Műszaki Élet, 1972. január-június (27. évfolyam, 1-13. szám)
1972-06-23 / 13. szám
ÉPÜL A BOSZPORUSZ-HÍD Elkészült a Boszporuszt áthidaló, 1074 m fesztávú függőhíd mindkét pillérének a szerelése. Az összesen 1560 m hosszú hidat jövő év őszén adják át a forgalomnak. A képen a „SYNTELMANN” (Synchron-Telemanipulator) első működő példánya látható, amelynek feladata az ember számára veszélyes helyeken (bombák közelében, tengerfenéken stb.) bizonyos műveletek elvégzése. A robotember feje két kamera, ezekkel át lehet tekinteni (és le lehet fényképezni) a műveleti területet, képernyőre vetítve. Az akció irányítója így tulajdonképpen a robotember „szemén” át győződhet meg a munka végrehajtásáról. Az elektronikus parancsok kiadása a robotemberéhez hasonló izületláncból álló „csontváz” működtetésével történik; a csontvázat viselő ember mozgását pontosan követi a robot. A nitrogénműtrágyák alapanyagának, az ammóniának a gyártása annál gazdaságosabb, minél nagyobb a nitrogénből és hidrogénből álló szintézisgáz reagálásához szükséges konverter. Amikor Magyarországon 1930-ban az első ammónia konverter megépült, annak napi termelési kapacitása 7 tonna volt. 1971 októberében helyezték üzembe Japánban, Chiba városában a világ jelenlegi legnagyobb ammónia konverterét, amelynek napi teljesítménye 1700 tonna. A gyártás gazdaságosságát elsősorban az határozza meg, hogy mennyi hőenergiát fogyaszt a konverter. Az üzem hőgazdálkodásának racionális kiépítésével elérték, hogy 1 tonna ammónia hőszükséglete 1000 kcal alatt van, szemben a 600 t 'nap teljesítményű konverterekkel, amelyeknek fajlagos hőfogyasztása több mint tízszer annyi. Képünk a rendkívül kis helyet elfoglaló ammóniaüzemet ábrázolja. ELEKTRONIKUS VEZÉRLÉSŰ ROBOTEMBER A VILÁG LEGNAGYOBB AMMÓNIA GYÁRA NAPILAPKÉSZÍTÉS A számítógépes szövegszedést ma már nemcsak könyvek készítéséhez használják, új momentum, hogy a napilapok előállításában is mindinkább elterjed az elektronikus számítógépek alkalmazása, így például szedéskomputer segítségével készül 1969 óta a közel 200 OOO példányszámú Stuttgarter Zeitung című napilap, amelynek szombati kiadása általában 144 oldal terjedelmű. Itt éjjel-nappal tíz telex készülék működik, és természetesen több képvevő berendezés. A szerkesztőségi szövegről és a nagy számú hirdetésről 10 darab kétműszakos perforátoron elkészítik a végtelen lyukszalagot, és ezt dolgozza fel — még táblázatok formájában is — egy IBM 113 típusú számítógép. Ez gondoskodik a sorok egyenlő szélességű kizárásáról, a helyes szóelválasztásokról, a tipográfiai utasítások végrehajtásáról, még a legbonyolultabb szedésmegoldások esetében is. A számítógépből kikerülő lyukszalaggal vezérlik a tíz TTS rendszerű automatikus soröntő ólomszedő gépet. A stuttgartiak rendkívül elégedettek a számítógépes szedéstechnikával, amely a szövegelőállítást nagymértékben meggyorsította és a személyzeti gondokat megszüntette. Ez a módszer gazdaságosabb is, mint a hagyományos szedéselőállítás. A jövő napilapjának előállításában a számítógépnek még a fentieknél is nagyobb funkciója lesz. A Chicago Tribune című napilap szerint a nyomóforma készítése és a nyomógépterem is a számítógépes termelés egyik ága lesz. A rotációs gép a számítógép perifériájaként mint valami óriási gyorskinyomó berendezés fog működni. Az újságnyomda szíve egy nagy Számítóközpont lesz. Itt tárolják az összes híreket, információkat, amelyeknek szövegét a komputerek katódsugárcsövek segítségével közvetlenül a nyomólemezre fényképezik. A szerkesztőségi szöveget nem kell fáradságosan lyukszalagra billentyűzni, hanem vagy mint beszélt szöveget (magnószalag útján), vagy írott formában (olvasógépekkel; ilyeneket a múlt évi londoni IPEX nyomdaipari kiállításon többféle típusban is bemutattak) fogják a számítógépbe betáplálni. Lapzárta után elegendő lesz egy gombnyomás ahhoz, hogy a gép néhány perc alatt feldolgozza a teljes újságoldal árcát. A komputer kiszámítja az egyes oldalakon elhelyezhető szedésmennyiséget, ehhez képest a szükséges oldalak számát. Ha a szedésmennyiség több vagy kevesebb a kelleténél, azt képernyő szemlélteti. A képernyős szerkesztőségi végkészülék, amely már ma működik több országban, lehetővé teszi a lyukszalagok azonnali átkorrigálását, a szöveg átszerkesztését. A fényképezett ofszet- vagy magasnyomó lemezeket teljesen automatikus reprodukciós másolósoron dolgozzák ki, komputeres ellenőrzéssel. Az expediálás egyenletességének biztosítására a kinyomott lappéldányok továbbítását a hajtogatóműtől a szállítókocsiig szintén számítógép vezérli. A korszerű napilapkészítésinek egyik, már ma is alkalmazott módszere, hogy az újságoldalakat egyy központi szedéselőállítási helyről fakszimileszerűen közvetítik távol fekvő városokba, telefonkábel vagy mikrohullámok útján. A felvevőállomáson elkészítik a nyomólemezt, és elvégzik a nyomtatást. A távközvetítéshez még a műholdat is felhasználják, ha egészen nagy távolságról van szó. Ez a decentralizált lapkészítési eljárás leginkább „a Szovjetunióban és Japánban terjedt el Ily módon az újságok az ország legtávolabbi helyeire is még aznap eljutnak, és ennek egyik fontos gazdaságossági előnye, hogy a körülményes és költséges szállítás mellőzhető. A számítógépes újságelőállító korszaka már megkezdődött, és egészen újszerű feladatok elé állítja a nyomdaipari dolgozókat, hogy a nyomtatott szó sikeresen felvehesse a versenyt az audiovizuális elektronikus tömegkommunikációs eszközökkel. Sz. A. A Stuttgarter Zeitung TTS üzeme. Az automatikus szedőgépek teljesítménye mintegy négyszerese a hagyományos szedőgépekének A lyukszalagkészítő perforátor-részleg 8 MŰSZAKI ÉLET