Magyar Textiltechnológusok lapja, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-25 / 1. szám
MAGYAR TEXTILTECHNOLÓGUSOK LAPJA ebben az esetben két fonalcsoporttal egyszerű befűzéssel dolgozunk. A két fonalcsoport között négy vetés és a forgószál a váltások között vászonban köt. Itt látjuk, hogy a láncfonalak a váltás előtti vetésnél eltolódás van. Ez az eltolódás a szövetnek csipkeszerű képet ad. A bordafűzésnél a két fonalcsoport között 2—3 fogart üresen hagyunk. A 11. ábrán vászonkötéssel, ellentétes (ékalakú) behúzással és két fonalcsoporttal dolgozunk. Itt a forgószál, eltérően az eddigi példáktól, nem vetésről-vetésre vált, hanem a váltás előtt több vetésen keresztül lent marad. A váltás után pedig csak egy vetésre marad fent, — mivel a mintát a forgószál képezi, — így a szövet szikével alul szövődik. Ennél a mintánál az állószálként szereplő — példánkban négy — vászonkötésű szálat nem kell a fent említett oknál fogva a 7. ábrán feltüntetett szerkezettel emelni, mert itt a forgószálnak van helye és ideje az állószálat megkerülni. Az ilyen mintánál ügyelni kell arra, hogy a forgószál a mellette lévő állószállal élesen kössön, a minta tisztaságának elérése miatt. A két fonalcsoport között itt is néhány fogart üresen hagyunk. A 12. ábra a félnyüstös elrendezésnek igen érdekes felhasználását mutatja be. Az eddig tárgyalt mintáknál a forgószálnak két helyzete volt; az állószáltól jobbra, vagy balra helyezkedett el. Ennél a mintánál, mivel két állószállal dolgozunk, a forgószálnak három helyzete van. A forgószál köthet a két állószál között (könnyű nyilas), vagy mindkettőtől jobbra, illetve balra (nehéz nyilas). Itt ellentétes (ékalakú) befűzéssel és két cérnanyüst csoporttal dolgozunk. A ugyanabban a helyzetben vannak, mint a legutóbbi váltás után. Ennél a mintánál egyszerű befűzést használunk. 10. ábrán azt az esetet mutatjuk be, mikor helyenként egy nyílásba több vetüléket szövünk be.