlapnak az alapítását. A nyomda berendezésekor meg is indította Hügel Ottó a kétszer hetenként megjelent «Nagyváradi Lapok»-at, dr. Sipos Árpád szerkesztése alatt, Deák-párti programmal; de már 1870 június havában meg kellett szüntetnie, hogy aztán megindíthassa a «Nagyvárad» czímű független irányú napilapot.» Az album kiállítása szedés tekintetében kifogástalan, modern metszésű, egyforma jellegű betűkből lévén összeállítva, csinos egyszerűséggel tűnik ki; annál több kifogásolni valót találunk a nyomásnál; különösen az ábrák nyomása vall a vidéki gépmesterre, kinek ritkán nyílik alkalma ily munkák készítésére s azért nem tud az illusztrácziók nyomásához szükséges gyakorlatra szert tenni. Ezen kisebb mérvű fogyatkozást leszámítva, a munka becsületére válik a vidéki nyomdának. *** •VJV ./]V -/]V VJV VJV _*[V -/JV V]V -/]V vjv ./JV VJV VJV VJV