Magyar textílipar, 1907 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1907-01-01 / 1. szám
1907. JANUÁR 1. MAGYAR TEXTILIPAR delmi ministerium textilipari fejlesztő osztályának feladatává tétetnék, hogy az egyes vidékek viszszonyainak és az ország szükségletének megfelelő gyárak tervezetét dolgozza ki, a szükséges tőke beszerzésére irányuló mozgalmat valamely iparbank támogatásával kezdeményezze végre, hogy az ily módon keletkezett vállalatok berendezésénél s üzembehozatalánál közreműködjék. Ha a közönség látná, hogy az ily módon létrehozott gyárak reális alappal bírnak, hogy a bank nem számít fel nagy alapítási költségeket, hogy az üzem vezetése olyanokra bízatott, akik nem akarnak hirtelen meggazdagodni, hanem lankadatlan munkásságukkal a vállalat életképességét biztosítják, nálunk is gyorsan fokozódnék a vállalkozási szellem. Textilipari gyáraink földrajzi elhelyezése. Azokban az országokban, amelyek fejlettebb textiliparnak örvendenek, a textilipari gyárak nagyobbára egyes központokba tömörülnek. Legjobban szembetűnik ez Angliában, a textilipar klasszikus hazájában. Manchester a pamut-, Leeds és Bradford a gyapjú-, Belfast a len-, Dundee a jutaipar középpontja. A pamutiparnál ez a koncentrálási folyamat annyira ment, hogy az ország összes pamutfonó , szövő- és festőgyárainak majdnem 90,00-a egy oly körben van elhelyezve, melynek középpontja a manchesteri pamuttőzsde és amelynek sugara mintegy 30 kilométer. Franciaországban Lyon a selyem-, Roubaix és Tourcoing a gyapjú-, Elboeuf és Rouen a pamutipar centruma. Németországban Aachenben van a posztó- ipar, Crefelden a selyemipar, Berlinben a bútorszövet- és női konfekcióipar centruma. Ausztriában Reichenberg és környéke. Brünn, Bielitz, Asch, Warnsdorf a textilipar góczpontjai. Tetszés szerinli példákkal illusztrálhatnám azt a tüneményt, hogy a textilipar, ha természetes módon fejlődik, mindenütt bizonyos centrumokban összpontosul. E tünemény okai a következőkben találhatók. Az ipar legszívesebben olyan helyeket keres fel, amelyek fejlődésére legalkalmasabbak. Ilyenekül pedig azok a városok kínálkoznak, amelyek már fejlődő iparral bírnak. Az ilyen helynek már bizonyos hírneve van, a közönség ismeri az áru származási helyét és így valamely ott letelepülő új gyár könnyebben fogja czikkeit eladhatni. A munkások szívesebben keresik fel azokat a helyeket, ahol több rokonszakmájú gyár között válogathatnak és azért ilyen helyeken idővel képzett munkástörzs fejlődik, ami ismét megkönnyíti új gyárak alapítását. Az ilyen helyeken végül legkönnyebben fejlődik a segédipar, mely a textilipar virágzásának egyik feltétele. Mintarajzolók, kártyavetők, borda- és nyüstkészítők telepednek le ezekbe a városokba és így a textilipari gyárak helyben szerezhetik be nélkülözhetlen segédcikkeiket. Míg tehát első tekintetre azt hihetnők, hogy új gyárak alapításánál kerülni kell azokat a helyeket, ahol rokonszakmájú gyárak már léteznek, e megfontolások után beláthatjuk, hogy ennek ép az ellenkezője igaz. Ha ezek után Magyarország textiliparának földrajzi elhelyezését vizsgáljuk, azt a sajátságos tényt látjuk, hogy míg a textilipar koncentrálódik, nálunk az egész országban szétszóródik. Nagyobb gyapjú fonó-szövő gyárakat pl. egyrészt az ország északnyugati részeiben találunk — Zsolnán, Gácson, Losoncon, Besztercebányán, — másrészt ezzel diametrális irányban, az ország délkeleti részeiben, Brassóben, Nagyszebenben. Pamutgyár van Rózsahegyen, Újpesten, Dugaresában, Szombathelyen, Pápán, Segesváron és Sepsiszentgyörgyön. Jutagyár van Lajtaújfalun és Budapest környékén, lenszövőgyár Késmárkon és Pozsonyban, lenfonógyár a Szepességben és Komáromban. Csak Szegeden van két nagyobb kendergyár, amely egymás mellett megfér. Ennek a szétszóródásnak egyik oka valószínűleg az, hogy a hatóságok minden vidéknek egyformán akarnak juttatni valamit a textilipar áldásaiból. A külföldi vállalkozók sokszor nem ismerik eléggé a helyi viszonyokat és egyszerűen azután indulnak, hogy mely város nyújt több kedvezményt, melyik ad ingyen telket és több téglát az építkezéshez. Egyes vállalkozók úgyszólván végig kilincselik a törvényhatóságokat, megtudni, hol kapnak nagyobb kedvezményeket. De bármi legyen is oka ennek a jelenségnek, az bizonyos, hogy ez az állapot nem természetes és hogy ez fejlődő textiliparunknak nagy hátrányára lehet. Ha azt akarjuk, hogy Magyarország textilipara, földrajzi elhelyezés szempontjából is egészséges fejlődésnek induljon, arra kell törekednünk, hogy az egyes városokba koncentráltassék. E célból mindenekelőtt meg kell vizsgálnunk, melyek azok a helyek, amelyek fekvésüknél fogva leginkább biztosíthatják valamely iparág fejlődését. Csak természetes előnyök lehetnek mérvadók a helyválasztásra és nem azok a mesterséges kedvezmények, melyekkel egyik vagy másik város magához akarja csábítani a vállalkozókat. Az első szempot valamely gyár földrajzi helyzetének megállapításánál a szállítási viszonyok kedvező vagy kedvezőtlen volta. Egyenlő berendezés, vezetés és munkaerő mellett az a gyár lesz előnyösebb fekvésű, mely olcsón szál 3