Műcsarnok, 1898 (1. évfolyam, 1-21. szám)
1898-05-01 / 1. szám
már előre is számít művész vagy laikus olvasóinak szíves közreműködésére és támogatására. Idővel, amennyiben sikerült a közönség körében is visszhangot és komoly érdeklődést keltenie, tért fog nyitni a tárgyilagos bírálatnak, továbbá úgy aktuális érdekű, mint általános művészeti vagy műtörténeti kérdéseket tárgyaló cikkelyeknek és tanulmányoknak is, sőt a lehetőséghez képest művészi kivitelű reprodukciókban fogja bemutatni a hazai képzőművészet legkiválóbb alkotásait. Szóval, ez az egyelőre szerény megjelenésű lapocska kezdete akar lenni egy gazdag és tanulságos tartalomra és előkelő irodalmi és művészi színvonalra törekvő általános képzőművészeti folyóiratnak amely minden személyes érdek mellőzésével egyedül és kizárólag a magyar képzőművészetnek ügyét akarja szolgálni, s mely ennélfogva, úgy hiszszük, joggal tarthat számot a művészet sorsa iránt őszintén és önzetlenül érdeklődők szeretetteljes támogatására. A műterem-bérház ügye. A jól világított, olcsó és kényelmes műtermeknek úgyszólván teljes hiánya évek hosszú sora óta nyomasztó súlylyal nehezedik rá művészi életünk egészséges fejlődésére. Művészeinknek nagy része — azokról nem is szólva, akik közönséges lakószobákban kénytelenek meghúzódni — igazán siralmas és amellett méregdrága műtermekben tengődik, amelyekben drága pénzért a helyi viszonyoknak és a gyarló világításnak ezer akadályával kénytelen küzködni, ami a magyar művészek egyéb tekintetben sem valami fényes helyzetét oly súlyossá, sőt tarthatatlanná teszi, hogy igazán nem csodálkozhatunk rajta, ha egyesek — s olykor bizony tán éppen a legtehetségesebbek — a meddő kezeimet megunva, kezükbe veszik a vándorbotot és külföldre költöznek. A művészek körében ebben az irányban évről évre sűrűbben fölhangzó jogos panaszok már több évvel ezelőtt arra indították társulatunk vezetőségét, hogy módot keressen arra, hogyan és miképpen lehetne a művészeknek ebbeli igényeit kielégíteni. Akkor még társulatunk anyagi helyzete nem lévén a legszilárdabb, arra gondolnunk sem lehetett, hogy az ügyet a magunkévá tegyük és saját hatáskörünkben iparkodjunk a kérdést megoldani. De már akkori igazgatóságunk közvetve több irányban próbált lépéseket tenni, hogy az illetékes körök érdeklődését az ügy iránt felkeltse és esetleg a műépítészek útján a háztulajdonosokat rábírja, hogy legalább néhány, a művészek igényeinek minden tekintetben megfelelő műterem építésére vállalkozanak, de közvetítése eredménytelen maradt. Ezt látva és a művészek mind hangosabban nyilvánuló panaszát méltányolva, múlt évi igazgatóságunk végre elhatározta, hogy abban az esetben, ha a Kmetty utca 29. és 31. számú üres telkeket, melyek a város egy régibb közgyűlési határoza értelmében művészi célokra vannak föntartva, a várostól megkaphatja, magára veszi a vállalkozás kockázatát és a maga erejéből építtet egy műterem-bérházat, amelyben a művészek közül legalább néhányan otthont és hajlékot találjanak. A választmány hozzájárulását kieszközölve az igazgatóság mindenekelőtt a telkek ügyében kérdést intézett a városhoz, ahonnan dr. Wágner Géza igazgatósági tag hathatós közbenjárására azt a választ kapta, hogy a fő- és székváros tanácsa örömmel üdvözli a társulat elhatározását, mielőtt azonban az ügyben véglegesen határozna, a társulatnak a műterem-bérház építésére vonatkozó részletes tervezetét és konkrét ajánlatát óhajtaná látni. Társulatunk igazgatósága ezen az alapon tette meg a további lépéseket, s mindenekelőtt egy fővárosi műépítész által tervet dolgoztatott ki, melyet véleményadás végett saját művészeti bizottsága és a »Magyar Képzőművészek Egyesülete« elé terjesztett. Az utóbbi a tervekkel nem lévén megelégedve három tagú bizottságot küldött ki, mely az illető műépítészszel egyetemben újabb tervet készített, mely a »Magyar Képzőművészek Egyesületé«-nek plénuma által is jóváhagyatván, igazgatóságunknak április hó 18-ikán tartott rendkívüli ülésen került tárgyalás alá. Igazgatóságunk a tervet beható tanulmány tárgyává tette, de arra a meggyőződésre jutott, hogy a tervhez úgy a rendelkezésre álló terület kihasználása, mint az épület beosztása és célszerűsége szempontjából sok szó fér s így örömest elfogadta Kardos Gyula igazgatósági tag ajánlatát, aki vállalkozott rá, hogy a legrövidebb idő alatt elkészíti a műterem-bérház terveit, melyeket készségesen bocsát úgy a társulat művészeti bizottságának, mint a »Magyar Képzőművészek Egyesületé«-nek elbírálása alá.