Műszaki Élet, 1966. január-június (21. évfolyam, 1-13. szám)

1966-05-05 / 9. szám

XXI. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM ÁRA: 2.50 FT 1966. MÁJUS 5. A tervezők érdekeltsége­i— Az automatizálás útjai — Vezetés és hatáskör — A sütőipar problémái — Az új „mechanizmus” és a „világszínvonal“ — A világ zsiradéktermelése NYUGAT MAGYARORSZÁG A Nyugat-Magyarországi In­­téző Bizottság nagy érdeklő­déssel tárgyalja, és egyhangú el­ismeréssel fogadta el az ÉM Vá­rosépítési Tervező Vállalat ál­tal Nyugat-Magyarország üdü­lési és idegenforgalmi lehető­ségeinek feltárására készített regionális tervtanulmányt. Az üdülő­és idegenforgalmi területek Ez a dokumentum szerves folytatása a magyarországi üdü­lő- és idegenforgalmi terüle­tekre készített regionális ter­veknek, amelyek közül kettőt — a Balaton és a Duna-kartyar tervét — a kormány az elmúlt években hagyott jóvá. Nyugat- Dunántúl terve ez évben kerül a felső szervek elé. E terv kidolgozásának szük­ségességét két tényező vetette fel: az egyik, hogy az eddig feltárt és megtervezett — arra egész kiterjedésükben alkal­mas — üdülő- és idegenforgal­mi területek befogadóképessé­ge nagyobb távlatban már nem bizonyul elégségesnek az igé­nyek kielégítésére; a másik pe­dig, hogy Nyugat-Magyaror­szág — ha elszórtabban is, mint az eddig megtervezett terüle­tek — mind üdülési és gyó­gyászati, mind pedig idegen­forgalmi vonatko­zásban igen érté­kes elemekkel rendelkezik. Az előző problé­mával — a már megtervezett te­rületek elégtelen­ségével — kapcso­latban az ÉM Vá­rosépítési Válla­lat már kidolgozta az egész ország területének átfo­gó üdülési és ide­genforgalmi terv­­tanulmányát, amelynek az itt ismertetett anyag egy — részleteiben is kidolgozott — láncszemét alkot­ja. A tervezés újab­ban már nemcsak a természeti vagy egyéb adottságaik­nál fogva arra kü­lönösen alkalmas területek jó ki­használásának le­hetőségeivel fog­lalkozik, hanem szisztematikus távlati koncepció keretében irányoz­za elő a népesség várható üdülési igényeit és a Ma­gyarországra irá­nyuló idegenfor­galom befogadásá­nak, elhelyezésé­nek és megfelelő közlekedésének le­hetőségeit. Ezen belül a nyugat-magyar­országi üdülőte­rületek „specia­litása” egyrészt a látogatásra és üdülésre alkalmas települé­sek és egyéb területek viszony­lag nagy távolsága és a jelen­legi közlekedési hálózat ala­csony színvonala, ami megne­hezíti azt, hogy a látogatók e terület értékeit a kívánatos „tö­ménységben” élvezni tudják. Sopron, Szombathely, Kőszeg A terület három kulturális, idegenforgalmi és egyben üdü­lési gócpontja: Sopron, Szom­bathely és Kőszeg egymástól nem túlságosan nagy távolság­ban fekszik, de közöttük a köz­lekedés — az utak és vasutak elmaradottsága miatt — meg­engedhetetlenül lassú. Éppígy lassú — és a terület kihaszná­lása szempontjából sürgős fej­lesztést igényel — a területnek az ország fővárosával és egyéb részeivel való kapcsolata is. E három gócponton kívül — amelyek közül kettő igen érté­kes üdülőterületekkel ,is ren­delkezik — számos olyan üdü­lési lehetőséget tár fel a terv, amelyek kihasználására ez ideig semmiféle lehetőség nem volt. Erre különösen jellemző a Fer­tő-tó környéke, amelynek ha­tárainkon kívül eső része az osztrák nép, sőt a nyugati ide­genforgalom egyik frekventált sport- és üdülőhelye. Ezen túlmenően — részletes orvosegészségügyi vizsgálat alapján — feltárta a terv az Alpok hazánkba átnyúló, ez ideig még gyakorlatilag telje­sen kihasználatlan területré­szeit, különösen a Szentgott­­hárdtól délre eső területeket, valamint az Irottkő keleti lejtő­jét. Feltárás készült a terület gyógyfürdő céljaira alkalmas meleg vizű