Magyar Szesztermelő, 1943 (46. évfolyam, 1-12. szám)

1943-01-01 / 1. szám

XLVI. évfolyam Budapest, 1943. évi január MAGYAR SZESZTERMELŐ A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI SZESZTERMELŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Tagok a lapot díjtalanul kapják Nem tagoknak előfizetési díj: egy évre ............... ... 12*—­­ negyed évre............... ... 3‘— „ Szeszgyárvezetőknek 50% engedmény Megjelenik havonta egyaze* Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Köztelek, IX. kerület, Közteleki utca 8. szám Hirdetési áraink : Fél oldal 64 pengő, ll* old. 32 pengő, l/» old. 16 pengő, l/io old. 8 pengő. Álláskeresőknek 50% kedvezmény. Mellékletek díja külön számítás alá esik. Hirdetéseket minden esetben csak a hirdetési díjak előzetes beküldése után közlünk. A Magyar Mezőgazdasági Szesztermelők Országos Egyesülete tulajdona Felelős szerkesztő és kiadó: Rédly Gyula Műszaki társszerkesztő: Hérics-Tóth Jenő dr- Műszaki rovatvezető: Taxner Károly dr. Háborús évfordulón. Az idei évforduló igen nehéz viszonyok között találja egész gazdasági életünket, s abban a mezőgazdasági szeszipart is. A háborús küzdelem nemcsak a harctereken folyik, ahol a fegyvereké a döntés, hanem idehaza is, ahol a gazdaság belső frontján kell küzdelmes erőfeszí­téssel helytállnunk a termelés fenntartása és biztosítása érdekében, így az elmúlt esztendő a mezőgazdasági szesz­iparnak is nehéz megpróbáltatásokkal teljes, válságos időszaka volt. A "háborús gazdálkodás rányomja bélyegét gazdasági életünk valamennyi mozzanatára s a mezőgazdasági szesz­­termelés menetét és kereteit is a háborús célok és fel­adatok szabják meg. Az irányított termelésnek, az anyagok forgalmának és felhasználásának különböző korlátozásai és szabályozásai pedig a mezőgazdasági szeszipart annál inkább közelről érintik, mert a szesz­­termelés nyersanyagai a közellátás más vonatkozásaiban is fontos tényezők. Ez az összefüggés okozza, hogy a szesztermelés keretei és a szeszipar nyersanyagfelhasz­nálása a közellátás országos szempontjaitól függenek. Ez a függőség azonban számos váratlan nehézséget, akadályt és fennakadást hozott, mert más irányú köz­ellátási szükségletek biztosítása érdekében szükségessé vált, előre nem látott intézkedések, különböző kérdések szabályozásának módosítása a szeszipar előre megszabott termelési és nyersanyagellátási rendjét alaposan za­varta. Kétségtelen, hogy a szesztermelőket kétszere­sen sújtották a mai nehéz viszonyok, mert egy­részről mint gazdák szenvedték végig a most már évek óta sorozatos rendkívüli időjárás és külön­böző elemi csapások miatt gyenge terméseredmények veszteségeit, másrészt mint szeszfőzdevállalkozóknak a nyersanyaghiány és drágaság, valamint a beszerzések körüli nehézségeken kellett magukat átverekedniük, hogy szeszgyáruk üzemét és az arra alapított gazdál­kodást folytathassák. Amikor most, az évfordulón ezekre a nehéz időkre visszatekintünk, felmerült a kérdés, hogy várjon jobb és könnyebb lesz-e a jövő esztendő ? A most folyó új szesz­termelési időszakban kétségtelen jeleit látjuk annak, hogy a szeszipar nyersanyagellátásának intézményes szabá­lyozása terén bizonyos haladás mégiscsak mutatkozik. Ez persze nem jelenti azt, hogy igényeinket nem kell továbbra is a legszűkebbre szabnunk, nem jelenti azt, hogy egyéb érdekekre való tekintettel ne kellene a ter­melés egy részéről továbbra is lemondanunk és hogy nem lesznek nehézségeink, amelyek leküzdésére minden erőn­ket sorompóba kell állítanunk. Mégis reméljük, hogy legalább e szűkreszabott és szerényebb keretekre beállí­tott termelés rendjében nem fognak újabb meglepetések reánk szakadni. A szesz egyedárusági igazgatóság hat­hatós támogatásának érdem­e, hogy ezekben a rendkívül nehéz, küzdelmes időkben folltozott megértéssel mellet­tünk állva, a legsúlyosabb nehézségek egy részét sikerült elhárítanunk és e révengy­ó termelés folytonosságát biz­tosítanunk. h) Ugyanez vonatkozik a szeszbeváltási árhelyzetre is, amely a szeszipar boldogulásának egyik alapfeltétele. Meg kell állapítanunk, hogy ha­bár a jelenlegi szeszbevál­tási árak nem is jelentik a termelői javaslatok teljes meg­valósítását, főként a tőkekamat és amortizáció kérdésé­ben fennálló elvi nagy problémánk megoldását, mégis az előző évivel szemben fejlődést és javulást mutatnak. Ez nemcsak a szesztermelés fenntartásához fűződő gazda­sági és hadviselési érdekek fontosságának elismerését jelenti, hanem egyben a mai rendkívüli helyzet méltánylását is, amely körülmény arra a reményre jogo­sít, hogy ezen az úton továbbhaladva a termelés árigényeit a jövőben is fokozott mértékben fogják figyelembe venni. Nem átitathatjuk tehát magunkat azzal, hogy az új esztendőben nem lesznek nehézségeink, küzdelmeink és bajaink, sőt el kell készülnünk arra is, hogy a viszo­nyok esetleg még nehezebbek lesznek. Mert háborúban vagyunk, annak a gazdasági életre való kihatásait előre nem láthatjuk és a mai rendkívüli viszonyok közepette a szesz­­termelés lehetőségei sokszor olyan körülményeken fordul­nak meg, amelyekre befolyást gyakorolni nem tudunk. De ami hatalmunkban áll, aminek irányítása tőlünk függ, ezekben a kérdésekben egyesületünk fokozott erővel és szívóssággal igyekszik a szesztermelőknek segítségére lenni. Bízunk abban, hogy a szeszegyedárusági igazgató­ság törekvéseinket továbbra is megértő és hatásos támo­gatásában fogja részesíteni. Ahhoz azonban, hogy egyesületünk munkája való­ban eredményes legyen, szükségünk van tagjaink ösz­­szességének vállvetett közreműködésére is. A mezőgazda­­sági szesztermelők ismételt tanújelét adták annak, hogy maguk is átérezve a mai idők súlyos voltát, nemcsak a nehézségek felpanaszolására, hanem fokozott erőkifej­téssel azok leküzdésére is képesek. A háború mind­­annyiunktól helytállást és erőnk megfeszítését követeli. Ez a tudat és ez az elszánt akarat fog képesíteni ben­nünket arra, hogy erőink egyesítésével az új esztendő minden megpróbáltatásán és nehézségén magunkat keresztülküzdjük és átmentsük ezeken a nehéz időkön a mezőgazdasági szeszipar ama értékeit, amelyeken majd a jobb, békés jövőt felépíthetjük. (R­ a.)

Next