Műszaki Élet, 1972. január-június (27. évfolyam, 1-13. szám)

1972-06-23 / 13. szám

Az abroncssor folytatólagos kész­ szakasza előtt is van egy revetörő a szekunder reve meglazítására. E­ram­mákat nálunk csak a Dunai Vasműben henge­relnek, rövidesen pedig folyamatosan öntenek is. Mint­hogy a meleghengerlést a tüskétől az abroncsacélig egy meleggel (mélykemencében hevítve) végzik, a bram­­mák felületvizsgálatára és tisztítására — a vevétlení­­téstől és a durva hibák észlelésétől eltekintve — al­kalom nincs. Ez a körülmény a készáru selejtjének némi növekedését okozza. Mód van azonban a durva­lemezek és néhány igen vékony készlemez brammái­­nak — hidegre téve azokat — a felülettisztítására s ezt a tevékenységet a folyamatosan öntött brammák meg­jelenésekor ki kell terjeszteni. A korszerű finomlemez és szalaggyártás kiinduló fél­terméke ma a melegen hengerelt széles abroncsacél, melynek előkészítése tulajdonképpen a széles abroncs­­sorból való kifutáskor kezdődik. A 850—900 °C-os ab­roncsacélt először vízzel hűtik 550—650 °C-ra s csak ez­után csévélik. A vízhűtés célja egyrészt az utólagos re­­vésodás megakadályozása, vagy csökkentése és ezzel a későbbi pácolás idejének rövidítése, másrészt a hideg­hengerlésre legalkalmasabb szövetszerkezet kialakítá­sa. A vizes hűtőberendezéstől megkívánt követelmények: — az előirányzott csévélési hőmérséklet az egész szé­lességen egyenletes legyen, — a lehűlési sebesség minden részen egyenletes le­gyen, — mindenfajta hűtési mód (lehűlési görbe) kivite­lezhető legyen. A hűtőberendezés vagy alulról-felülről permetező­szóró vagy a lamináris áramlási eleven alapszik. Újabban az utóbbit előnyösebbnek tartják. Széleskörű vizsgálatok azt mutatták, hogy a hűtés intenzitása elsősorban a hűtővíz mennyiségétől (l/m­­ s) függ s jóformán független a víz hőmérsékletétől, nyo­másától és a szórófejnek az izzó abroncsacéltól való távolságától. Némely korszerű üzemben (pl. IJmuiden) a hűtővíz szabályozásában már az elektronikus számítógépet is bekapcsolták. Hosszabb felfutás után ez azt eredmé­nyezte, hogy a szálhossz 80%-ában az előírt csévélési hőmérséklet ± 15° toleranciával tartható volt. A széles abroncsacélokat a hideghengerlés előtt teljes felületükön fevétleníteni, azaz fémes felületűvé kell tenni. Ennek ma a legelterjedtebb módja a pácolás. A leginkább használatos kénsavas pácolósorok elvi vázlatait a 6. ábra szemlélteti. A legnagyobb folyama­tos pácolók évi kapacitása az 1 millió tonnát is meg­haladja (200 000—1 200 000). A pácolandó anyag ezek­ben végtelen szállá összehegesztve, vagyis megszakítás nélkül halad át. A pácolósorba belépő abroncs se­bessége 600 m/min. értékig felmehet, a pácolókádakban a sebesség 180—250 m/min. s a kilépő sebesség elérheti a 300 m min. értéket. A sebességkülönbségeket a hu­rokgödrök, vagy újabban a változó szálflussz felvételé­re alkalmas hurokfeszítőberendezések egyenlítik ki, il­letve hangolják össze. Kisebb teljesítményre — évi 300 000 tonnáig — a fél­folyamatos pácolósorok használhatók. Ezekben az egyes abroncskarikákat nem hegesztik össze, tehát a munka­menet nem folyamatos. Még kisebb teljesítményre — néhány ezer tonná­tól 150 000 tonnáig — a dobpácolók alkalmazhatók. A vízszintes elrendezésű kénsavas pácolósorokon kí­vül néhány függőleges toronypácoló is létesült sósavas pácolás végrehajtására. A toronypácoló helyigénye ki­csi, a pácfolyadékot nem kell melegíteni, a nehezen el­távolítható páciszap elmarad. A sósavas pácoláskor a túlpácolás veszélye nem áll fenn, az eljárás azonban drágább a kénsavas