Magyar Vaskereskedő, 1906. július-dcember (6. évfolyam, 27-52. szám)

1906-07-08 / 27. szám

1906. julius 8. MAGYAR VASKERESKEDO 9. oldal. 23. Svéd szab. lópatkószeggyár Vágujhely. 24. Wolf Sándor Erzsébetfalva. 25. Báró Wieser József kaszagyára Szentgotthárd. Este 8 órakor lakoma volt a Wampetics-féle ven­déglőben, melyen több felköszöntő hangzott el Kossuth Ferencz és Szterényi Józsefre. Amidőn a kiállítástól ezúttal búcsút veszünk, mi is erősen hisszük, amint Szterényi államtitkár, hogy az a rombolás, mely a kiállítás bezárása után megkezdődik, tulajdonképen a vasipar új irányának, frissebb, erőteljesebb lendületének megindulása. Megszoktuk, megszerettük a kiállítást, némi fájdalommal nézzük tehát a kiállítási czikkek szertehordásának munkáját, vigasztal azonban bennünket az a tudat, hogy minden kiállító egy-egy életre való gondolatot, bő tapasztalatot, ötletet visz magával, hogy ezeket a vas- és fémipar haladásában értékesítse. Ezért hisszük, hogyha talán nemsokára újra találkozunk, erre a rombolásra is szívesen emlékezünk vissza, mint olyan pusztulásra, amiből az új élet csirái bontakoznak ki friss erővel, hogy még színesebben, még pompázóbban mutassák meg a magyar vas- és fémipar nagyratörő képességeit. Az érdem jutalmazása. Az országos vas- és fémipari kiállítás tudvalevőleg már felhívásain közölte, hogy teljesen szakítani óhajt azzal a régi kiállítási szokással, mely a kiállítások igazi komolyságát alaposan lesülyesztette, hogy az érmek és kiállítási jutalmak kilátásba helyezésével a kiállítók hiú versengését fölkeltse. Az országos vas- és fémipari ki­állítás volt a legelső, még a komoly szakkiállítások kö­zött is, mely nem ígért csillogó arany, vagy ezüst me­dáliát : a kiállítókra bízta, hogy kiki a maga becsületét küzdje ki munkájával, kiállított czikkeinek versenyével, a magyar vas- és fémmunka igazi belső értékével. A kiállítás tartama alatt meggyőződött arról a rendező bizottság, hogy helyesen cselekedett, így leg­alább teljesen elmaradtak a kiállításról azok a kétes elemek, amilyenekkel, sajnos, a vas- és fémiparban is találkozunk, akik csak a kiállításnak, a kiállításra dol­goznak, ragyogó, cziczomás külsőségekkel terelik ma­gukra a figyelmet s nagy utánjárással fűt-fát megmoz­gatva, kitalpalnak maguknak egy kiállítási érmet, vagy oklevelet, ami azután éppen a kiállítási zsűrit, a jutal­­mazókat feketíti be legjobban, a közvéleményben azt a tudatot keltve, hogy érdemteleneket jutalmaztak. Az országos vas- és fémipari kiállítás rendezősége tisztában volt azzal, hogy az éremosztásnál mindig a hiúság s nem a komoly munka értéke kerül előtérbe. Ennek a kiállításnak pedig egyéb volt a czélja. Nem akart itt senki parádézni, mert bizony azt az eredményt amit a kiállítás elért, nem is lehetett parádés ruhában, keztyűs kézzel elérni, hanem igenis szorgos munkával, lelkes ambíczióval, ami nem is hiányzott. Hogy mégis ide hullott az érem a vas- és fém­ipari kiállítás végén, azt­ a kiállítási bizottság nem akarta, de­­ örömmel vette tudomásul. A kiállító iparosok nagyon jól tudták, hogy a kiállításból nem várhatnak egyebet, mint becsületes munkájuk teljes értékelését azoktól, akik szintén aranyat osztogatnak — ha nem is ragyogó érmek alakjában, de a munkát a maga ér­tékére váltva. A kiállítók nem akarhattak egyebet az országos vas- és fémipari kiállításon, minthogy az ország vaskereskedői komolyan észrevegyék a magyar vas- és fémipari munka termelését, hogy a magyar vasmunka frisebb erővel, nagyobb lendülettel folytathassa útját a kiállítás után. Ez volt a czélja a kiállításnak, ez a czél gyűjtötte össze az egész kiállítás anyagát. Minden félreértés kikerülése végett — amit kü­lönben úgy is tudnak az illetékes körök — közöljük, hogy a kiálitási elismeréseket Kossuth Ferencz ke­reskedelmi miniszter saját intencziójából, a magyar vas- és fémipar jutalmazására szánva adta a kiállítóknak, azzal a kijelentéssel, hogy a kiállításon lemutatott gaz­dasági és egyébb gépeket versenyen kívül állóknak tekinti. Mint mondottuk, örvendetes nekünk ez a jutal­mazás, aminthogy örvendetes volt általában a kormány közvetlen érdeklődése a kiállítás iránt. A kiállítás tar­tama alatt a kereskedelmi minisztérium állandóan tanú­­jelét adta érdeklődésének és támogatásának. Maga a kereskedelmi miniszter, de különösen Szterényi József államtitkár többször bebizonyították, hogy az országos vas- és fémipari kiállítást nagy jelentőségű ipari, illetve gazdasági eseménynek tekintik. Ha tehát ez a kormány a szóbeli elismerésen felül még a kiállítókat külön is honorálta, azt az egész magyar vas- és fémipar nagy megelégedéssel veheti tudomásul. Még azok is, akik érmet nem kaptak. Éremosztás után rendesen napirendre kerül, mint minden jutalmazás után a kritika, az a kritika, ami nem mindig igazságos. Ezt a kritikát tegyük mi félre komoly vasiparosok. A jutalmat a jutalmazó a legjobb belátása szerint adta, de mindig vannak olyanok, akik érdemesek lettek volna a jutalmazásra s mégis kima­­ i SMIRGLIKORONGGYAS. TELEFON 81—63. ! ! SMIRGLIARUGYAR ! ! n m Gyár és központi iroda VI., Szabolcs­ utcza 4. szám. Oroszlán védjegy. Ajánlja saját gyártmányait és pedig: NAXOS csiszolókorongokat, carborundum r­orund és fürészélesítő korongokat stb. CSISZOLÓVÁSZNAKAT a legkiválóbb minőségben, valódi NAXOS fedéssel, üveg, kova és rubypapírt, szemcsét és üvegport stb. KÜLÖNLEGES­SÉG saját gyártmányú legkiválóbb minőségű, magas hőfoknál égetett csiszolókorongokban, melyek az amerikai elsőrendű gyártmányokat is felülmúlja . Megrendelések smirglikorongokra bármely alak és kivitelben, méret, rajz, vagy minta szerint a legpontosabban eszközöltetnek. A csiszolókorongokat a gyár próbagépein a kétszeres, fordulatszámra kipró­­báltatja s kiváló minőségéért szavatosságot vállal. ---- Magyarország egyedüli nagy gépberendezéssel rendelkező csiszolóáru gyára. ---­

Next