Mezőgazdák, 1944 (51. évfolyam, 1-9. szám)

1944-01-15 / 1. szám

1944. január 15. »MEZŐGAZDÁK« „Igen tisztelt Közgyűlési Méltóztattak igazgatósági jelentésünket kézhezvenni és ezzel egy áttekinthető képet kapni mindarról, amit az elmúlt üzletévben a lehetőség határain belül anyaintézetünk és leányvállalataink útján kimunkálni képesek voltunk. A mai időkben senkitől sem lehet kívánni, aki komoly felelősségének tudatában áll valamely nagyobb vállalat élén, hogy a jövőt illetően programot adjon. így, annak ellenére, hogy már új üzletévünknek hatodik hónapjában vagyunk, még arra sem vállalkozhatunk, a teljesen bizony­talan külpolitikai helyzetre való tekintettel, hogy a folyó üzletévre jóslásokba bocsátkozzunk. Csak azt az egyet állapíthatjuk meg teljes bizonyossággal, hogy a helyzet úgy gazdasági, mint pénzügyi téren egyaránt egyre súlyo­sabb lesz, ennek következtében kettőzött figyelemmel kell lennünk azokra a tényezőkre, amelyek tevékeny­ségünket oly irányban még befolyásolni képesek, hogy azokra nézve ügyvezetőségünk és így elsősorban magam is szabad akaratomból irányítóan hathassak. Az úgynevezett elővigyázatos üzleti politika keresztül­vitele azonban rendkívül nehéz, mert az állami irányított gazdálkodás béklyóba szorította a kereskedelmet is, amelynek feladatköröket jelöltek ki és azokat teljesíteni kell, azok­ mellett a feltételek és kereseti lehetőségek, mellett, amelyeket más-más állami szerv számára előír. Ennek következtében nekünk felelősségünk tudatában azért kell küzdenünk, hogy ez a ténykedés ne menjen túl teljesítő­képességünk határain, tehát egyrészt elegendők legyenek a biztosan rendelkezésünkre álló anyagi források, másrészt megfelelő szakértelemmel és munkaképességgel rendelkező akcióképes adminisztrációs szervezetünk. Igen tisztelt Közgyűlés! Szerény véleményem szerint elérkezett az az idő, amikor már most tisztáznunk kell, hogy a háború utáni viszonyokban hogy fogjuk tudni megállni helyünket, tehát ki kell hámoznunk munkakörünk és akcióképességünk magját, amely alkalmas arra, hogy a háború utáni dekon­junktúrában és kötöttségben az egyes vállalatok és így szövetkezetünket is a víz felett tarthassa magát mindaddig, amíg a külpolitikai felhők és ködök annyira eloszlanak, hogy egy tisztább gazdasági légkörben komoly, alkotó munkánkat ismét felvehetjük. Tevékenységi körünket illetően ma teljesen szabad akarattal nem rendelkezünk, mert az állami adminisztráció közgazdasági vonatkozásai, túltengő bürokratizmusukkal, tevékenységünket is túl­terhelik, ami más szóval annyit jelent, hogy aránytalanul nagyobb tisztviselői létszámot kell tartanunk, mint azt üzleti tevékenységünk indokolná, ezért személyi és dologi kiadásainkat, mihelyt lehetséges lesz, le kell építenünk, tevékenységi körünkből mindazt ki kell majd fokozatosan küszöbölnünk, ami a háborús álkonjunktúrában szüksé­gesnek és jövedelmezőnek látszott és vissza kell térni azokhoz a természetes keretekhez, melyekben a fősúlyt a belső piac ellátására és a gondosan kiépített külföldi kapcsolatok ápolására helyezzük. Ilyen alapokon dolgozva, sokkal kisebb hitelek igénybevételére lesz szükség, rezsi­­tételeink lényegesen csökkenni fognak anélkül, hogy országos jellegű tevékenységünket ez lényegesen befolyá­solná. Ha ezen óhajunkat a jövőre nézve programnak lehhetne venni, akkor azt merném mondani, hogy tulajdon­képpen egész törekvésem oda irányul, hogy szövetkezetün­ket előkészítsük ebben a formában az átmeneti időre, vagyis magyarul mondva, a hivatalos adminisztrációs rend­szerből megint áttérjünk a kommerciális rendszerre, amikor a szaktudás, az egyéni iniciatíva és az egyéni hitelképesség a tevékenység sikerének alapfeltétele, és szűnjön meg az adminisztrációs túlméretezettség, mely az állami beavat­kozás következtében többé-kevésbbé szükségszerűen szö­vetkezetünk kereskedelmi tevékenységére is épúgy ránehe­zedik, mint közgazdasági életünk minden szektorára. A másik fontos mozzanat, hogy azt, amit mostanáig bővülő üzemeinkkel meg tudtunk keresni, létre tudtunk hozni, részben állami támogatással, azt nem a háborús konjunktúragazdálkodásra készítettük, hanem az átmeneti és békés gazdálkodásra igyekszünk konzerválni és mindazt, amit a tisztviselők és alkalmazottak részére szociális és kulturális célok szolgálatába állítottunk, ezentúl is igye­kezni fogunk fenntartani olyan keretekben, amilyen keretekben azt anyagi erőnk lehetővé fogja tenni. Az agrártársadalom joggal számíthat továbbra is tevé­kenységünkre, azonban mink is szeretnénk, ha százszázalé­kosan számíthatnánk az agrártársadalom támogatására akkor, amikor a kötött viszonyok megszűnnek. Mert a szövetkezet akkor fogja legjobban megállni a helyét a szabadversenyben, hogyha tagjaink és általában az agrár­társadalom minél jobban támogatnak bennünket. Mert minél nagyobb a forgalma, minél nagyobb a klientúrája a szövetkezetnek, annál több előnyt nyújthat tagjainak. Remélem, hogy az idén is kiöntött vásárlási vissztérí­­tések szövetkezetünk tagjai részéről ismét arra lesznek fel­használva, hogy újabb üzletrészjegyzésekkel tőkénk gyara­pítását keresztül vihessük. Meg kell ragadnom az alkalmat arra, hogy őszinte köszönettel és elismeréssel emlékezzek meg közvetlen munkatársaimról, dr. Zlinszky György vezérigazgató­helyettes, Csáky Ferenc és Késmárky László ügyvezető­­igazgató urakról, az osztályvezető urakról és összes tiszt­viselőkről, altisztekről és munkásokról, akik nehéz időkben, sokszor túlfeszített munkával, a mindennapi élet gondjai közepette szolgálták a közös célt, melynek elérésén szövet­kezetünk fáradozik. Ehhez a munkához kérem további támogatásukat és bizalmukat. Meg lehetnek it­t. Tagjaink győződve, hogy részünkről minden meg fog történni ezentúl is, hogy vezető­pozíciónkat a gazdaközönség érdekében fenntarthassuk.“­­ FŐÁRJEGYZÉKÜNK az összes gazdasági, konyhakerti és virágmagvakról, növényvédelmi szerekről és kertgazdasági eszközökről MEGJELENIK FEBRUÁR HÓ ELEJÉN! jfemF" „Toborozzunk új tagokat szövetkezetünknek !“ ""SW® 3. oldal

Next