Molnárok Lapja, 1931 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1931-01-03 / 1. szám
XXXVIII. évfolyam. MOLNÁROK LAPJA Külföldi előfizetési árak: Romániában egy évre............................................... 32 pengő S. H. S. királyságban egy évre.............................. 320 dinár C. S. R. köztársaságban egy évre......................... 32 pengő Félévenként is fizethető. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON „Gépészek Szaklapja” melléklettel* Szerkesztőség és kiadóhivatal: 4 BUDAPEST, VI., PODMANICZKY UTCA 31 Telefon: Aut. 266—66. Sürgönyeim: Molnárlap. Belföldi előfizetési árak tulajdonosoknak és bérlőknek, egy évre..............32 pengő, félévre....................16 pengő , alkalmazottaknak: évre..............16 pengő, félévre.................... 8 pengő Negyedévenként is fizethető. Bizalom a malomiparból Írta: Fenyő Mátyás (Szeged). *■"* Mint minden foglalkozási ág, a malomipar is évzárlat előtt áll. Nem mintha a múlt évben elért bőséges nyereség mikénti felosztása okozna azolnárságnak különösebb gondot, hanem inkább azon problémának eldöntése, hogy a mai gazdasági válság közepette szabad-e és érdemes-e malomiparral foglalkozni. El kell döntenünk, hogy malmainkat szabad-e további invesztíciókkal megterhelni, szabad-e a kereskedelmi őrlést fejleszteni és lehet-e? Folytassuk-e malmaink további elkótyavetyélését avagy tartsuk-e fenn azokat gyermekeink írószere ? Mindannyian tudjuk, hogy a magyar liszt exportálása majdnem lehetetlen. Mindazokon a helyeken, ahova a magyar lisztnek a múlt években exportlehetősége volt, ott azidén az amerikai liszt 3—4 dollárral olcsóbb. Csehországba még a fuvarviszonyok folytán gravitáltunk volna, de ott meg az ismert keverési rendeletkövetkeztében az export illuzóriussá vált. Természetes, hogy az orosz dumping, az amerikai olcsó árak és idei búzánk sikerszegénysége kiszállítási lehetőségeinket lerontották. Vámmalmosaink is panaszkodnak, hogy a vámőrlés csökkent. A faluhelyeken általános az a panasz, hogy a lisztek erőtlenek, repedeznek és a kenyerek laposak. Megvádolják a molnárt, hogy az első lisztet »kilopja« és viszik az őrletnivalót a másik, messzebb fekvő malomba, ahol már esetleg lényegesen jobb síkért tartalmazó búzák vannak és a kicserélés folytán más sikértartalmú lisztet kapnak, mint odahaza. Ily módon elhintik az illető malomnak a rossz hitét s egyszerre csak azon veszi észre magát a legbecsületesebb és leglelkiismeretesebb molnár, hogy vámőrlői elszéledtek. Itt kell közbelépnie a molnárnak a tudás fegyvereivel- Meg kell, hogy tudja minden molnár állapítani a búzák sikértartalmát. Kell, hogy minden malomiparos az őrlésre kerülő búzájának átlagos sikértartalmát tudja. Ha pedig azt meg tudja állapítani, akkor mindig módjában áll azt is megállapítani, hogy az a sikér erős-e vagy gyenge. A liszt fehérségét tudjuk többé-kevésbé előmozdítani, ha gyenge a búzánk, azt áldozatok árán is jobb sikért tartalmazó búzákkal keverni kell. Merem állítani abból a körülményből, hogy az idén oly gyenge sikért tartalmazó búzák termettek, sokan megtanulták azt is, hogy tökéletesebb malmukkal miért nem tudtak olyan általánosan jobbnak tartott lisztet készíteni, mint a tőle távolabban fekvő tökéletlenebb berendezésű malmosok. Kell tehát mindenkinek tudnia, hogy a tudás fegyverével a vámőrlő közönséget vissza lehet hódítani. Nem mintha a vámőrlés valami nagyon rentábilis dolog volna, hiszen e lap eleget harcolt a vámőrlési százalék tisztességes megállapításáért. Mindazonáltal minden malom igyekezzék a vámőrlést annyira kifejleszteni, hogy a rezsiköltségeit fedezze és az emellett végzett kereskedelmi őrlés rezsimentes legyen. Senki se ringassa magát abban az illúzióban, hogy itt a viszonyok rövidesen megváltoznak. Erről szó sem lehet. Igyekezzék tehát mindenki a jelenlegi viszonyok keretén belül üzemét rentábilissá tenni. Nem akarok azzal az ismert