Magyar Vaskereskedő, 1906. július-dcember (6. évfolyam, 27-52. szám)
1906-07-08 / 27. szám
1906. július 8. 7. oldal. MAGYAR VASKERESKEDŐ zongára széles ez országban; visszhangot abban a tekintetben, hogy a magyar iparos közönség e kiállítás révén ismét bizonyságát adta annak, hogy egy czél szolgálatában komolyan dolgozni is tud. (Igaz ! ügy van!) Visszhangot fog kelteni abban a tekintetben, hogy a magyar sajtó minden hazafias czélt önzetlenül, önérdektől menten, igaz buzgalommal szolgált, a hazafias sajtó az ideális czélt látja és nem az önérdeket, mint ahogyan közérdek volt ez a kiállítás, mely egy magasztos eszme, a magyar iparfejlesztés szolgálatában állott. (Igaz! Úgy van!) Hiszem, remélem, visszhangot fog kelteni azon meleg elismerés, amely a kormány s Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter iránt elhangzott, mert lelkesebben a hazai ipart támogatni, őszintébb szívvel cselekedni, mint a jelenlegi kormány és Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter, sem kormány, sem kereskedelmi miniszter nem képes. (Hosszan tartó éljenzés.) Tisztelt uraim ! Amily magasztos dolog az építés munkáját látni, oly elfogultsággal, sőt bizonyos keserűséggel nézzük a rombolás munkáját. Mikor e kiállítást megnyitottuk, telve reménynyel, telve örömmel, az építés nagy munkáját, az eredményt dicsértük. Dicsértük és igazán dicsérni való volt rajta, mert szakkiállítás Magyarországon — és ezt örömmel konstatálom — ilyen eredményt el nem ért és az a megelégedés, amelyet a vaskereskedők országos egyesülete és az a lelkes tábor, amely ezt a kiállítást létrehozta, érezhet, lelküket azon megnyugvással töltheti el, hogy az országos iparfejlesztés nagy munkájában hasznos és becses szolgálatot tett. De tisztelt uraim, be fognak zárulni a kapuk, melyek a magyar ipari munka dicsőségét e hazában hirdették. Ha fájó szívvel is gondolnak a rombolásra, amely itt ismét helyet foglal, viszont megnyugtat bennünket az, hogy ez nem a vég kezdete, hanem az új irány megindítása. (Igaz ! Úgy van! Helyeslés.) A vég, amely látszólag itt pusztít, a rombolás, amely e szép kiállítás nyomában támad, egy új iránynak, egy új munkának a kezdetét jelenti, azon fejlődésre, melyet a hazai ipar megindít s a amelyet a kormánynak, az érdekeltségnek és a tőkének együttesen kell, hogy végezzen, mert csak úgy biztosíthatjuk azt az eredményt, amelyet Önök itt kicsinyben elértek és amelyet nekünk nagyban elérni kell. (Hosszan tartó éljenzés) Ha meglesz a kapcsolat a kormány jóakarata és az érdekeltség munkája között, ha összefog a tőke és a munka ebben a nagy munkában, nincs hatalom, amely e czél elérésében minket korlátozni fog ; — akkor, amidőn a munka végén, amelyet Önök felmutattak, Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter megbízásából, akit másnemű dolgai akadályoztak abban, hogy megelégedésének és elismerésének személyesen adjon kifejezést, itt az ő képviseletében megjelenek, egyúttal a miniszter úr megbízásából igaz, meleg köszönetét és elismerését kell tolmácsolnom a vaskereskedők egyesülete, mint testület, annak érdemes elnöke, Frey Ferencz, titkára és lelke Biró Ármin, valamint a kiállítás egész választmánya iránt. (Éljenzés.) De őszinte elismeréssel adózik az egész kereskedelmi minisztérium, mint e Exczellencziájának segédcsapata is ezért a komoly, önzetlen munkáért. Csak azt óhajtjuk, vajha az a példa, amelyet a vaskereskedők egyesülete azzal nyújtott, gyors egymásután követőkre találna az ország különböző iparágaiban, hogy megmutassuk, hogy az alap megvan, most már csak építeni kell rajta. (Igaz ! Úgy van !) Ugyanekkor tisztelt uraim, mielőtt még a kiállítást berekesztettnek nyilvánítanám ki, ő excellencziája, a kereskedelmi miniszter úr elismerésének kívánok tolmácsolója lenni a kiállítók iránt is. Magyarország azon iparosai és kereskedői iránt, akik itt e kiállításban képviselve voltak s akik odaadó munkájukkal és áldozatkészségükkel a sikert biztosítani segítették. Ennek az elismerésnek ő Exczellencziája az által is kifejezést kívén adni, hogy a legkiválóbb kiállítók közül néhányat maradandó elismerésben is részesít, amennyiben a kiállítás harmincz legszebb és legnagyobb kiállítójának elismerő oklevelet, öt kiváló kiállítónak aranyérmet és huszonöt kiállítónak ezüstérmet méltóztatott adományozni. (Hosszantartó lelkes éljenzés.) Ezek az oklevelek és érmek maradandó jelei lesznek azon munkának, amelyet Önök végeztek. Természetes, hogy ilyen nagy kiállítás keretében nem juthat minden kiállítónak ilyen elismerés, mert az leszállítaná a kitüntetés értékét, de azzal, hogy a legkiválóbbakat választjuk ki, egyúttal nemes versenyre hívjuk fel őket, hogyha majd ismét találkozunk egy ilyen kiállítással, azoknak a száma, akiket jutalmazni kell, minél nagyobb legyen. Hogy ez így történjék, arra kérem én az egek urát. Ezzel az országos vas- és fémipari kiállítást bezárom. Szterényi József államtitkárnak zajos tetszéssel és lelkes éljenzéssel fogadott beszéde után Biró Ármin