Mosó- és Tisztítótechnika, 1935 (2. évfolyam, 4-12. szám)
1935-04-01 / 4. szám
# 1935. április hó. MOSÓ- és FESTŐTECHNIKA Textil-kémiai szakközlöny textil-, textil festő- és kelmefestőgyárak részére Telefonszám : 41-403 Postatakarékp. csekkszámla szám : 20732 Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII. kerület Szövetség utca 43. Néhány szó a hidrogénhyperoxidos felderítésről. Irta: Dr. Domán Jenő. A „Mosó- és Festőtechnika“ márciusi számában Dr. Keresztes Tibor vegyész-tanár úr „A peroxidos fehérítés jelentősége“ című rendkívül értékes cikkében rámutat a peroxidos fehérítés előnyeire a chloros fehérítéssel szemben. Tekintettel a peroxidos, elsősorban a hydrogén hyperoxidos fehérítésének napról-napra növekvő fontosságára, nem akarom elmulasztani, hogy ezen kérdéshez — a legújabb idevágó tapasztalatok figyelembe vételével — hozzászóljak. A gyapjú- és selyemiparban ma már csaknem kizárólag hydrogénhyperoxyddal fehérítenek. A műselymek nagyrészét ugyancsak ezzel a sok előnyt biztosító anyaggal fehérítik. Nemrég még csak ezen területekre szorítkozott a hydrogénhyperoxydnak a felhasználása. Ma már az itt elhasználnál lényegesen nagyobb mennyiségű hydrogénhyperoxydot használnak el világszerte pamutáruk fehérítésére, azok minden feldolgozási állapotában. Egész sor idevágó fehérítési eljárást dolgoztak ki, amelyek két főcsoportba oszthatók: a kizárólag hydrogénhyperoxiddal történő fehérítésre, amelynél ez a hypokloritot teljesen kiszorította, valamint az ú. n. kombinált fehérítésre, amely módszernél hypoklorittal és hydrogénhyperoxyddal történik a fehérítés. A kombinált fehérítési eljárást általában ott használjuk, ahol az éles kalkuláció különös fontossággal bír. A leniparban majdnem kizárólag így fehérítenek. A hydrogénhyperoxydos fehérítés terén, amely a textiláruk kikészítésében eddig alig ismert gyorsaságú fejlődést ért el, megfelelő tapasztalatok szerzésére természetszerűleg bő alkalom kínálkozott. Beigazolódott, hogy a katalysátorok elsősorban a vörösréz, sárgaréz és vas," bizonyos vegyi féleségükben, a hyperoxidos fehérítésnél sem kisebb sem nagyobb veszélyt nem jelentenek, mint a chloros fehérítésnél. Mindenesetre ügyelnünk kell arra, hogy a fehérítendő anyag a fehérítőberendezés katalitikus hatású fémrészeivel és a fehérítő fürdővel egyidejűleg tartósan ne érintkezzék. Ezt gyakran már a legegyszerűbb eszközökkel is elérhetjük. Köztudomású, hogy a pamutáruk kilúgozására használt vaskatlanok (Bauchkesselt ) mészcementel történt egyszerű bevonásuk után—— a legnagyobb mérvű hydrogénhyperoxydos fehérítésre is alkalmasakká válnak. A vashengeres mosó- és festőkádak (az ú. n. figgerek) a hydrogénhyperoxiddal való fehérítésnél általában minden további nélkül felhasználhatók. A fehérítő-fürdők megfelelő összeállítása is módot nyújt arra, hogy a katalytikus veszélyt a legmesszebbmenően kiküszöböljük. Egyébként minél kisebb a hydrogénhyperoxid concentrációja, annál kisebb mértékben áll fenn a katalytikus károk lehetősége. Újabb berendezések létesítésénél természetesen célszerű a berendezést a legmegfelelőbb anyagokból készíttetni. A hydrogénhyperoxydos fürdők stabilizállására a körülményes lesavazás helyett ma már megfelelő más stabilizátorokat használunk. Gyapjúfehérítésnél, hol a fehérítőfürdőt általában folytatólagosan használjuk, igen kiváló stabilizálószer a nátriumpyrofoszfát, amely a legkisebb hydrogénhyperoxid mennyiség felhasználását teszi lehetővé, s amely egyszersmind fölöseslegessé teszi a lesavazást is.