Magyar Vaskereskedő, 1908. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1908-07-05 / 27. szám
8. oldal. MAGYAR VASKERESKEDŐ 1908. julius 5. vagy több vaskereskedő van egy városban, azok összetartsanak? El lehet-e azt képzelni, hogy akad három olyan kereskedő, aki a saját érdekében megállapodik s a megállapodásokat be is tartja? Véleményem szerint belátható időn belül ez nem is lesz. Mert az egész vonalon olyan szokások uralkodnak, ami a megegyezés lehetőségét is kizárja. Ha például egy konkurrens cégnek szüksége van hirtelen valami árura s azt a versenytárs üzletéből akarja beszerezni, ha csak nem valami „strohmann“-t küld az áruért, biztos lehet afelől, hogy az árut a rendes áránál drágábban kapja. Lehetséges (én ugyan nem hiszem), hogy ezek a beteges állapotok gyógyíthatók lennének a vaskereskedők kölcsönös érintkezése által, de remélhető-e ez, amikor a „Magyar Vaskereskedők Országos Egyesülete“ sem boldogul a vaskereskedők közönye miatt. Milyen messze van az az idő, hogy a vaskereskedők kölcsönös érintkezését előmozdító vidéki fiókegyesületek létrejöjjenek. Igazán kívánatos lenne, hogy a meglevő egyesületet a vaskereskedők nagyarányú támogatásával energikus kézzel életre keltsük s felvirágoztassuk, ha a kezdet kezdetét meg akarjuk élni. Maholnap készen lesz az új ipartörvény. Az egész ország kereskedőinek erélyesen követelniük kellene, hogy mint az iparosok az ipari testületekbe, a kereskedők szakosztályokra osztott kereskedelmi testületekbe kötelezőleg belépjenek. Én ugyan nem hiszem, hogy ezt a magyar kereskedők meg tudják csinálni, pedig csak ez lenne a módja a kereskedők egy táborba való tömörítésének és csak azon az alapon, hogy a tagsági díjat végrehajtás terhe alatt kellene befizetni. Ha ez a szervezet megvalósulna, azzal a bajjal, hogy mindenki elnök akar lenni, már majd csak megbirkóznánk. Amidőn ezeket előrebocsátottam és kissé erősen ítéltem meg a helyzetet, az említett czikk tendenciájához hozzáteszem a magam részéről, hogy a praktikus megoldást úgy találnám lehetségesnek, ha nemcsak a lényegesebb, de a nem mindennapi áruczikkeket is közösen rendelnénk s ezenfelül közös raktárt is tartanánk. Jóllehet a raktártorlódást előidézi a rudvas, lemez, sodronyszeg és egyéb hasonló tömegáru is, sokkal több baj van azonban az ezernyi apró-cseprő áruval, amelyekből akármilyen keveset rendelünk is, lassan kint úgy összetorlódik, hogy beáll a czikkíró által találóan jellemzett helyzet. Azt hiszem, felvetett propozíczióm felett lehet újból eszmét cserélni. Ha visszhangra talál ajánlatom, még magam is fűzök hozzá néhány szót. Ha legalább az árak egyöntetű megállapítását keresztül tudnánk vinni, milyen nagyot lendítenénk a vaskereskedelem helyzetén! (Sajnos azonban, ezt már éppen nem hiszem.) Kétkedő. III. Igaz élvezettel olvastam B. B. úr czikkét, a fizetési mizériákról e lap múlt heti számában. Valóban nagyon fontos dolgokról van szó, mely mindnyájunkat érdekel, de különösen a vidéki detailkereskedőket. Okfejtése oly világos és meggyőző, hogy minden sorát bátran aláírhatjuk. Mindenesetre hasznosabb lesz, mint a nagy rendelések aláírása. Csupán a módokról kívánok szólni, melylyel a kívánt czélt, raktáraink túlterhelését, illetve az ezzel járó fölösleges tartozást elkerülhetjük. Szerény nézetem szerint nem fordítunk elég gondot a rendelések összeállítására. Mi is hiányzik tulajképen? Mi az,mivel raktárainkat ki kell egészítenünk? A levélben feladott rendelményeknél természetesen ez nem oly gyakori eset, mert valamennyien felírjuk az esetleg hiányzó árut, annál gyakoribb azonban, hogy az utazók rábeszélésének engedve, olyankor is veszünk, a szállítási határidő kitolásának minden előnye nélkül, mikor az agyonkínált árura szükségünk nincs és ami még rosszabb következményekkel jár, gyakran oly mennyiségben, — némelyikünk hiúságból teszi — aminek az eladása nem három, de tizenhárom hónap alatt sem sikerül. Nem eléggé méltányolt szaktársaink körében azon körülmény sem, hogy a vasüzlet újabb időben sok és mindjárt hozzátehetjük jelentékeny értéket képviselő újabb czikkekkel bővült. Mezőgazdasági gépek, vasbútor stb. Ezen újabb czikkek bevezetése megkívánja, hogy az ezáltal elért nagyobb forgalom arányában üzleti tőkénket is felemeljük. Ezt azonban ritkán teszik meg az üzletemberek. Az a tőke, mely megfelelhetett a mindennap tárgyak eladására berendezett üzletben, kevés lesz az ilyen módon kibővített és természetesen nagyobb forgalmú üzlethez. Hogy fizetési zavarok ne gátolják működésünket, a legnagyobb körültekintéssel, minden rábeszélést Magyarország legelső gőzerőre berendezett szerszámgyára. Latinák Jenő BUDAPESTi X . Felső-vaspálya-utcza 7. sz. Franczia kulcsokat Érczfűrész kereteket Fúrókerepeket Ólombélyegzőket Aczélvágókat Párhuzamos satukat Csősatukat Cselevágókat Egyetemes csőfogókat Borító-fogókat Heveder-feszitöket Szijfeszitöket Körfűrész-tengelyeket Szívó-kosarakat Sülyesztve kovácsolt tárgyakat TELEFON: 58-05.