Magyar Vaskereskedő, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-05 / 1. szám

teljesen beszüntetik, különösen akkor, ha a kiskeres­kedők szükségletük javarészét náluk fogják fedezni. A vidéki vaskereskedőkre is feltétlenül nagyon előnyös lesz, ha a kérdés a Frankl-féle javaslat értel­mében jut dűlőre. Áruczikkeiknél magasabb árakat és előreláthatólag nagyobb forgalmat is érnek majd el és nem kell hozzá nagy jós­tehetség azt megállapítani, hogy a vaskereskedelem az egyezség létrejötte esetén sokkal egészségesebb alapokra helyeztetik. Az egyezségnek egy másik igen fontos előnyét tapasztaljuk majd a magyar ipar támogatása körül is. Ez is kézen­fekvő dolog. Miután a vaskereskedelem­nek majdnem minden czikke nagykereskedők kezében lesz konc­entrálva és miután a vasnagykereskedők ki­vétel nélkül kész örömmel vásárolják a magyar ipar­­czikkeket, nem lesz nehéz gyárosainknak gondos és lelkiismeretes kiszolgálás által a nagykereskedőket ma­guknak állandó vevőkül megszerezni és biztosra vehet­jük, hogy 1-2 év múlva a külföldi iparczikkek teljesen ki lesznek szorítva. Szebb újévi ajándékot nem adhatnának a nagy­­kereskedők a detailistáknak és a magyar iparnak, mintha az egyezséget a közel­jövőben létrehoznák. Világítás és vízvezeték Rovatvezető : — Az izzófény története és mibenléte. (2000% haszon. — Mitől világít a láng ? — Szeszláng, gázláng, acetylén. — Carburálás és intenzív láng. — Mennyi levegő kell 1 kgr. szén elégéséhez ? — A Drum­mond-féle izzófény. — Frankenstein­­féle izzófény, Clammond-, Lewis-, Pop-, Khotinsky- és Auer-féle izzófények. — Auer szabadalmait mindenütt semmivé teszik­. — Szeszizzófény égők gyártása Magyarországon és annak nagy agrárius jelentősége. — Felhívás iparosainkhoz! ■— Petroleum izzófény és nemzetgazdászati jelentősége. — Acetylén izzófény. — Nernst villa­mos izzófénye. — Auer ismét feltalál valamit. — Bremer-féle villa­­mos ívlámpa izzófénylángja.) Az Auer-társaságnak nevezett Magy. gázizzófény r. t. pótszabadalma is lejár már a folyó hóban és így most már ennek folytán konkurrensek százával is fog­nak keletkezni. Az Auer-társaság a szabad verseny kényszere alatt csak a tisztességes verseny eszközeire lesz utalva és miként a többi (külföldi) Auer-társaságok, itt is kénytelen lesz olcsó árakkal jó minőségű árukat árusítani. Hogy pedig, különösen ami az olcsóságot illeti, van még elég tere az árleszállításhoz, az kétség­telen, ha megmondjuk, hogy ez a társaság még most is 90­% haszonra dolgozik. Azelőtt 2000% haszonra dolgozott persze. Mielőtt ennek magyarázatába bocsátkoznánk, jó lesz annak megértéséhez egyet-mást előrebocsátani. Ha valamely testből annak elégése alkalmával gázalakú termékek keletkeznek, akkor az a test lánggal ég el. Vannak nem világitó lángok (közönséges szesz­láng stb.) és világitó lángok. Ha valamely nem világitó lángba különféle testek gőzeit stb. vezetjük be, ezek a lángot különböző szintire festik. (Megpróbálhatja min­denki például úgy, ha a nem világító lángba sót hint, akkor a láng sárga lesz és gyengén világít. Ha port hintünk a lángra, ugyanezt tapasztaljuk, mert a por sok sót is tartalmaz. A világításra használt anyagok lángjának fénye, a láng belsejében kiválasztott és igen finomra elosztott állapotban a lángban úszó és izzó szénrészecskékből származik. Az acetylén például, mely szén és hydrogén­­gáz összetételéből áll (C2H2), elégés alkalmával a láng­ban alkatrészeire bomlik. A hydrogén-gáz igen forró, nem világító zöld lánggal ég és a belőle kiválasztott szénrészecskék, benne elégvén, vakító fényt kölcsönöz­nek a lángnak. A világításra használt anyagok legtöbb­­nyire a szénhydrogénfélékhez tartoznak és az elégés alkalmával ugyanolyan természetű bomlás megy végbe a lángban, mint azt fentebb az acetylénről megírtuk. Mivel pedig azokban a széntartalom aránylag vagy nem oly nagy, mint az acetylénben, az elégésnél nem úsz­nak annyi izzó szénrészecskék a lángban, vagy ha a széntartalom több, de egyéb éghető gáztartalma keve­sebb, nem égnek el a szénrészecskék teljesen (kormozó, füstölgő lángok) és így a láng világító képessége más és más. Abban az időben, amikor még az acetylént, sőt a sokkal korábbi villanyt sem ismerték, sokan igyekeztek arra, hogy a világítás czéljára szolgáló anyagok elégé­sénél keletkező világítást növeljék. Ismerve a láng világító képességének theóriáját, azon igyekeztek, hogy például a kevésbé világító lán­gokba izzó és elégő szénrészecskéket hozzanak bele (carburálás) avagy más oly anyagokat, amelyek izzásba hozatván, világítanak (izzófény). A dús széntartalmú anyagoknál pedig a lángok kevesebb égéséről gondos­kodtak, miáltal a szénrészecskék izzóbbá lettek és job­ban el is égtek. Az Auer-féle találmány megismerése czéljából tud­nunk kell még azt is, hogy ha az égést fokozzuk, a­mit legegyszerűbben azzal érünk el, ha a lánghoz sok levegőt vezetünk, akkor a máskülönben világító láng­ban a szénrészecskék gyorsan elégnek és a láng nem világít. A nem világító lángokat színtelen lángoknak szokás nevezni, ámbár színük rendszerint zöld, kék vagy kékeszöld. Nevezzük ezután tehát mi is így. A színtelen lángban tehát tökéletes elégés megy végbe. Ha tiszta szeszt égetünk el, az is ilyen színtelen láng­gal ég el, vagyis a szesz tökéletesen elég. Theoretice kiszámítható, hogy pl. 1 kgr. szén tökéletes elégéséhez 12 kgr. levegőre van szükség. A láng tökéletes elégése alkalmával sokkal nagyobb hő keletkezik, mintha az világító lánggal égne el. Már a múlt század közepe felé a lángok elégésé­nél keletkező hőséget gyakorlatilag is kezdték világítási czélokra felhasználni, azáltal, hogy a hőben fehéren izzóvá váló ásványokat alkalmaztak a lángba. (Izzófény.) A Drummond-féle fényről mindnyájan tanultunk az iskolában. Emlékszünk arra a vakító izzófényre, amely vetekedett bármely villamos ívlámpa fényével, pedig

Next