Molnárok Lapja, 1922 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1922-06-24 / 25. szám
340 nak és mennyiben nem, arról felesleges beszélnünk. Hanem igenis arról beszélnünk kell, hogy van-e joga a közélelmezési minisztériumnak előírni, hogy a molnár mennyit keressen? Én nem a demagógia eszközeivel élek, hanem rámutatok arra, hogy más iparágaknál hogyan áll a helyzet. Tudjuk, hogy a zsák ma darabonként 174 K, pedig a zsák árát le lehetne erősen nyomni azáltal, hogy a kormány megengedné a zsák behozatalát. Nem értek én itt vámmentes behozatalt, hanem rendesen megvámoltan behozva is, meglehetős eredményeket érnénk el. Ebbe azonban nem egyezik bele a kormány azért, mert akkor a jutagyárosok erősen érdekelve volnának, azok talán nem keresnének annyit, mint kerestek. Vajjon érdeklődött-e valamelyik szakminisztérium valaha, hogy mennyibe kerül egy hengerszék, vagy érdeklődött-e, hogy mennyibe kerül a szíj, a csövezés? Ellenben aziránt érdeklődik, hogy a malom dolgozik ennyit és ennyit, kereshet tehát ennyit és ennyit, megengedem ennélfogva, hogy félretegyen ennyit és ennyit, de csak talán, talán. Ha annak a malomnak nagyobb átalakításra van szüksége, akkor mehet a pénzintézethez 30 % -ra kölcsönt felvenni. Ehhez már nincsen szava a kormánynak, itt már nem veszi védelmébe a malmokat. Még egyszer mondom, nem akarom a kedélyeket izgatni, hiszen fel vannak Önök izgatva eléggé s már elkeseredett hangulattal jöttünk ide mindannyian. Tisztán csak oda akarok konkludálni, hogy a közélelmezési minisztériumba beidegződött az a gondolat, hogy a malmoknak ellenőrzés alatt kell állani. Enélkül a gondolat nélkül a közélelmezési minisztérium talán létezni sem tudna. Hogy mennyire így van ez, bizonyság rá, hogy mikor a malmok már kiegyeztek, amikor ellenük egyénenként feljelentés se érkezett, amikor nem is hatósági őrlésről volt szó, akkor a közélelmezési minisztériumnak eszébe jutott kiküldeni egy malom-magántudóst a malmokat ellenőrizni. Ez a malom-magántudós úr kiad a lapokban egy kommünikét, amelyben nagy fölénnyel megállapítja, hogy Magyarország vidéki malmai nem állanak a kellő nívón, nem tudják kiörölni kellőképpen a gabonát. Nagy vállveregetéssel azonban elismeri, hogy van egy oázis (Nagykőrös), ahol a malmok tisztességesen viselkednek ... Mi nem kérünk ezekből a dicséretekből, nem érdekel a magántudós úr véleménye, annak kompetenciáját nem ismerjük el, ellenben tiltakozunk az ellen, hogy a malomipar hírneve meghurczoltassék. Panasza van a kormánynak, hogy kint a külföldön rossz a magyar malomipar hírneve s ugyanakkor nemcsak, hogy el nem tiltja, hanem éppen az ő közege révén tesz egy ilyen lesújtó kijelentést a vidéki malomiparról, amely a nagy „állami támogatás" miatt teljesen legyengülve, lerongyolódva presztízs nélkül fog állani. Még egy ilyen év, mint amilyen volt, legyen az ellenőrzéses vagy kontingentált és a magyar malomipar tönkrement, tönkrement a nagy állami „támogatással“. És nem akarom az Önök türelmét hosszasan igénybe venni, hiszen más szónokok is következnek, de beszédemben odakonkludálok, hogy mi a közélelmezési kormánytól érdekeink teljes honorálására nem számíthatunk, mert a közélelmezési kormány érdekei diagonális ellentétben állanak a mi érdekeinkkel. Tulajdonképen, ha mi kormányvédelemben akarunk részesülni, van Magyarországnak kereskedelmi minisztere, aki alá az ipar védelme tartozik s mi annál nagyobb bizalommal nézhetünk — anélkül, hogy politikumot akarnék belekeverni szavaimba — az újonnan alakult kormányra, mert kiváló egyéniségek kerültek bele s teljes bizalommal fordulhatunk a mostani kereskedelmi miniszter úrhoz, hogy védelmében részesítse a magyar malomipart a közélelmezési minisztérium intézkedéseivel szemben. Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor ultima ratioként panaszra megyünk Magyarország kereskedelmi minisztériumához, ahol végre fel kell tárnunk, hogy milyen katasztrófa előtt áll Magyarország legrégibb ipara. Éppen azért méltóztassanak megengedni, hogy a következő határozati javaslatot nyújtsam át. Mondja ki az országos molnárgyűlés, hogy a malomipar boldogulása, az üzemek zavartalan fenntartása a kereskedelmi minisztérium feladata lévén, forduljunk előterjesztéseinkkel a kereskedelmi miniszter úrhoz, akinek személye is garancia arra, hogy igazaink megvédésében segítségünkre lesz. Ezzel semmi különöset nem akarunk. Ne vádoljon egyetlen szerve sem a kormánynak azzal, hogy mi külön elbánást akarunk, de viszont ne kívánja a kormány tőlünk, hogy az egyetlen malomipar vállaira nehezedjék az ország minden közterhe. Méltóztassanak határozati javaslatomat elfogadni. (Éljenzés.)* Elnök: Következik a titkár úr. Jutassy Ödön pár szóval előrebocsátja, hogy a Közélelmezési Tanács f. évi május 10-iki ülésében hasonló enuncziáczió történt az Egyesület részéről — és felolvassa az alábbit: Az Országos Molnáregyesület határozati javaslata: Mondja ki az országos molnárgyűlés, hogy tekintettel arra a tényre, miszerint a rendeletek és az őrlési adótörvény alapján az őröltetőktől vám czímén elvett 15 °/o-os őrlési és 12 °/o-os, illetve 8 °/o-os darálási vámgabonákat az állam részére szedték össze a vámmalmok, amelyeket teljes egészükben az államnak átadtak, úgy, hogy a molnárok csak a vám egy kis töredékének (3—4 °/o-ának) ellenértékét kapták meg állítólagos munkabérmegtérítés czímén, ezen adóbehajtói szerep további erőszakolása ellen tiltakozik. Az 1922. június 18-án összeült molnárkongresszus a belföldi viszonylatban a teljesen szabad forgalom alapján áll, annak kivívása érdekében felkéri az Országos Molnáregyesület elnökségét, illetve a permanencziában maradó 15-ös munkabizottságot. Egyben átiratilag megkeresi a nemzetgyűlés tagjait, hogy ezirányú törekvésében a hét év óta kényszerzubbonyban járó malomipart intézményesen szabaddá tegyék. Az antiszocziális őrlési rendeletek egyszers mindenkorra való megszüntetését követelik, a gazdasági konszolidáció elérése czéljából a kivételes hatalmon alapuló bármiféle rendelkezésben a kibontakozás akadályát látják. (Taps.) * A Bihar megyei Molnárszövetség határozati javaslata (felolvassa dr. Antal Géza): A mai országos molnárgyűlés megbízza az elnökséget és a melléje beosztott 15 ös bizottságot, hogy a jövő kampányra vonatkozóan egyhangúan a malomipar szabadsága mellett foglaljon állást. Ha azonban mindennek daczára a kormány az őrlési törvény hatályát rendeletileg akarná meghosszabbítani, úgy a szükséges két rossz között a kontingentálási rendszert válassza és a beszolgáltatandó