Magyar Vaskereskedő, 1908. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1908-07-05 / 27. szám

8. oldal. MAGYAR VASKERESKEDŐ 1908. julius 5. vagy több vaskereskedő van egy városban, azok össze­tartsanak? El lehet-e azt képzelni, hogy akad három olyan kereskedő, aki a saját érdekében megállapodik s a megállapodásokat be is tartja? Véleményem sze­rint belátható időn belül ez nem is lesz. Mert az egész vonalon olyan szokások uralkodnak, ami a megegyezés lehetőségét is kizárja. Ha például egy konkurrens c­égnek szüksége van hirtelen valami árura s azt a versenytárs üzletéből akarja beszerezni, ha csak nem valami „strohmann“-t küld az áruért, biztos lehet afelől, hogy az árut a rendes áránál drágábban kapja. Lehetséges (én ugyan nem hiszem), hogy ezek a beteges állapotok gyógyíthatók lennének a vaskeres­kedők kölcsönös érintkezése által, de remélhető-e ez, amikor a „Magyar Vaskereskedők Országos Egyesü­lete“ sem boldogul a vaskereskedők közönye miatt. Milyen messze van az az idő, hogy a vaskereskedők kölcsönös érintkezését előmozdító vidéki fiókegyesüle­tek létrejöjjenek. Igazán kívánatos lenne, hogy a meg­levő egyesületet a vaskereskedők nagyarányú támoga­tásával energikus kézzel életre keltsük s felvirágoztas­suk, ha a kezdet kezdetét meg akarjuk élni. Maholnap készen lesz az új ipartörvény. Az egész ország kereskedőinek erélyesen követelniük kellene, hogy mint az iparosok az ipari testületekbe, a keres­kedők szakosztályokra osztott kereskedelmi testüle­tekbe kötelezőleg belépjenek. Én ugyan nem hiszem, hogy ezt a magyar kereskedők meg tudják csinálni, pedig csak ez lenne a módja a kereskedők egy táborba való tömörítésének és csak azon az alapon, hogy a tagsági díjat végrehajtás terhe alatt kellene befizetni. Ha ez a szervezet megvalósulna, azzal a bajjal, hogy mindenki elnök akar lenni, már majd csak megbir­kóznánk. Amidőn ezeket előrebocsátottam és kissé erősen ítéltem meg a helyzetet, az említett czikk tendenc­iá­­jához hozzáteszem a magam részéről, hogy a praktikus megoldást úgy találnám lehetségesnek, ha nemcsak a lényegesebb, de a nem mindennapi áruczikkeket is közösen rendelnénk s ezenfelül közös raktárt is tar­tanánk. Jóllehet a raktár­torlódást előidézi a rudvas, lemez, sodronyszeg és egyéb hasonló tömegáru is, sokkal több baj van azonban az ezernyi apró-cseprő áruval, amelyekből akármilyen keveset rendelünk is, lassan kint úgy összetorlódik, hogy beáll a czikkíró által találóan jellemzett helyzet. Azt hiszem, felvetett propozíczióm felett lehet új­ból eszmét cserélni. Ha visszhangra talál ajánlatom, még magam is fűzök hozzá néhány szót. Ha legalább az árak egyöntetű megállapítását keresztül tudnánk vinni, milyen nagyot lendítenénk a vaskereskedelem helyzetén! (Sajnos azonban, ezt már éppen nem hiszem.) Kétkedő. III. Igaz élvezettel olvastam B. B. úr czikkét, a fize­tési mizériákról e lap múlt heti számában. Valóban nagyon fontos dolgokról van szó, mely mindnyájunkat érdekel, de különösen a vidéki detail­­kereskedőket. Okfejtése oly világos és meggyőző, hogy min­den sorát bátran aláírhatjuk. Mindenesetre hasznosabb lesz, mint a nagy rendelések aláírása. Csupán a mó­dokról kívánok szólni, melylyel a kívánt czélt, raktá­raink túlterhelését, illetve az ezzel járó fölösleges tar­tozást elkerülhetjük. Szerény nézetem szerint nem fordítunk elég gon­dot a rendelések összeállítására. Mi is hiányzik tulaj­képen? Mi az,mivel raktárainkat ki kell egészítenünk? A levélben feladott rendelményeknél természetesen ez nem oly gyakori eset, mert valamennyien felírjuk az esetleg hiányzó árut, annál gyakoribb azonban, hogy az utazók rábeszélésének engedve, olyankor is veszünk, a szállítási határidő kitolásának minden előnye nélkül, mikor az agyonkínált árura szükségünk nincs és ami még rosszabb következményekkel jár, gyakran oly mennyiségben, — némelyikünk hiúságból teszi — ami­nek az eladása nem három, de tizenhárom hónap alatt sem sikerül. Nem eléggé méltányolt szaktársaink körében azon körülmény sem, hogy a vas­üzlet újabb időben sok és mindjárt hozzátehetjük jelentékeny értéket képviselő újabb czikkekkel bővült. Mezőgazdasági gépek, vas­­bútor stb. Ezen újabb czikkek bevezetése megkívánja, hogy az ezáltal elért nagyobb forgalom arányában üzleti tőkénket is felemeljük. Ezt azonban ritkán teszik meg az üzletemberek. Az a tőke, mely megfelelhetett a mindennap tárgyak eladására berendezett üzletben, kevés lesz az ilyen módon kibővített és természetesen nagyobb for­galmú üzlethez. Hogy fizetési zavarok ne gátolják működésünket, a legnagyobb körültekintéssel, minden rábeszélést Magyarország legelső gőzerőre berendezett szerszámgyára. Latinák Jenő BUDAPESTi X . Felső-vaspálya-utcza 7. sz. Franczia kulcsokat Érczfűrész kereteket Fúrókerepeket Ólombélyegzőket Aczélvágókat Párhuzamos satukat Csősatukat Cselevágókat Egyetemes csőfogókat Borító-fogókat Heveder-feszitöket Szijfeszitöket Körfűrész-tengelyeket Szívó-kosarakat Sülyesztve kovácsolt tárgyakat TELEFON: 58-05.

Next