Munkásügyi Szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915-01-01 / 1. szám

■k ' •­­2 _ __Munkasuffii Szemle azokat rendelkezésére s az üzem biztonsága és zavartalan menete céljából katonai fegyelem alá helyezi ő­ket. Mindez azonban nem zárja ki, sőt meg­követeli, hogy gondoskodás történjék e munkások kellő védelméről. A had­felszerelési gyárak tömegesen ontják a baleseti sérülteket, ami egyenesen veszélyezteti ez üzemek rendes menetét. Elég sérült és nyomorék kerül ki a harctérről, ahol védelmi rendszabályokat nem lehet felállítani, semmi szükség arra, hogy jó akarattal elkerülhető balesetek még fokozzák e sze­rencsétlenek számát. A legelső kötelesség a katonai fenhatóság alá vont üzemekben az, hogy, ha kell kivételes hatalommal, gondoskodjanak elvisel­hető munkaviszonyokról, a munkaidő helyes beosztásáról, a mai drágaság mellett megélhetésre elegendő munkabérről és tegyenek oly munkásvédelmi intézkedéseket, amelyek a balesetek elhárítására alkalmasak. A háború sok iparágban nagyszámú üzemet szünetelésre kényszerít. A munkások tömegei maradtak emiatt munka és kereset nélkül. A hitel korlátozása az üzemekben is korlátozást jelent, ami jelentékenyen növeli a munkanélküliek számát. És ha e pillanatban már nagymérvű munkanél­küliségről panaszkodni nem lehet, ez nem azért van, mert a munkanél­küliekről az állam vagy a község gondoskodik, hanem, mert részben a harctérre bevonult munkások száma és a hadfelszerelési gyárakban meg­növekedett létszám most még nagy mértékben apasztja a munkanélküliek számát. Azonban kétségtelen, hogy bármily kismértékű legyen is a munka­­nélküliség, az önhibájukból kereseti alkalomra szert nem tehető munká­sokról gondoskodni kell, ezeknek munkabírását a jövő számára meg kell őrizni. A háború befejezése után sem várható, hogy a gazdasági élet azonnal normális keretekbe jut. Hosszú átmeneti időre van szükség, míg az üzemek újból berendezkednek , míg a gazdasági élet fellendülése meg­indul. Számolni kell azzal, hogy ebben az átmeneti időben, amikor a harc­térre vonult munkások tömegesen érkeznek vissza, a munkanélküliség óriási arányokban fog jelentkezni, mert leküzdésére csak úgy lehet remé­nyünk, ha a szükséges előkészületeket gondos előrelátással már most megtesszük és ezzel megmentjük az országot attól a sok nyomortól és szenvedéstől, amivel a munkanélküliség réme fenyeget. Még nem tudjuk, hogy a háború következtében emberéletben mily veszteségeink lesznek. Sajnos, az kétségtelen, hogy ebben a világháború­ban nagyon sok élet pusztul el és ha bekövetkezik az az idő, amikorra az ipar fellendülését várják, nagyon sok munkás fog hiányozni, nagyon sok üzem hiába várja vissza régi jó munkásait. Mondják, hogy Amerikában 150.000 hadköteles kivándorolt honfitár­sunk készülődött haza jönni, hogy szolgálatait a hazának felajánlja. Mos­toha megélhetési viszonyaink száműzték munkabírásuk teljében ezeket a tengeren túlra, pedig ha itthon tarthattuk volna őket, 150.000 ifjú, erőteljes katonával többet állíthattunk volna az ellenség elé. Látjuk tehát, hogy az ország védelme szempontjából is mily fontos tisztességes megélhetést biztosítani a munkásságnak. Védjük őket a munka harcmezején érhető minden károsodástól és ezzel kössük őket a hazai földhöz. Elengedhetetlen feltétele ennek a munkaviszony rendezése, erő­teljes munkásvédelem, hatályos lakáspolitika, egyesülési és gyülekezési jog és általában a munkásosztályról való szociális gondoskodás. Súlyos megpróbáltatások várnak a munkásbiztosításra is­ A harctéren az időjárás viszontagságainak, nélkülözéseknek és rettenetes fáradalmaknak kiszolgáltatott katonák sok betegséget szereznek, szervezetük ellenálló­képessége megromlik, évtizedek múlnak el, míg ismét egészséges, erőtel­jes, ellenállóképességű munkásgeneráció fejlődik. Addig ez a harctéren megromlott anyag a munkásbiztosítás terheit fogja állandóan növelni s nagyon megfontolt intézkedésekre, mindenekelőtt pedig a rokkant és agg­kori biztosítás megalkotására van szükség, hogy e terhek alatt a mi külön­ben is gyenge munkásbiztosításunk össze ne roppanjon.

Next