Magyar Vaskereskedő, 1913. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-05 / 1. szám

A Magyar Vaskereskedő cziájukat nem akarják veszélyeztetni s bíznak abban, hogy a viszonyok megváltoznak. A hitelezőknek a saját jól megfontolt érdekükben nagyobb türelemmel kell lenniök a vaskereskedők iránt. r­ócska vas és fém lopására csábítás. Élénken emlékeznek még olvasóink arra a moz­galomra, hogy a székesfővárosi kerületi elüljárók érte­kezlete arra kérte a tanácsot, hogy a zsibárusipar gya­korlásáról szóló szabályrendelet határozatai az ócska­vas- és fémkereskedőkre kiterjesztessenek. A „Magyar Vaskereskedők Országos Egyesülete“ foglalkozott ezzel a javaslattal s helyeslőleg foglalt ál­lást a mozgalom mellett, sőt tovább ment, mert azzal toldta meg az indítványt, hogy a zsibárusok ócskavas- és fémkereskedéssel egyáltalában ne foglalkozhassanak, hanem csak a kereskedők. Egy legutóbb történt eset teljesen igazolta a „Magyar Vaskereskedők Országos Egyesülete“ állás­pontját, amikor arra törekedett, hogy az ócskavas- és fémkereskedést teljesen vegyék ki a zsibárusok ke­zéből. A napokban ugyanis a vasat és fémet feldolgozó iparvállalatok, gyárak közelében a vas és gépipari munkásoknak és inasoknak nyomtatott czédulákat osz­togattak, melyeken ócskavas és fém eladására csábít­ják a munkásokat és inasokat. Lapunk már hosszabb idő óta számtalan panaszt kapott, hogy az ócskavas és fém vásárlásával foglal­kozó zsibárusok elősegítik a vas- és fémlopásokat. A „Magyar Vaskereskedők Országos Egyesülete“ is erre az álláspontra helyezkedett. Vas- és fémipari vállal­kozók, iparosok, gyárak állandóan panaszkodtak vas- és fémlopásokról, ami tervszerűleg folyik. Olvastunk ilyen eseteket a sajtóban is eleget, a rendőrség még­sem lett éberebb s nem figyeltette meg az ócskavas és fém zsibárusokat. Reméljük a jelenleg közkézen forgó nyomtatott felhívás, amelyikből a rendőrség könnyű szerrel sze­rezhet magának egyet, elég alapos ok lesz arra, hogy a rendőrség a dologba komolyan beavatkozzék. Mert tulajdonképpen mi más az ilyen felhívás, ha nem nyílt csábítás az ócskavas és fém lopására ? Ez csak világos. A vas- és fémipari műhelyekben, gyárakban dolgozó munkások és inasok nem juthat­nak hozzá ócskavas- és fémanyaghoz másként, csak ha a munkaadójuktól lopják ezt el. Az ócskavas és ócska fém, különösen a mai magas árak mellett érték, amit sehol sem dobnak a szemétre, hanem gondosan össze­gyűjtenek s alkalomadtán nagy tömegben eladnak. Vas- és fémmunkás vagy inas egyenes után nem juthat ócskavashoz vagy fémhez. Újabb időben azonban egyebet is tapasztalunk. Nem­csak az a baj, hogy az ócskavasat és fémet lop­ják s eladják a minden felügyelet nélkül dolgozó zsib­­árusoknak, hanem napirenden van az is, hogy a köz­úti, vasúti járművekről, vagy hozzáférhető felszerelé­sekről fémrészeket lopnak le s ezt mint ócska fémet értékesítik. Rendes üzlettel bíró ócskavaskereskedő azonnal látná, hogy az ilyen lopott fém alkatrész hon­­nét való s a rendőrség kezére adná a tolvajt, azért az ilyen lelopott alkatrészeket csak zsibárusoknál értéke­sítik. A zsibárusok aztán nem sokat kutatják az áru eredetét, mert rendesen igen olcsó pénzért jutnak így az ócska fémhez. Szóval az ócskavas- és fémkereske­dők nyílt utczán, fényes nappal űzhetik az orgazdasá­got, anélkül, hogy valaki megakadályozhatná őket eb­ben. Többször megtörtént az is, hogy nyilvános szob­rok részeit törték le s czipelték a zsibárushoz s néhány fillérért vesztegették el azt a szoborrészt, aminek res­taurálása talán ezrekbe kerül. Hogy ezeknek az ócskavas és fém zsibárusoknak a merészsége mennyire terjed, bizonyítja az említett felhívás. Nyilvánvaló, hogy ez közveszélyes dolog, túl­lépi azt a határt, ahol hatósági szabályrendelettel le­het enyhíteni a vas- és fémipari üzemeknek, műhe­lyeknek okozott károkat. Ezek tolvajok és orgazdák, akiket ki kell kutatni s hűvösre kell tenni s a rend­őrségnek magának kell gondoskodni arról, hogy ezek az erkölcstelen üzelmek teljesen megszűnjenek. 1913 Az osztrák vas- és gépipar 1912-ben. A bécsi Verein der Montan- Eisen- und Maschi­nenindustriellen deczember 21-én tartotta meg 38-ik évi közgyűlését és ezen az egyleti titkár, dr. Wolf Al­bert Ausztria szén- és vasbányászatának, vas- és gép­iparának 1912. évi eredményeiről terjedelmes jelentést terjesztett elő, melyből fölemlítjük itt az érdekesebb adatokat. Az év első 10 hónapjában az osztrák szénbányá­szat 8­4%-kal több kőszenet, 4­8%-kal több barnasze­net, 14°/%-kal több brikettet és 11 6% kal több kokszot termelt, mint a múlt év megfelelő időszakában. Az osztrák vasművek 1912-ben szintén teteme­sen fokozták a termelésüket. Eladási forgalmuk az év első tíz hónapjában vasgerendákban 20,3%-kal, rud­­vasból 25,8%-kal, frissített vasból 6,9%-kal, öntödei nyersvasból 10° o-kal, vasöntvényekből 38 4%-kal volt nagyobb, mint az előző évben. Félterményekből 40­4n/o volt a forgalom növe­kedése. Vasúti anyagok­ban a forgalom nem fejlődött egyenletesen. Sin 2­4%-kal, kerékkoszorú 2%-kal és tengely 67%-kal kevesebb kelt el, míg apró vasúti anyag 99%-kal, sőt kerekekből 102,5%-kal több ada­tott el, mint a múlt évben. Az Ön érdeke Redőnyös íróasztalaink és iratszekré­nyeink minőség és ár tekintetében verse­nyen kívül állnak. „Regna** írógépünk elismert legtökéletesebb gyártmány. HIRSCH GL TÁRSA Budapest, V., Alkotmány-utcza 19.

Next