dologgal foglalkozni, hogy a jelenlegi forgalmiadó- és balettabajok mennyivel rontották iparunk helyzetét, de ezzel a körülménnyel számolnunk kell. A becsületesen gondolkodó malmos igyekezzen a törvény kívánalmainak 100%-ig eleget is tenni. Sajnos azonban, mit látunk? Míg a becsületes malmos kénytelen eladni malmát potom árban, addig sok helyen a sütők garasokért olyan malmokat vesznek meg, amelyeknek egy gépe többe került, mint az egész vételár. Itt azután folyik a saját célokra való egységes liszt őrlése. Kihasználják a forgalmiadótörvény nyitva hagyott kapuit és lehetetlenné teszik azt, hogy a tisztességes malomiparos a 10% forgalmi adót hozzákalkulálja a lisztárakhoz. Én nem győzöm eléggé hangoztatni, hogy senki ne potomozza el malmát, mert higgyék el nekem, hogy minden gazdaságilagheín ,sok az értékesíthetetlen dolog s minden malom nemcsak annyit ér, mint az anyag értéke, hanem annyit ér, mint a benne lévő helyes, célszerű vezetés értéke. Ne törődjék tehát senki azzal, ha a falubeli pék más váradba is megy őrletni, esetleg olyan helyre, ahol mint gazdát írják be a vámnaplóba, hanem függetlenítse magát a malom a sütőtől és igyekezzen ő maga kenyérgyárat csinálni. Ennek két haszna lesz. Az egyik az, hogy állandóan ellátja önmaga a pékséget, másrészt az őrletők is látják, ha nekik nem is sikerült aznap a kenyerük, ez még nem azt jelenti, hogy rossz lisztet kaptak, hanem azt, hogy helytelenül sütöttek. De, ha a malom kenyéren semmit sem keres, még mindigbiztos helyre adta el a lisztjét s így legalább falujának forgalmát kezében tartja. Szükséges, hogy minden malom őrleményeit a malomban detailban is árusítsa, mert egyrészt így függetleníti magát a szatócs-eladásoktól, másrészt termelvényeinek jelentékeny részét ott a malomtelepen eladja. Akárhány faluban azt látom, hogy a szatócsok több lisztet és korpát adnak el, mint a malmos és bizonytalan idegen kereskedelmi őrlésekkel, ahol sokszor a 10°/a forgalmi adó elmarad, alapos konkurrenciát csinálnak a malomnak. Természetesen más segédeszközei is vannak a rentábilitás kifejlesztésének. Hiszen minden malom többé-kevésbé vagonszámra hozat szenet, meghajtása van és már fát is tud vágni. Ily módon egy kisebbszerű szén- és faüzlettel a saját üzemének fűtési szükségletét olcsóbbá teheti. A malmok már a régi magyarországi dimenziójukhoz mérten nagy területen épültek, egy-egy malomban látunk jólmenő gőzfürdőt, másik élelmes molnár az artézi kútja segítségével kisszerű halastavat csinál, ahol évenkint 2—300 kg. tükörpotykát majdnem rezsimentesen termel. Sok helyen láthatunk jól funkcionáló fajbaromfitelepet és sertéshizlaldát. De a legkézenfekvőbb dolog, ha a malom gabona- és terménykereskedéssel foglalkozik, mert egyrészt megvan hozzá a szükséges berendezkedése, megvan az állandó érintkezése a termelővel, szakértelme és berendezkedése folytán módjában áll valóban magasnívójú gabonaüzletet kifejleszteni. De minden olyan melléküzem létesítése nagyon alkalmas a malomüzemmelkapcsolatosan, amellyel a felesleges energiát előnyösen fel lehet használni. A kereskedelmi őrlés fejlesztését a mai hitelviszonyok közepette nem ajánlom. Lehetőleg inkább a legminimálisabb haszonra kalkuláljon mindenki és főleg készpénzre. Igyekezzen mindenki, főleg üzemének hiányzó üzemóráit elsősorban vámőrléssel, másodsorban saját detaileladási és kenyérgyári szükségletének kielégítésével és csak harmadsorban (ha így sem érné el a 6,6-ig való üzemet) készpénzes kereskedelmi őrléssel kitölteni. Ne higgjék azt, hogy bármely szakma is jobb ma. Ami talán jobb, az holnap rosszabb lehet, hát akkor miért ne maradjon az ember a saját rossz mesterségénél, amihez esetleg ért is? Országunk állapota úgy sem maradhat így, de minden rentábilis befektetés szükséges és kívánatos ma, mindig szem előtt kell tartani azt, hogy a rezsit emelni nem ajánlatos. Nem szabad tehát senkinek sem elcsüggedni, nem szabad egy, ha