A Műiparos, 1920 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1920-01-01 / 1-7. szám

1—7. szám. A Műiparos az elmúlt háborús esztendőkben csupán a gazdasági bizottsága működött, mely később önálló gazdasági szervvé fejlődött. Tekintve, hogy Egyesületünk csak 1913-ban alakult meg, igazán gyermekcipőkben járt még akkor, amidőn a sokkal régibb és erősen begyökerezett testületükre is végzetessé váló megrázkódtatásoknak sikerrel állott ellent. A gazdasági szerv különben Steinbach Gábor kortárs elnöklete alatt oly nagystílű, megbízatását túlhaladó munkásságot fejtett ki, melynek eredményes volta teljes elismerést szerzett a bizottság tagjainak. Ez az eredményes munka arra indította a gazdabizottságot, hogy a gazdasági szervet en blocc, teljes egészében a megalakult Anyag Beszerző, Termelő és Értékesítő Szövetkezet vezetőségébe helyezze. Az újonnan megválasztott gazdasági bizottság elnöke Paunc Ignác kárpitos kartárs, tagok: Horváth Gyula, Mlaka János, Grossmann Ármin, Rapp Salamon, Peterka Henrik, Berger Alajos, Bors Gyula (kárp.) Schiff Mihály (paszom.) Varga Izsó (papi, kartársak. Ez az új bizottság általános kérdéseken kívül speciális feladatok megoldása előtt áll, melyek nagy horderejüknél fogva különös figyelmet érdemelnek. Ilyenek: lószőrfonoda, Vacuum Cleaner, továbbá egy állványgyár üzembehelyezése. Ezek mint önálló vállalatok a Szövetkezet mintájára az Orsz. Egyesület oldala mellett működnének. A megválasztottak nehéz és felelősségteljes munkájukban mindnyájunk bizalmát és támogatását bírják. Az iparfejlesztő bizottság a múltban nem tevékenykedett, de a helyzet most olyan, hogy sikeres működésre kilátás nyílik. Keil Károly kárpitos szaktárs és munkatársai: Braun Mór, Hirling József, Burányi Lajos, Kenderessy László, Preis Ede, Vértesy Árpád, Riese Kálmán (kárp.) Schwarz Izidor (paszom.) és Hvezda József (papi.) kartársak nevében a buzgó és eredményes munkára nézve garanciát látunk. Nem pillanatnyi eredményekkel kecsegtető, hanem messzeható horderejű kérdések várnak itt megoldásra. Legelsősorban munkássággal való békés együttműködés biztosítása, ami főleg a munkabérek és a teljesítmények méltányos megállapítása által érhető el. A tanoncnevelés érdekében a szakszervezetekkel karöltve kell dolgoznunk. A termelés fokozása, olcsóbbítása, a vevőközönség igényeinek minél tökéletesebb kielégítése, tankönyvek, pályaválasztási útmutatók, stb. kiadása azok a további kérdések, melyek a bizottság agilis munkássága révén fognak megoldást nyerni. A társadalmi bizottság szintén új ösvényen fog haladni, de Kovács Vilmos kartárs elnöklete alatt a bizottság oly erőkből áll, hogy a „kezdet nehézségeiről“ aligha beszélhetünk majd. Ries Péter, Rubes György, Repcsák Péter, Radó Artur, Ötvös Rezső, Fodor Vilmos, Finály Jenő, Bauer János és Zymacek Henrik kartársak legalkalmasabbak arra, hogy a szakmai kar összetartására irányuló törekvéseinket megvalósítsák. Ez az összetartás lehetővé teszi majd azt, hogy szakmánk képviseletét úgy más érdekeltségeknél, mint az átkaroló testületek és egyébb fórumoknál, gazdasági, egészségügyi, jogi, művészeti stb. stb. téren eredményesen lássuk el. A bizottság társadalmi úton akarja a kartársakat közelebb hozni, ismeretterjesztő előadások, vitaesték és — ha a viszonyok megengedik — öszszejövetelek, mulatságok, kirándulások rendezésével. Külföldi tanulmányutakra annak idején igen nagy gondot kívánunk fordítani. Ezek azok a problémák nagyjában körvonalazva, melyeknek megoldására vállalkoztunk. Az az erős hitünk kényszerített erre, hogy osztrák járom alól felszabadult nemzetünkre nagy feladatok várnak és sokat szenvedett hazánknak, a függetlenség, egység és boldogulás nehéz útján, ami kézművesiparostársainak — ez az éltető, vagyonképző, intelligens elem — erős támasza lesz. Domonkos Pál az Orsz. Egy. titkára. Az új ipartörvény. Ma a kézművesiparágak összes képviseleteit az ipartörvény reformálása foglalkoztatja. Minket az iparosság jövő boldogulása legközelebbről érdekel. Az ipartörvény jelenlegi újraépítő munkájánál nem volt alkalmunk résztvenni, ezért vesszük e lap hasábjait igénybe. Ezúton szeretnék ama vezető férfiak figyelmét felhívni — akiknek megvan és meglesz az erejük,— hogy kellő helyen érvényesítsék azokat a felfogásokat, amelyek nélkül az ipari és nemzetgazdasági érdekeinket megóvni nem lehetne. Mint tényt megállapíthatjuk, hogy a múltban és a jelenben a magyar kézművesipar, ha fejlődött is, űzői tőkeszegény iparosok maradtak. Az iparosok körében természetesen állandóan az a felfogás uralkodott, hogy a gyáripar fejlettsége mellett főleg a hiányos és rossz ipartörvény az oka annak, hogy anyagilag nem érvényesülnek. Hogy miképen kell és lehet a jövőben az iparosság gazdasági érdekeit jogi alapon megvédeni és így az ország gazdaságát megerősíteni, ezt az igen fontos és értékes kérdést nem nézhetjük kizárólag iparos szemüvegen. Ha nemzeti szempontból hasznos munkát akarunk végezni, úgy az csak tárgyilagos módon történhetik. Ezért mi közgazdasági alapon vizsgáltuk és nemzetgazdasági kívánalmak szerint állapítottuk meg a következőket: Nem elegendő nézetünk szerint ismerni a betegséget, megállapítani és elrendelni a gyógymódot és gyógyszert, ha nem ismerjük a betegség okait. Közgazdasági szempontból keressük a hiányosságot, az iparosság és az ipari törvény keretén belül. Tegyük vizsgálat tárgyává a munkaadók viszonyát a munkásokéhoz. Magyar bőrbutor tisztító és Alapittatott 1895. vállalat Alapittatott 1895. Auer Nándor VII. Szövetség utca 26. 3. oldal.