Magyar Üveg- és Agyagujság, 1910 (10. évfolyam, 1/215-24/238. szám)
1910-01-01 / 1. (215.) szám
I X. évfolyam. év ^ Előfizetési ár: Negyed évre ... ... 4 korona Fél évre ..... . ... ... 8 . Egész évre .....................16 Budapest, 1910. január 1. /JiS2 / 1. (215.) szám. -—. . - • - 1 — .........- v. HIRDETÉSI---ARAK : egész oldal 80 korona, fél oldal 40 korona, negyed oldal 20 korona. — Nagyobb megrendeléseknél árengedmény, MEGJELENIK MINDEN HO 1. ES 15-EN. Főszerkesztők: ZSOLNAY MIKLÓS és ILLÉS JÓZSEF Felelős szerkesztő : ROÓZ REZSŐ Magyar Üveg- és Agyagújság A MAGYARORSZÁGI ÜVEG-, AGYAG-, PORCZELLÁN- ÉS KERÁMIA-IPAR SZAKKÖZLÖNYE A MÁRVÁNY-, KŐ- ÉS TÉGLAIPAR MINDEN ÁGÁT FELÖLELŐ SZAKLAP AZ ÜVEG- ÉS PORCZELLÁNKERESKEDŐK ÉS ÜVEGESEK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAP Alapította TÓTH IGNÁCZ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, Budapest, VII., Rákóczi ut 54. 1989 Foly Visszapillantás. "A flzecuk évfolyam küszöbén a Magyar Üveg- és Agyagújság büszkén és önérzetesen tekinthet vissza múltjára. Derekasan végezte a kötelességét és mindenkor igyekezett használni annak az ügynek, amelynek szolgálatába szegődött. Tíz év küzdelmes munkájában szilárdan haladt azon az úton, amely nem az önérdekhez, hanem az e lapban képviselt szakmák érdekeihez vezetett. Alább olvasható e lap egész múltja és munkássága, amelyből e helyütt csak egyet akarunk kiemelni: hogy ez az újság teremtette meg fáradhatatlan buzgalommal „Az üveg- és porczellánkereskedők és üvegesek országos egyesületért. Már ezzel a ténykedésével is számot tarthat ez a lap arra, hogy e szakmák érdekeltjei részéről a legnagyobb támogatásban részesüljön. S amikor most nekiindulunk a tizedik esztendő munkájának, azt hisszük, joggal kérhetjük cserébe munkánkért s áldozatkészségünkért a megfelelő támogatást. *m. i.) A Magyar Üveg- és Agyagújság jelen számával fennállásának tizedik évfordulóját ünnepli. Ez alkalomból legyen szabad eddigi működésünk eredményéről beszámolnunk. A lap alapítói Tóth István és Illés József tisztában voltak azzal, hogy a szakmának egy megfelelő orgánumra szüksége van, de nem tudták várjon a gyáriparosok vagy a kereskedők érdekeinek megvédését, helyzetüknek javítását tűzzék-e ki elsősorban maguk elé czélul. Közvetlenül az első szám megjelenése előtt mintegy kivezetőképen a programm meghatározásának kételyei közül, beérkezett a szerkesztőségbe a budapesti üvegkereskedők egyik régi tagjának, Salzer Salamonnak levele, amelyben röviden vázolja az üveg- és porczellánkereskedői kar bajait, sérelmeit s kéri ez új lapot, hogy ezeknek sérelmeit szintén vegye fel programmjába. Ez a levél döntő hatással volt az irányra, amelyet a magyar és német nyelven megjelenő „Magyar Üvegipar“ nemcsak magáévá tett, hanem azóta mindezideig csaknem ennek szolgálatában küzdött. Legelső és legsürgősebb feladatunknak tartottuk a szakma tagjait egy táborba gyűjtve, olyan egyesülésen munkálkodni, amely egy erkölcsi testület súlyával és tekintélyével az illetékes fórumoknál hatékonyan tudjon interveniálni, ha az üvegszakma egyik vagy másik életbevágó kérdése ezt megkívánná. Csakhamar felvetettük egy országos kongresszus eszméjét, — amely az egész országban osztatlan tetszést keltett — és társulva a szakma kitűnőségeivel hozzáfogtunk a kongresszus előkészítéséhez s ezzel kapcsolatban egy országos egyesület megalakításához, amelyért szintén mi kezdtünk agitálni lapunk első számaiban. Lezajlott az országos kongresszus a kormány képviselőjének, Szterényi József mint tanácsosnak jelenlétében s midőn ezen a kongresszuson megalakult az „Üveg és Porcsellánkereskedők és Üvegesek Országos Egyesülete“, minden dicsekvés nélkül állíthatjuk, hogy az egyesület megalakulásának munkájából s eredményéből, — az illusztris vezető férfiak mellett — az oroszlánrész bennünket illet. Lapunk és az Egyesület a megalakulás perczétől kezdve összeforrtak egymással s mindmáig vállvetve és egymást támogatva haladtak kitűzött czéljaik felé Mint hivatalos közlöny egyrészt pontos és hű krónikásai voltunk az egyesület belső életének, másrészt pedig egymásután hoztuk nyilvánosságra, alapos tanulmányok után, azokat a bajokat és sérelmeket, amelyek égető orvoslását az egyesület munkaprogrammjává, a legelső feladatává tette. A „Magyar Üvegipar“ fennállásának második évében fontos változáson ment keresztül: felvette programmjába az üveges szakmával rokon agyagipart is, hogy egymással karöltve könnyebben győzhessék le ama bajokat, amely közös boldogulásuk útját állják. Azonban új munkakörünkben, az agyagipari rész színvonalas és szakszerű szerkesztésében nagy nehézségekkel kellett volna megküzdenünk, ha nem sikerült volna Zsolnay Miklóst, a magyar ipar egyik büszkeségét és legnagyobb tekintélyét a lap főszerkesztőjéül megnyernünk, akinek neve az akkor már Magyar Üvegiparrá átváltozott szakújság czímlapját ma is diszíti, s akinek nagy tudásából mi oly gyakran menthettünk, ha nagyszabású ipari kérdések agitácziójáról volt szó. Lapunk második évfolyama az agyagipar felében született meg, amellett, hogy szakavatott írók tollából minden számunkban hoztunk néhány magvas tartalmú és kitűnő illusztrácziókkal díszített czikket, folytonos érdeklődéssel kisértük az agyagszakma bajait és sérelmeit s kimerítő tudósításokban hoztuk a hazai és „Fazekas-ipar“ czímű mellékletünket a 15—16. oldalon találja az olvasó.