Magyar Vaskereskedő, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-04 / 1. szám
1903 január 4. 5. oldal. MAGYAR VASKERESKEDŐ czikkekkel való kereskedelem nemcsak nálunk, nemcsak Ausztriában, hanem egész Európában. A belföldi fogyasztás a vasat fogyasztó iparágak munkahiánya miatt szinte ijesztő módon megfogyott és minden vastermelő ország arra volt utalva, hogy a belföldön nem értékesíthető termékeinek a világpiacon keressen vevőket; monarkiánk, Németország, Anglia, Belgium, Francziaország fokozott erővel vetették magukat a kivitelre és az itt elért árak sokszor még a termelési költségeket sem fedezték teljesen, tehát valóságos veszteséggel jártak és a gyárak csak azért szánták rá magukat ilyen árak elfogadására, hogy üzemüket ne kelljen túlságosan redukálniuk és elkerülhessék azt, hogy munkásaikat tömegesen kelljen elbocsátaniuk. Az üzemleszállítás, sőt üzembeszüntetés még így sem volt sok esetben elkerülhető , ámbár nálunk Magyarországon ritkábban került erre sor, mint Angliában, Ausztriában ismét ritkábban, mint Német- és Angolországban. Egyedül a tengerentúl, az amerikai Egyesült Államokban virágzott az ipar minden ága és vele a vasipar is. A trustökben fölhalmozott óriási tőke, amelyről Európában azt hitték, hogy az ipari tényezők szabad mozgását fogja gátolni és előbb-utóbb félelmes krachra vezet majd, fényesen kiállotta azt a tűzpróbát, amelynek a majdnem fél esztendeig tartott szénsztrájk alávetette. Egyes nagy olvasztók kénytelenek voltak ugyan üzemüket a szén hiánya miatt leszállítani, a forgalom lebonyolítása nem eshetett meg zavartalanul, simán, egyes amerikai vasútvonalak forgalma is megakadt , de ezek a súlyosaknak látszó jelenségek csak ideig-óráig tartottak és nem jártak messze kiható következményekkel. Az óriási amerikai termelés túlnyomó részét könnyen megemésztette a belföldi fogyasztás, amely úgy látszik még nagy mértékben és még soká felvételképes lesz. Az Egyesült Államok többször jelentkeztek különösen nyers vasban vevő gyanánt az európai piacokon és ennek köszönhető, hogy a vázolt nehéz viszonyok daczára a nyersvas-termés — amint már statisztikailag is kimutattuk, — egész Európában emelkedett, Franczia- és Svédországot kivéve, de még ezekben az országokban sem volt a csökkenés tetemes. Francziaországban az október és november havi bányászsztrájk okozta a nyerstermelés némi csökkenését, amennyiben a beállott szénhiány némi üzemleszállítást a különféle iparágakban és így a vasiparban is elkerülhetetlenné tett. Angolországban a gazdasági pangásokat a kínai zavarokban és a hosszas délafrikai háborúban keresték; ezeknek azonban immár régen vége, de azért a hajóépítő, a gépipar még mindig megrendelések nélkül, munkahiányban szenved és ezt a keserves állapotot sínyli a vas- és fémipar is, amely a belföldi fogyasztás hiányáért a kivitelben keres kárpótlást, de itt meg unos untalan Németország makacs versenyével kerül összeütközésbe és azzal szemben nem mindig tudja a sarat megállani. — Németországban a túlcsigázott ipari tevékenység, az erőltetett „hochperiode“ nem maradt visszahatás nélkül és ennek tulajdonítható az ott körülbelül két esztendeje tartó gazdasági hanyatlás, amelyről azt hiszik, hogy az 1902. év harmadik negyedében érte el végső határát. A vasfogyasztás itt az 1900. évi fejenként átlag 137 kgr.-ról a múlt év első tíz hónapjában 73 kgr.-ra hanyatlott és súlyos válságba sodorta különösen a rajnavidéki és westfáliai vasiparvállalatokat, amelyek a nehéz viszonyokat jobban megsínylették, mint a felsősziléziai bányaterület. Az egyre-másra alakuló kartelek nem tudták még az árakat sem tartósan megjavítani és ezeknek a szindikátusoknak egy jelentékeny része több-kevesebb eredménytelen kísérletezés után föloszlott. Belgiumban a rendezetlen munkásviszonyok és az erős német verseny nyomása alatt szenvedett a vas- és fémipar, ámbár egyes jelentések arról beszélnek, hogy az év vége felé a nyersvasat és aczélt termelő vállalatok üzletmenete félig-meddig kielégítő volt. Ausztriában és nálunk is a gépipar szinte válságszerű pangásba került, malom- és czukoriparunk nem tud fejlődni, szeszgyáraink és textilipari vállalataink tartós üzlettelenségen panaszkodnak és a vegyészeti iparban sem jobbak a viszonyok. Nagyon természetes, hogy ezeknek munkahiánya folytán a monarkiában is megcsökkent a vasfogyasztás, vasiparunk és vaskereskedelmünk üzletmenete tehát nem lehetett kielégítő. Ehhez járult még a kiegyezési tárgyalásoknak hosszúra való elhúzódása által okozott nyomasztó bizonytalanság és majdnem minden téren az otthoni pangás folytán megsokszorozódott erővel reánk nehezedő osztrák ipar nyomása, amelyet a közös vámterület szinte reánk uszított. Az év elején még a különféle kinövéseket viselő áldatlan makacs verseny is, amely az árakat kiszámíthatatlan módon rontotta és minden kalkulácziót lehetetlenné tett, bénította vaskereskedelmünket. Ennek a novemberben végleg megalakult kartel végét szakította ugyan, de nagyon természetesen a fogyasztást növelni nem tudta, minthogy a vas- és vasáruk fogyasztására nem volt nagyobb hatással a tavalyi termés sem. A pénzügyminiszter utolsó expozéjában kilátásba helyezett nagyobb szabású beruházások is késnek és a közvélemény attól tart, hogy inségmunkákká fölaprózva kerül majd megvalósulásra és így gyakorlati hasznuk nem sokkal több lesz a semminél. Talán egy az osztrákokéhoz hasonló erőteljes társadalmi akció nemcsak a kormányt késztetné ezen égető kérdésnek kielégítő módon való megoldására, hanem a magánvállalkozást is fölébreszthetné lassanként már nagyon is soká tartó álmából. Erre annál is inkább nagy szükség volna, mert kivitelünk sem fejlődött számbavehető módon ; a napokban közzétett statisztikai adatok szerint az 1902. év első tizenegy hónapjában a monarkiából közel 400 ezer tonnával több vasárut vittek ki, mint az ital. év hasonló időszakában, míg a behozatal körülbelül 200 ezer tonnával maradt a két év előtti mögött. De — amint már mondtam — ez a mennyiségben fokozott export vasgyárainkra tényleges veszteséget jelent, így különösen hídszerkezeti anyagoknál és építési czélokra szolgáló vasáruknál, az öntvények minden fajtájában, tehát kereskedelmi, építészeti, gépöntvényekben és cső-