Magyar Órások Szaklapja és Magyar Ékszeripar, 1913 (15. évfolyam, 1-24. szám)
1913-01-01 / 1. szám
XV. évfolyam. Budapest, 1913. január 1. | Magyar Ékszeripar Journal des Horlogers Hon- Fachzeitung der Ungarischen Uhrmacher grois et Hongroise Joaillerie :: und Ungarisches juurelengeurerbe:: Megjelenik minden hó 1. és 15-én=Erscheint am 1. u. 15. jeden Monats Az ékszeripari részt szerkeszti: CSERJÉSI KÁROLY ötvösipari skolai tanár. Főmunkatárs: FÓGEL GYULA A szerkesztésért felelős: NAGY LÁSZLÓ főszerkesztő. Előfizetési ára: 1 évre 12 kor., Va évre 6 kor. & Budapest, Vili., Nap-utca IO, I. 5. Redakti0"und Administration Munkatársak: BALLA JÓZSEF dr. és SCHWARZ ZSIGNON. Visszapillantás lapunknak letelt XIV. évfolyamára. Mire jelen soraink a Pesti Lloyd-társulat mintaszerűen berendezett nyomdájának hatalmas gépei alól kikerülnek, vége az 1912. esztendőnek és vele szaklapunk XIV. évfolyamának. Új esztendő küszöbére lépünk és az új esztendő új kötelességeket ró reánk; új munkásságra serkenti a szerkesztőt és munkatársainak gárdáját, amely ehhez a reá várakozó munkához erőt merít abból a bizalomból, amely bizalomban immár tizennégy éven keresztül része volt a magyarhoni óvások és rokonszakmák részéről nemcsak változatlanul, de folyton növekvő fokozódó mérvben. Ez a meghitt bizalom teszi kötelességünké, hogy az új esztendő beálltával visszapillantást vessünk arra a munkásságra, amelynek tanúi voltak olvasóink; visszapillantást vessünk és beszámoljunk önmagunknak, mint ahogy önmagának beszámolni tartozik a becsületes kalmár az esztendő végével az áruleltár és mérleg elkészítésével. Lássuk hát, hogy mit dolgoztunk és hogy vájjon az, amit a mi téltekénk végigszántott az órásság ugar földjén, alá volt-e kellően készítve ? Vezetőcikkeink, szakrovatunk és egyéb hasábjainknak tartalma, iránya oda tendáltak-e, hogy megerősítsék és megvédjék azokat a nagy óvás érdekeket, amelyeknek szolgálatába állottunk? Új mellékletünk, illetve „A Magyar Ékszeripar“ címen ez évben indított új hasábjaink Csertesy Károly tanár szerkesztőtársunk vezetésével kielégítették-e az órások ékszerárúismeretét ? Kik voltak azok, akiknek munkássága a szakirodalom terén maradandó emléket hagyott a szerkesztőség asztalán és hány ízben élvezhették olvasóink atollukat ? Mennyi munkaadó és munkás fordult szaklapunkhoz szakkérdésekkel és azokra hány esetben kapott választ ? Hányan vették igénybe szerény sajtónkat, hogy álláshoz jussanak és hányan keresték meg a végből, hogy tanult munkáshoz juthassanak? Milyen volt lapunknak viszonya az Óvások Szövetségéhez és a budapesti Órásipartestülethez és mindkét szervezet vezetőihez ? Mindmegannyi kérdések ezek, amelyeket önmagunk előtt felteszünk és amelyekre a választ megadni, az 1912. esztendőbeli XIV. évfolyamot illetőleg, ez a „Visszapillantás“ a legalkalmasabb. Azon kezdjük a válaszolást az önmagunk által föltett kérdéseire, hogy a „Magyar Órások Szaklapja“ a letelt esztendőben szigorúan ragaszkodott ahhoz a munkaprogrammhoz, amelyet olvasóinak az 1911. év végével beígért nagy általánosságban körvonalazva. A szerkesztőségnek tekintettel kellett lennie az órástársadalom vágyaira, óhajaira; tekintettel kellett lennie az órásipar érdekeire és ezeket minden egyéb érdekeken felül elsősorban kellett felszínen tartania, dacára annak, hogy ezeknek a speciális órásipari érdekeknek lancírozásával sok kellemetlensége és igen érzékeny anyagi vesztesége volt. Ámde, ha egy szaklap jobbra is kacsint , balra is kacsint, akkor nem töltheti be azt a hivatást, azt a rendeltetést, amelyre vállalkozott. Márpedig ez az újság elsőrendűen az órásiparnak szaklapja és ha ennek az iparnak még oly hatalmas ellenfelek szegődnek is a támadására vagy megbénítására, mint ahogy tényleg éreztük ezt a támadást főleg a nagykereskedelem és gyáripar követőinek azon részéről, amely detailban való árusítással is foglalkozik, akkor az ilyen magatartás és eljárás ellen tiltakozó szavunkat fel kellett emelnünk, mert mi nem a független tőke megfélemlít- POLLÁK ALFRÉD ezüstáru gyári raktára és nagykereskedése Budapest, III. ker., Városház utca 16. sz., lehelet. Dús raktár mindennemű ezüstáruban, sima és díszített evőeszközökben. ezüst, duble és arany bijouterie árukban. Telefon: 27:01.