Általános Mérnök, 1946-1948 (1. évfolyam, 1-3. szám - 2. évfolyam. 1. szám - 3. évfolyam, 1-10. szám)
1947-01-01 / 1. szám
mezőket emeltük ki. A munkaterv elkészítésekor ugyanis feltételeztük, hogy az ép és a sérült részeket az emelés előtt szét lehet választani, ami azonban a részletes búvárfelderítés szerint nem volt keresztülvihető. 3. Feladatok és munkaerő. A feladatokat és munkaköröket a két minisztérium a következőképen szabályozta. A Közlekedési Minisztérium vállalta a költségek fedezését és helyszíni építésvezetője útján az építéshez szükséges anyag rendelkezésre bocsátását. A Honvédelmi Minisztérium vállalta a munka megtervezését, az építésvezetést, és a munkaerő zömének rendelkezésre bocsátását. A katonai munkaerő mellett polgári munkavállalók is dolgoztak, egyrészt a helybeli szociális viszonyokra való tekintettel, másrészt, mert egyes szakmunkások (búvárok, autogénvágók, ácsok) katonai vonalon nem voltak biztosíthatók. A mezőgazdasági idénymunkák (aratás) idejének kivételével az alkalmazott munkaerő 1946 december elejéig 300 fő körül mozgott, amely létszám ez időn túl, a munka befejezéséig, fokozatosan 120 főre csökkent. 4. Anyagi ellátás. A munka megindulásakor (1946. tavaszán) építőanyag a helyszínen csaknem semmi sem volt és annak előteremtése az akkori közismert viszonyok között igen nagy terhet rótt mind az állami, mind a katonai építésvezetőségre. Különösen hiány volt a faanyagban (elsősorban megfelelő méretű cölöpökben) és nagyobb méretű tarlókban. Ez a szükséglet csak úgy volt fedezhető, hogy a Közlekedési Minisztérium más munkahelyeken felszabaduló anyagot utalt ki, annak kitermelése és ideszállítása azonban javarészt az itteni munkahelyet terhelte. A szolnoki közúti híd munkahelyéről a nagy emelőjármokhoz szükséges cölöpöket, süvegfákat és hoszszabb fogófákat utalták ki. Ezek kitermelésére különítményt irányítottunk Szolnokra. A különítmény munkáját igen hátráltatták azok a körülmények, hogy egyrészt a cölöphúzás előtt nehéz szerelőállványokat kellett lebontani, másrészt a cölöphúzáshoz sem rendelkezett eleinte a megfelelő eszközökkel. Az emeléshez szükséges tartók közül 4 db 1 m magas, 22 m hosszú szekrényes tartót a budapesti Szabadság-hídról utaltak ki. Ez azonban a szükségletet még egy hídnyílásban sem fedezte. További tartók a dunaföldvári híd roncsanyagából lettek kiutalva. Ennek az anyagnak szállításhoz való előkészítésére, részben ideszállítására különítményt rendeltünk ki Dunaföldvárra és szereltünk fel az amúgy is szűkös kiméretben levő eszközeinkből. Máshonnan kiutalt tartókkal a készlet annyira kiegészült, hogy egy 100 m-es nyílásban folyó munkához éppen elég volt, de egyidejű párhuzamos munka előkészítésére két nyílásban, nem volt elég. A nagyobb elosztó, kiváltó stb. tartókat a helyszíni roncsanyagból rögtönöztük, kisebb tartókat más munkahelyekről (Budapest, Szolnok, Kúnszentmárton) kaptunk. Emelőberendezések közül négy, egyenkint 200 tonnás és kettő, egyenkint 100 tonnás készletet a Közlekedési Minisztérium más munkahelyről utalt ki, négy, hatvantonnás készletet roncsanyagból a helyszínen gyártottunk. A munka megkezdésekor fadereglyékre rögtönzött szükség úszódaru állott csak rendelkezésre. Ezzel komolyabb munkát végezni nem lehetett (kis teherbírás, kis emelőmagasság, állandó javítás). Javult a helyzet szeptember elején, amikorra sikerült két, nagy teherbírású pontont szerezni, amelyre vas szükségdarut építettünk. A Ganz-gyártmányú 10 tonnás úszódaru beérkezésével állott rendelkezésre olyan eszköz, amellyel a szerelési és roncsbontási munkákat a megkívánt ütemben lehetett végrehajtani. Az anyagi ellátást károsan befolyásolták az inflációs idők közismert pénzügyi nehézségei, főképen azért, mert az előkészítő időszakra esett az anyagbeszerzések zöme. Ennek ellenére a szükséges anyagok zömét a Közlekedési Minisztérium építésvezetősége — bár fáradságos utánjárással, de kellő időben rendelkezésre tudta bocsátani. Végeredményben az anyagi ellátás zökkenői a munka sikerét nem veszélyeztették. Kihatásuk főleg abban állott, hogy nagyobb munkaerő bevetésével sem lehetett volna a munka befejezését meggyorsítani. 5. A munka végrehajtása I. Általában. A katonai építésvezetőség a munkahelyet 1946. április 5-én vette át. Az előkészületek, ú. m. munkatérberendezés, anyagkirakások, stb. befejezése után, az érdemleges munkákt a 4. (bal 50 m-es) nyílásban április 26-án kezdtük meg. Május 5-én indult meg a munka a két 100 m-es medernyílásban (cölöpözés). A továbbiakban a munka végrehajtását az egyes hídnyílások szerint külön-külön tárgyaljuk. II. A 4. (bal 50 m-es) nyílásban végrehajtott munkák. A hídmezőnek Tiszaug felőli vége a hídfőről lezuhant és a végső keret erősen megsérült. Ugyanígy a zuhanás következtében megsérült a főtartó mederfelőli vége is az északi oldalon. A helyreállításhoz a következő részletmunkákat terveztük: a) A hídmező aláfogása és máglyákkal való emelése a Tiszaug felől számított 2. jelű csomópontnál. Emelési magasság kereken 9 m. h. A felemelt híd megtámasztása a mederfelőli 2. jelű csomópontnál, a főtartó megsérült rúdjainak kiváltásához. A híd felemelését 1946 április 29-én kezdtük meg és egyheti megszakítással, május 25-én fejeztük be. Beépítettünk kereken 50 m3 keményfa gerendát, felhasználtunk 423 munkásnapot.