pácolásnál és a sósav gőzei igen ártalmasak. A nemesacélok a kén- és sósavas tömegacélpácolók­­tól eltérő pácolási elvek alapján is fevétleníthetők. Ilyenek a keveréksav pácolás (H.,SO­,-j-HNO,-j-HCl), a sóolvadékokban (NaOH+NaH vagy NaOH+NaNO,,) végzett pácolás és a viszonylag leginkább használt elektrolitikus pácolás. A legelterjedtebb kénsavas pácolókban a savtarta­lom 12—25%, a pácolási hőmérséklet 90—110°C, a pá­colási idő 6,75—3,0 mm­. A pácfolyadék kénsavtartal­­mának, hőmérsékletének és a pácolás időtartamának összefüggését a 7. diagram szemlélteti. A tisztán mechanikus úton acélszemcsék szórásával végzett teljes revétlenítést inkább csak ott használják, ahol az így revétlenített abroncsacélt horganyozzák vagy lakkozzák. De a szóró revétlenítés és az ezt követő valamilyen pácolás összekapcsolása különösen nemesacélüzemek­ben már elég gyakori. A mechanikusan előrevétlenített felület pácolása egyszerűbben és gyorsabban elvégez­hető. A mechanikus revetörés egy másik módját, a hajlító és egyengető görgőkből álló szerkezetet már szinte rendszeresen beépítik a folyamatos pácolósorokba (lásd 6. ábrát). A hatásos revetöréshez az kell, hogy az abroncsvas­tagság (s) és a hajtogató görgők átmérőjének (D) viszo­nya 0,02 legyen, vagyis s/D,0,02. Erősebben ötvözött (Cr, Ni, Mo) abroncsacélokat a hideghengerlás előtt még hőkezelik is. Ezt a lágyító hőkezelést célszerű a revétlenítéssel összekapcsolni. A 8. ábrán egy komplex abroncselőkészítősor vázlatos képe látható, melyen a lágyítás, a szóró revétlenítés és a pácolás főműveletei, az eléjük, közéjük és mögéjük elhelyezkedő segédműveletekkel együtt sorba vannak kapcsolva. Hazai hideghengerüzemeink (Dunai Vasmű, Salgó­tarjáni Kohászati Üzemek, Csepeli Fémmű) pácoló so­rai általában korszerűek s legfeljebb bizonyos kiegé­szítésekkel üzemmenetük még biztonságosabbá, gazda­ságosabbá, műszakilag tökéletesebbé tehető. Ilyen le­hetőségek: a műszerezés fokozása, a kiszolgálás gépe­sítése, a folyamatok automatizálása, az elhasznált pác­folyadékok feldolgozása stb. MELEGEN HENGERELT RÚD­­ÉS IDOMACÉLOK KIKÉSZÍTÉSE A hengerelt gyártmányok egyik legnagyobb csoport­jának szokásos kikészítési műveletei: — az egyengetés a hűtőpadon, — a hengerlést követő hőkezelések, — a végvágás és hosszméretre darabolás, — a gépi egyengetés, — a rakásolás, kötegelés, — a vizsgálat, jelölés, mérlegelés, — az átmeneti korrózióvédelem. Ezeket a műveleteket nem mindig a vázolt sorrend­ben hajtják végre, sőt egyik-másik művelet el is ma­radhat, vagy ritkábban itt nem említett műveletek is elvégzendők egyes gyártmányokon (pl. vasúti felépít­ményi anyagok lyukasztása, marása, hornyolása) Né­melyik műveletet pedig — pl. vizsgálat, jelölés, mér­legelés — a gyártmánykikészítés különböző szakaszai­ba akár többször is beiktatják. A termelésben, de még a szakirodalomban is a ki­készítőket sokáig másodlagos fontosságú üzemrészek­ként kezelték s ez abból is kitűnik, hogy míg a hen­gersorok az utolsó évtizedekben rohamosan fejlődtek, addig a kikészítőrészlegek a fejlődésben lemaradtak s csak a legutolsó időszakban igyekeznek lépést tartani magukkal a hengersorokkal. A kikészítőüzem helyes megtervezése a többnyire tág határok között változó gyártási program által megkí­vánt sokrétű művelet berendezéseinek méretezése, az anyagmozgás bonyolultsága, a gépesítési, sőt itt-ott automatizálási lehetőségek felderítése és kihasználása miatt nem könnyű feladat. Csak a legfontosabb szem­pontra világítunk rá, amikor rögzítjük, hogy az egész hengerműben a legszűkebb keresztmetszet