mennyiségben úgy egyezzen ki, hogy az őrlési adótörvényben kitüntetett 15°/o-os vámból a malomtulajdonosok 5°/o-ot — szóval a megkereset mennyiség egyharmadát — legyenek kötelesek ingyen beszolgáltatni, a fennmaradó 10 °/c-kal — vagyis a megkeresett menynyiség kétharmadával — a malomtulajdonos szabadon rendelkezzék. * A Vas megyei Molnárszövetség határozati javaslata (felolvassa: Boross István) : Mondja ki az országos nagygyűlés, hogy elvben feltétlenül ragaszkodik a magyar malomipar teljes fölszabadításához s ezen czélból fölkéri az Országos Molnáregyesület vezetőségét, hogy az Országos Molnáregyesület kebelében levő nemzetgyűlési képviselők útján a nemzetgyűlés elé oly értelmű fölterjesztést intézzenek, amelynek alapján utasítsa a nemzetgyűlés a magyar kormányt, hogy a magyar malomipar fölszabadítása érdekében megfelelő törvényjavaslatot terjesszen záros határidőn belül a nemzetgyűlés elé. Egyben tekintettel arra, hogy az idő rövidségénél fogva az új kampányig a magyar malomipar fölszabadítása nem remélhető , tekintettel arra, hogy a magyar kormány az úgynevezett ellátatlanokat az idei évben is természetbeni ellátásban óhajtja részesíteni, mondja ki az országos nagygyűlés,hogy a magyar molnárság hazafias érzésétől indíttatva aránylagos mértékben nem akar elzárkózni attól, hogy az ellátatlanok természetbeni lisztellátásához bizonyos mennyiségű gabonával, illetve kenyérmaggal hozzá ne járuljon s éppen ezért ezen mennyiség határa az összes vám- és vidéki kereskedelmi malmok részére maximálisan 5000 vagyonban állapíttassák meg, amely mennyiség átalányösszegben vettessék ki az Országos Molnáregyesület és a Vármegyei Molnárszövetségek útján az egyes malmokra. A kontingentálásban minden malom- és darálótulajdonos egyformán tartozik részt venni s ellenőrzés alatt senki sem maradhat. A fentirt 5000 vagyon kivetése mellett a vám 15°/o-ban állapítandó meg. A kontingens szétosztását az Országos Molnáregyesület a Vármegyei Molnárszövetség meghallgatásával eszközli az egyes megyékre kiterjedőleg. Egyénenkénti kivetés a Vármegyei Molnárszövetségek feladatát képezi, melyek a kontingens megállapítását járásonként egy alakítandó bizottság útján, amelyben a Közélelmezésügyi Minisztérium meghatalmazottja is részt vesz, eszközli. E bizottság határozata ellen I. fokú felebbezésnek van helye a Vármegyei Kivető Bizottsághoz, amelynek határozata az illető malomra feltétlenül kötelező. A Vármegyei Kivető Bizottság tagjainak 2/s részben molnároknak kell lenni. A kontingens május 31-ig szállítandó le és pedig: augusztusban 5, szeptemberben 20, októberben 20, novemberben 10, decemberben 5, januárban 10, februárban 5, márcziusban 15 áprilisban 5 és májusban 5°/o. A térítési ár akként állapítandó meg, hogy a kivetett kontingens vámcs adát tartozzék a molnár beszolgáltatni minden térítési ár nélkül, 2/s-áért pedig fizettessék ki neki a napi tőzsdei forgalmi ár és pedig azon hónap utolsó napja szerinti ár alapján, amely ár megfelel az azon napi budapesti tőzsdei középárnak s amely napon a leszállításnak történnie kell. Az egyetemleges felelősség a malmok között az általános forgalmi adóra való hivatkozással megszüntetendő s az egyes malmok között az egyetemleges felelősség kizárandó, szóval mindenki