nehezen is, de vonszolható iparbólócskavaskereskedést csinálni. Igyekezzen mindenki jól körülnézni, alaposan konzultálni üzemét és megkeresni a rentábilitásnak legszerényebb módozatait. Ha az élelmesség és leleményesség megvan, úgy hiszem, hogy ez el is érhető. Jól tudom, hogy semmi újjat sem mondtam el, a rideg üzlet terén komoly munka és számítás szükséges, de ha csak egy-két embernek is kétségbeesett küzdelme közepette hitét a reális optimizmusba vezettem vissza, akkor fáradságom nem volt hiábavaló. "Meztelen igazságok •*«»? # Amidőn arra a háladatlan feladatra vállalkozassz, hogy 18 és fél k. olvasómnak a szádjában keserűvé teszem a falatot/ teszem ezt egyrészt azért,, mert nekem férfiasabb gróf Tisza az ő »elvesztettük a háborút« szállóigéjével, mint a ma politikusai, akik mindenáron önfeláldozó bizakodást akarnak belepumpálni a léket kapott hajó becsületes lelkű utasaiba. Ez az egyik oka — mondom — annak, hogy az alábbi mostoha szerepre vállalkozom, a másik pedig az, hogy a bomisz valóság feltárásával én is hozzá szeretnék járulni egy olyan fokú ijedtség előidézéséhez, mely a letargikusan szájtatva gubbasztó tömegeket az evezők és kormány megragadására ösztönözze és céltudatos akarással segítsen rozoga hajójuknak a partra húzásában. Méltáztassanak mindenekelőtt leszámolni azzal, hogy a Zanza ára még mindig nincs a legmélyebb ponton. Ide vonatkozólag nem akarok pontos számokat mondani, tény azonban, hogy az én földjérül 50 fillérért, tehát az előállítási ár 1/4-ed részéért adták el ez év tavaszán a burgonyájukat, mert egy kicsit több termett egy górcsövi területen, Szabolcs megyében. Én előttem tehát nem tartozik az 5 pengős búza sem az abszurdumok közé —de korántsem ,az orosz dumping miatt. Kijelentem uraim, hogy én nem hiszek abban, hogy a szovjet tud több termelni és kérem, hogy Önök se higyjenek ebben, mert amely percben mi csalódtunk,,a vége van az egész kapitalisztikus államberendezkedésnek. De nincs itt szükség az oroszokra sem! Van szerencsém az alábbi látképecskékkel szolgálni : A kanadai raktárkészletek bázában az utóbbi 5 esztendőben a kampány végén a következőképpen alakultak: millió bushel. Ne feledjük el, hogy ez a 100 milliócskás készlet július 31-én, tehát akkor állott fenn, amikor a magtárakat sepregetni szokták és ne feledjük el azt sem, hogy ugyanígy szaporodott a világ összes gabonakészlete is, mert pl. az Egyesült Államokban ez év július 1-én, tehát magtártakarításkor 250 millió busheles készletecske várta az új búzát. Ugyanott olvasom: Kanadában a hivatalos becslés a tavalyi termés duplájára számít, Ausztráliában pedig 3 millió acre-vel növekedett a bevetett terület. Hogy pedig megfosszam a nyájas olvasót amaz ábrándtól, hogy a búzaterületek talán csökkenni fognak, tisztelettel közlöm, hogy egyetlenegy közgazdasági lapszámból a következő néhány eseményt tálalhatom fel: 1. A magyarországi cukorgyárak 50.000 holddal fogják csökkenteni 1931-ben a répával bevetett területet. 2. A délamerikai gyapottermelők szindikátusa elhatározta, hogy 1931-re csak az kap kölcsönt, aki gyapottermelését 50%-kal csökkenti. 3. Brazíliában a túlzott kávétermelés csődje idézte fel a forradalmat. 4. A gávai kaucsuktermelők otthagyják 10—20 éves ültetvényeket. 5. Az Egyesült Államok csekélyke, 6 milliónyi ipari munkanélkülijétől akként igyekszik megszabadulni, hogy 10—20 holdas farmereket csinál belőlük. 6. Hyde úr, az Egyesült Államok pénzügyminisztere szerint ez év búzatermése 160 millió bushellel több az 1929. évinél. Ezek és még száz más körülmény hajtják fel a világ búzafeleslegét. Amanullah afgán király kedves és boldogult atyja jut eszembe, aki egy lázadó törzsfőnököt akként intézett el, hogy leköttette egy üres kádba, melybe egy szalmaszál vékony csövön 1925. julius 31-én 21.5 1926. julius 31-én 30.8 1927. julius 31-én 42.7 1928. julius 31-én 70.9 1929. julius 31-én 109.1 1930. julius 31-én 110.7