a henger­sor készállványa lehet. Előtte és utána minden beren­dezés vagy gépsor nála valamivel nagyobb kapacitású legyen. Rúdacélok kikészítése A rúdacélok kikészítésének korszerűsítését jól szem­­lélteti a 2. táblázat, melyben egy korszerűsített üzem műveleteit állítjuk szembe a korszerűsítés előtti hely­zettel. Mint látható, a technológiai műveletek (vágás, egyengetés, kötegelés) természetesen nem lehetett csök­kenteni, a vizsgálatot sem. Annál inkább tanulmá­nyozni kellett az anyagmozgatás, a tárolás, a daruzás esetleges felesleges műveleteit, s ezek csökkentése ad­ta a racionalizálás eredményeit. A kikészítő műveletekről részletesen a következők mondhatók. A hűtőpadnak, mint a minél egyenesebb hengerelt szálakat biztosító berendezésnek fő feladata a kellő merevségig való lehűtés olyan szerkezeten, amely a még meleg szálak elgörbülését messzemenően megaka­dályozza. A hűtőpad mindenesetre még a hengersor szerves része s ezért e helyen korszerű megoldásainak részle­tes ismertetésére nem térünk ki s megelégszünk azzal, hogy a helyesen méretezett és kivitelezett hűtőpad olyan egyenes rudacélokat szolgáltat, hogy azoknak csak 1—2%-a szorul utánegyengetésre. Kedvezőtlenebb a helyzet az idomacélok esetében. Ezeknek az utólagos hidegegyengetése többnyire már indokolt. A ma szokásos két hűtőpad-típus közül a görgős "rendszerűt a változó darabszélességre is optimális hű­tőfelület-kihasználás, a fogazott emelőgerendás rend­szerűt pedig a jobb egyengető hatás és kisebb költ­ség jellemzi. A gerenda- és sínsorok hűtőpadjai ma is általában csak egyszerű hűtőrácsok. A hengerlést követő hőkezelés tulajdonképpen zöm­ben bizonyos gyártmányaik (hengerelt drót, sín, nemes­acélok) szabályozott lehűtéséből áll, emellett időnként felmerül a hengerlési hőmérsékletről végzett edzés és ezt követő megeresztés — vagyis a nemesítés — lehe­tősége anélkül, hogy ez a módszer gyökeret vert volna. A szabályozott dróthűtés az utolsó évtizedben ter­jedt el, bár a gondolat nem új földön a 30-as évek­ben már kísérleteztek vele). Korszerű drótsor ma már el sem képzelhető enélkül. A készállványból kifutó drótszálat, melynek hőmérséklete akár az 1000 °C-ot is eléri, először vízzel gyorsan hűtik egyik eljárás sze­rint 800 °C-ra, a másik módszer szerint 500 °C-ra s ez­után a lazán tekercselt és széthúzva kiterített drótme­neteket levegővel (esetleg sűrített levegővel) tovább hűtik. Végül a drótmeneteket a szokásos tekercsekké egyesítik. A drótsorból kifutó szál szabályozott hűtésének két módját egy 0,76% karbontartalmú acél esetében a 9. ábra mutatja. A szabályozott dróthűtésnek két fontos következme-6. ábra. Széles ab­roncsacélok pácoló berendezéseinek el­vi vázlatai. A — Folyamatos pácoló­sor; B — Félfolya­­matos pácolósor; C — Dobpácoló; 1 — Lecsévélő; 2 — re­vetörő és egyengető; 3 — végvágó olló; 4 — összehegesztő; 5 — egyengető; 6 — előmelegítés; 7 — pácoló kádak; 8 — öblítő kádak; 9 — szélezés; 10 — o­ajo­­zás; 11 — fel­teker­cselés ; 12 — mér­legelés; 13 — féke­zés; 14 — felteker­cselés; 15 — berakás és kiszedés 8. ábra. Széles ne­mesacél-szalagok előkészítése 1 — le­­csévélés; 2 — össze­hegesztés; 3 — lá­gyítás; 4 — hűtés; 5 — szárítás; 6 — szó­ró revétlenítés; 7 — pácolás; 8 — mo­sás; 9 — szélezés; 10 — darabolás; 11 — félcsévélés 7. ábra. Párolás­ idő, páchőmérséklet és kénsavtartalom ősz­­függése Műveletek Hagyományos Korszerű módszer Technológiai művelet 3 3 Anyagmozgatás 7 z Vizsgálat­­­i Közbenső tárolás 4 7 Daruzás 5 i Szállítási hossz, m 132 63 2. táblázat MŰSZAKI ÉLET 11

Next