Magyar Posta, 1933 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1933-01-01 / 1. szám

2 Dr. Krajcsik Géza: A vaspályák által okozott halál vagy testi sértés iránti felelősségről szóló 1874: XVlll. t. c. vonatkozásban a m. kir. postával. sértést elháríthatatlan esemény (vis major), vagy egy harmadik sze­mélynek elháríthatatlan cselekménye, melyet a vasút megakadályozni képes nem volt, vagy a meghaltnak, illetőleg a sérültnek saját hibája okozta. A vasút kártérítési kötelezettsége a törvény rendelkezése szerint testi sértés esetén a gyógyítás költségeinek megtérítésén kívül kiterjed arra a vagyoni hátrányra is, amelyek a sérülés következtében a sérültre, annak ideiglenes vagy állandó keresetképtelenségből vagy keresetképességének csökkentéséből hárulnak; halál esetén a vasút ezenkívül tartozik megtéríteni a temetés költségeit, továbbá, ha az el­halt egyén valakinek eltartására vagy neveltetésére törvénynél vagy törvényes gyakorlatnál fogva köteles, ennek tartási és illetőleg nevel­tetési költségei is, amennyiben azok a halálozás következtében tőle el­vonatnának, a vasút által fizetendők. A fenti törvényes rendelkezések a vasutakra nézve igen messze­menő, teljes kártérítést magában foglaló felelősséget állapítanak meg. Ez a tárgyi (objektív) felelősség független a vasútnak, illetve alkalma­zottainak mulasztásától, gondatlanságától vagy vétkességétől. A vasút felelőssége a vétkességtől teljesen elvonatkoztatva minden körülmé­nyek között fennáll, a vasúti üzemnek veszélyes voltánál fogva, ha csak a vasút be nem bizonyítja, hogy a baleset oka elháríthatatlan esemény (vis major), vagy egy harmadik személy elháríthatatlan cse­lekménye, vagy a meghaltnak, illetőleg sérültnek a saját hibája volt. A vasútra nehezedő ez a bizonyítási kötelezettség a törvénynek abból a rendelkezéséből folyik, mely szerint mindig az a vélelem, hogy a bal­esetet a vasút hibája okozta. A vasút tehát a kártérítési kötelezettség alól csak úgy szabadulhat, ha a törvényben meghatározott kivételes esetek valamelyikének fennforgását bizonyítania sikerült. Ennek a törvénynek nem jelentéktelen szerepe jut a m. kir. posta szolgálatával kapcsolatban is. A legtágabb tér, ahol a törvény alkal­mazást nyerhet, a postai alkalmazottaknak mozgópostai szolgálatával kapcsolatban jelentkezik. A mozgópostai szolgálat ugyanis kizáróan a vasúti ü­zem keretén belül nyer lebonyolítást, minélfogva az ezt a szolgálatot ellátó kezelő és ellenőrző postai személyzet szolgálati idejének tartama alatt állandóan ki van téve annak a lehetőségnek, hogy valamely vasúti balesetnek passzív részesévé válik. Igen sok esetben szenvedtek postai alkalmazottak mozgópostai szolgálatuk tel­jesítése közben olyan vasúti balesetet, amelynek következtében át­menetileg vagy véglegesen szolgálatképtelenekké váltak vagy életüket vesztették. Az ilyen esetekben mindenkor előtérbe lépett az érdekelt vasútnak a balesetet szenvedett postai alkalmazottal szembeni kár­térítési kötelezettsége, mert a balesetet szenvedett postai alkalmazott szolgálatképtelenné válása nyugdíjazását, vagy jobbik esetben a moz­gópostái szolgálatból való kiválását eredményezte, aminek következté­ben — eltekintve az egyéb költségektől (gyógykezeltetés stb.) — ká­rosodást szenvedett, mert elesett mindazoktól a mellékjárandóságok­tól, amelyeket mozgópostái szolgálatával kapcsolatban élvezett. A moz­gópostai szolgálat közben vasúti balesetet szenvedett postai alkalma­zottak a vasúttulajdonos ellen kártérítési igényük érvényesítése miatt pert indítottak, amely perekben a vasút védekezése mindig arra

Next