forrásairól is, így különösen a balfi és a büki, valamint a szombathelyi hévi­zek forrásairól. Az egyéb víz menti üdülési igények kielégítésével kapcso-­­latban a terv megállapította a Rába menti, l e célra alkalmas területek felhasználási lehető­ségeit, és természetesen a Fertő tó magyarországi részének leg­célszerűbb felhasználási mód­ját. (Folytatás a 12. oldalon) Erősáramú elektronika Az erősáramú elektrotechni­kában kezdettől fogva felfedez­hetők olyan áramlatok, amelyek hol az egyenáramot, hol a válta­kozó áramot helyezték előtérbe. Bár a legelső elektrodinamikus elven működő generátorok alap­elvük szerint váltakozó áramú generátorok voltak, a velük együtt feltalált kommutátorok­kal elérték azt, hogy a gép a kapcsain végeredményben már egyenáramot szolgáltatott, ame­lyet akkor a villamos áram egyetlen elképzelhető formájá­nak tartottak. A transzformátor és a háromfázisú váltakozó ára­mú motorok feltalálása és a bennük rejlő új lehetőségek a figyelmet a váltakozó áram felé fordították. Napjainkig mind a villamosenergia-termelésben és elosztásban, mind a villamos­­energia-felhasználásban a vál­takozó áram játszotta a vezető szerepet. A jelenlegi helyzetet az a törekvés jellemzi, amely a megfelelő helyen, időben és mennyiségben a legmeg­felelőbb energiafajta biztosítását tűz­te ki céljának. Ennek megvalósítása érde­kében meg kellett találni a váltakozó áramnak egyen­árammá, a váltakozó áramnak más frek­venciájú váltakozó árammá, az egyen­áramnak váltakozó árammá való át­alakításában az energiaátalakítás leggazdaságosabb módjait, végül meg kellett oldani az egyen- és váltako­zó feszültség átala­kítás nélküli folya­matos és veszteség-­­ mentes szabályozá­sát is. Ezeknek a felada­toknak a megoldá­sa az erősáramú elektronika­ terüle­tére tartozik, amely az egyenirányítók, a frekvenciaátalakítók, az inverterek, to­vábbá az egyen- és váltakozó áramú szaggatók kidolgozá­sával és alkalmazá­sával foglalkozik. Nyomá­nyos elektronikában jórészt ismertek voltak, ennek elenére a hagyományos elektronikát az erős­áramú elektronikától lényeges meg­különböztető jegyek választják el. Az elektronika a villamos energiát az információk, adatok hordozójá­nak tekinti, az erősáramú elektroni-ka ezzel szemben a villamosságot mint az energiának egy megjelenési formáját kezeli, és ezért a vizsgála­tok lényeges része éppen az ener­­giaátalakítás hatásfokával kapcsola­­tható, hogy mind az energia át­alakításában, mind annak szabályo­­zásában olyan kapcsolóelemre van szükség, amely a hálózati vagy a működési frekvencia ütemében kan­­csói ilyen már például egy egysze­ri d,ll,d,a , **, amely a feszültség megfordulásakor zár, és az áram* 3000 LE-s villamos mozdony 1400 V. 2080 A-es főüzemi egyenirányítója (VKI, Anód Áramirányító Gyár) irány megváltozását megakadályoz­za, azaz „kikapcsol”. Nyilvánvaló, hogy ez a feladat megbízhatóan és jó hatásfokkal csak érintkezők nél­kül, elektronikus úton oldható meg. Az erősáramú elektronika számára a legsokoldalúbban alkalmazható kapcsolóelemet szinte ideális formá­ban testesíti meg a szilárd testek fizikájának legújabb eredménye, a tirisztor. A TIRISZTOR A tirisztornak az­­erősáramú elektrotech­nikában vannak elődei: a (Folytatás a 10. oldalon) Ezek az előbb fel­sorolt átalakítók működési elvük­ben már a ha- Háromfázisú SOO V = 3x380 V 50 Hz-es, 30 kW-os tirisztorom in­verter fontos ipari fogyasztók megszakítás nélküli áramellá­tására (AEG) 1400 A, 600 V-os közúti villamos­­vasúti egyenirányító berendezés (VKI, Anód Áramirányító Gyár). 2000 A, 85 V-os egyenirányító berendezés hidro­gén elektrolízis táplálására (VKI, Anód Áram­­irányító Gyár)

Next