magáért felelős. A búza és rozs közötti arány az illető megyék kontingensénél állapítandó meg. A kontingens felmondása meg nem történhetik, de január havában a Vármegyei Szövetségek kötelesek egy úgynevezett pótkontingentálást eszközölni, amikor is az esetleges eltolódások elintézendők. A gazdasági darálók kontingensének megállapítása, nemkülönben ezen darálók ebbeli minőségének a megállapítása is a Vármegyei Szövetségek kizárólagos feladata. A gazdasági és minden egyéb daráló kontingense deczember 31-ig havonkénti egyenlő arányban szállítandó le. A szállítás 5 km.-ig térítés nélkül történik. Cserélőtelepek működése a Vármegyei Szövetségek közbejöttével történhetik s új cserélő telepek felállítása a kontingensnél figyelembe veendő. Amennyiben a malom elvállalt kontingensét a meghatározott hónap utolsó napjáig nem szállítaná le, a következő hónap 10. napjáig a Vármegyei Szövetségeknek joga van a szállítás eszközlésére s csak ha ez meg nem történik, lépneérvényre a kir. kincstárnak az illető molnárral szemben a behajtási joga. * A szónokok a következő sorrendben iratkoztak föl (a gyorsírói följegyzések alapján beszédeik a jövő számban közöltetnek): Dr. Staub Elemér államtitkár, malomtulajdonos (Csömör), Bagi István (Kaba), Tóth Károly (Gyöngyösszőllős), Bognár Károly (Mezőkomárom), Vay Pál (Jászkisér), Márton József (Rétság), Mészöly László (Bia), Tóth Pál (Hajdudorog), Fülöp János (Sopron), Takács Gyula (Csécse), Hevér István (Vácz), Jakus János (Esztergom), Dzurik László (Békéscsaba), Bugyi Gyula (Csanádapácza), Fisch Izor (Nyírkárász), Kövessy András (Ormánd), György Géza (Solt), Hunyady- Vass Gergely (Szeged), Csohány József (Szihalom), Bodnár Ákos (Hajdúszoboszló), Illés János (Mezőtárkán), Kakuk Pál (Mindszent), Simon Antal (Bernecze), Vargha János (Szilasbalhás), Szabó István (Vaál), Melega János (Orosháza), Rácz Emil (Mátészalka), Németh József (Kehida).* A hozzászólások d. u. ma 2 órakor véget értek és az összes javaslatok további eljárás czéljából a permanencziában maradó tizenötös bizottsághoz utasíttattak, amely az ügyek állásáról a vármegyei molnárszövetségek elnökségeit táviratilag tudósítja és szükség esetén az elnöki gyűlést sürgősen összehívja. * Az országos gyűlés napján mindenki kereste Bugyi Antalt, aki az elnökségi gyűlésen részt vett ugyan, de este automobilon kénytelen volt Szentesre utazni, amit az alábbi levél megmagyaráz : Méltóságos Elnök Úr, bejelentem, hogy holnap vasárnap délelőtt régebbi kötelező ígéretem folytán egy nagyobb bankfúzió ügyében Szentesen kell lennem s így legnagyobb sajnálatomra kongresszusi ülésünkön ezúttal nem jelenhetek meg. Kérem Méltóságodat, kegyeskedjék a kongresszus előtt távolmaradásomat kimenteni. Budapest, 1922. jun. 18. Kiváló tisztelettel: Bugyi Antal MOLNÁROK LAPJA Budapest, 1922. junius 24. társelnök.* Nyilatkozat. A f. hó 18-án megtartott országos molnárkongresszuson az állam lisztgazdálkodásáról mondott beszédemben ezt a szót: „elpanamázták“ én nem használtam, hanem valaki közbekiáltotta. Erről a hiteles gyorsírói följegyzések és a jelenlevők valamennyien tanúskodnak. A napilapok ilyen irányú híradásai tehát tévesek, amit helyreigazítani kötelességem.Eltérnnk Budapest, 1922. június hó 21. Elek Oszkár s. k.*