Magyar Vasut és Közlekedés, 1942 (30. évfolyam, 1-12. szám)
ÚJ VASÚTVONALAK ÉPÍTÉSE Dr. ÁLGYAY PÁL államtitkár nyilatkozata a szeretfalva-dédai vasút építéséről. Eltelt az első év Erdély északi részének visszacsatolása óta. — időszerű tehát visszapillantást vetni erre az évre, hogy milyen eredményeket hozott a visszakerült Székelyföldnek az anyaország vasúti hálózatába való bekapcsolódása tekintetében. Ezzel kapcsolatban dr. Álgyay Pál közlekedésügyi államtitkárhoz fordultunk, hogy tőle részletes tájékoztatást kérjünk a folyamatban levő ottani legfontosabb építkezésről a szeretfalva-dédai vasútépítésről. Dr. Álgyay államtitkár az építkezésről az alábbi tájékoztatást adta: — „Köztudomású, hogy a bécsi döntés megszabta határok a Székelyföld minden vasúti összeköttetését elvágták. Csak közúton, — nyugateurópai szemmel nézve úgyszólván járatlan közúton, — állott fenn a kapcsolat. — A legelső, aránylag rövid idő alatt megteremthető vasúti összeköttetés a Marosvásárhely-Nagyida közt még a világháború előtt épült keskenyvágányú vonal Nagyideitől Szászlekencéig való meghosszabbítása volt. Ez a vonal, — a keskenyvágányú vasút jellegzetességének megfelelően és méreteinek és jellemzőinek (emelkedés, kanyarulatok stb.) lehető kihasználásával. A nagyobb földmunka nélkül mindenütt a terephez alkalmazkodva épülhetett meg, szerencsésen kihasználva a vidék egyébként viszonylag kedvező domborzati és talajviszonyait. Ilyenképpen az építés lényeges részét a keskenyvágányú vasút kis terhelésének megfelelő ideiglenes szerkezetű műtárgyak megépítése és a felépítmény fektetése képezte, amely munkák a kedvezőtlen időjárás mellett is kellő időre végrehajthatók voltak. — A legégetőbb szükséglet a nagyida-szászlekencei keskenyvágányú vonal gyors megépítésével kielégítést nyert ugyan, azonban ez az összeköttetés természetesen csak első lépcsőként volt tekinthető. — Megindultak tehát már a visszacsatolás utáni napokban a fővasuti összeköttetés nyomkereső, majd nyomjelző munkái is. Azonban ennek a rendes nyomtávú, tehát nagyterhelésű tehervonatok járatására is alkalmas vonalnak a kijelölése összehasonlíthatatlanul nagyobb és minden tekintetben nehezebb feladatnak látszott, s a nyomkeresés során még nehezebbnek bizonyult. A Szamos völgyét a Maros völgyével, illetve a Szamosvölgyi vasutat a Székely körvasúttal kellett öszszekapcsolni olyan területen, melyen összekötő folyóvölgy nincsen, s a vonal irányára harántfekvésű hegyvonulatok állanak közben,kikerülhetetlenné téve hoszszabb alagutak építését. A két végpontot képező folyóvölgyek és a közben lévő hágók közt lévő tetemes magasságkülönbség még az alagutak hosszának kellő megválaszttása mellett is szokatlanul mély bevágások és magas töltések építését tette elkerülhetetlenné, még a megengedheő legnagyobb emelkedő és legkisebb, — de a fővasút jellegének még megfelelő, — kanyarulati sugár mellett is. Annak elkerülése céljából viszont, hogy a vonalon ne legyenek olyan nagy viaduktok, melyek a megépítésre szánt aránylag igen rövid idő alatt semmiesetre sem készülhetnének el, egyes mellékvölgyek igénybevételével vonalkifejtést kellett végezni, ismét tetemes magasságú töltésekkel. A nyomkeresés is azonban csak ez év tavaszán volt véglegesen befejezhető. A visszakerült területre vonatkozóan rendelkezésre álló régi térképek ugyanis Dr. Varga József kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter, vitéz nagybányai Horthy István államtitkár, MÁV elnök, dr. Imrédy Kálmán MÁV elnökhelyettesés Koren Emil üzletigazgató kíséretében ellép a jövő vasutas nemzedéki díszszázada előtt. 3