Műszaki Élet, 1972. január-június (27. évfolyam, 1-13. szám)

1972-06-23 / 13. szám

nye van. Először is a szekunder reveréteg vékonyabb és egyenletesebb, a revemennyiség pedig a hűtés nél­küli állapothoz képest 1/10—1/20 részre csökkenhet.Ez a körülmény azután a dróthúzás előtti pácolás idejét is lényegesen rövidíti, gyakran nem is pácolnak, csak mechanikusan revétlenítenek. A másik hatás a húzás szempontjából legkedvezőbb perlites szövetszerkezet kialakulása. Ezt különösen a levegőhűtés szabályozásával lehet biztosítani. A szabá­lyozottan hűtött lágyacéldrótok a mechanikus revétle­­nítés után 9,3% összfogyással voltak húzhatók, de még a nagyobb karbontartalmú acélok húzhatósága is kedvezően javul. A 10. ábra egy nagyüzem eredményeit tünteti fel a szabályozott hűtés előtt és után. A görbék a karbon­tartalom függvényében elért keresztmetszetcsökkené­­seket mutatják. A sraffozott tartomány az alakítás nyereségét jelenti, aminek következtében a közbenső patentozást messzemenően megtakarították. Egy korszerű dróthűtő berendezés elvi vázlata a 11. ábrán látható. 11. ábra. Korszerű hengerhuzal-hűtő berendezés. 1 — t­enger­­állvány; 2 — vízhűtő szakasz; 3 — végvágás és végaprítás; 4 — száltovábbítás; 5 — tekercselő te menettelítő; 6 — léghűtő szakasz; 7 — menetösszegyűjtő; 8 — tekercsszállítás A vasúti sínek hengerlését követő hőkezelés a pely­­hesedés megakadályozására és a visszamaradó feszült­ségek csökkentésére szolgál. A műveletet vagy a hűtő­gödrökben végzett lassú hűtéssel, vagy az izotermás hőntartásra alkalmas fűtött berendezésekben hajtják végre. A hűtőgödör használatakor a síneket a hűtőpadon 600 °C-ig hűtik le, ezután mágnes daruval a hűtőgödör­be rakják, ahol 6—8 óra alatt 100—150 °C-ra hűlnek. A fedél leemelése után 1—1,5 óra múlva a síneket a gödörből kiszedik és a hűtőpadon teljesen lehűtik. Előnyösebb, mert rövidebb idejű az izotermás hőn­­tartás. A sínek 500—800°C-kal kerülnek a kemencé­be s ezen a hőmérsékleten maradnak kb. 2 óra hosz­­szat. Leginkább ugyancsak a pelyhesedés elkerülését, a re­pedésveszély csökkentését célozza a nagyobb karbon­tartalmú (0,3—1,0%) króm-nikkel-acélok, de más erő­sen ötvözött nemesacélok lassú­ hűtése is a hengerlés után. Ez a hűtés régebbi módon hűtőgödrökben homok, hamu vagy salaktakaró alatt végezhető, korszerűbb és előnyösebb erre a célra is a szabályozható fűtésű ke­mence. A melegen hengerelt gyártmányok közül a nehéz­­sori (tartó-gerenda-sín sorok) szelvényeket, olykor a ne­hezebb középsoraikat is a kifutó görgősorba beépített melegfűrészekkel darabolják, amelyek a vágvágást is elvégzik. Ma többnyire két fűrészt használnak, ezek esetleg elég távol vannak egymástól s ilyenkor az első fűrész hűtőpadhosszra darabol, a másodikkal a rövi­debb hosszakat állítják elő. Főleg síneket gyártó ne­hézsor kifutásába több fűrészt is beállítanak a járatos sínhossznak megfelelő távolságra egymástól. Ezek egy­szerre osztják fel a hengerelt szálat 2—4 részre. A közép- és finomsorok szelvényeit régebben legfel­jebb hűtőpadhosszban hengerelték s kihűlés után a hűtőpad kifutó görgősorának végére helyezett hideg­ollóval darabolták, beleértve a végvágást is. A többszörös hűtőpadhosszban végzett hengerlés — főleg a vékonyabb finomsori gyártmányok esetében — szükségessé tette a hűtőpadra való felfutás előtt a szá­lak megosztását és gyakran az első véglevágást is va­lamilyen repülő ollóval. A kész méretre darabolást azután a hűtőpadi hidegolló végezte el. A korszerű hengersorok hűtőpadjairól lefutó szálakat ma már rendszerint hűtőpadhosszban egyengetik s csak ezután darabolják őket, még­hozzá nem ritkán a na­gyobb kötegekké csoportosított szálakat együttesen hi­deg fűrészekkel. A berendezések telepítését két ábrán mutatjuk be. A 12. ábrán a hűtőpadok végéhez egy-egy olló (Oi,­­te) csatlakozik, amely a szálakat viszonylag nagyobb hossz­ra darabolja. Ezután az egyengetőkön (Ei—Ei) futnak keresztül a darabok, ha egyengetésre szükség van, s így jutnak az­­tet éi ollókhoz, amelyek a végleges hossz­ra aprítják a szálakat. A rúdacélok egyengetése el is maradhat, vagy ha nagyon sok az egyengetendő alakos­acél, akkor egy-egy hűtőpadhoz két egyengető is kap.Az egyengetés általában lényegesen kisebb sebesség­gel végezhető, mint a hengerlés s ezt az egyengetők telepítésekor és a gyártási program összeállításakor fi­gyelembe kell venni. 13. ábra. Közép-finomhengersor és kikészítőjének telepítése. 1 — bugarendező; 2 — melegolló; 3 — ingás olló; 4 —­ elő­nyújtósor; 5 —­irányváltó duó-állvány; 6 — I. közbenesősor 7 — rotációs olló; 8 — II. közbensősor; 9 — készsori szakaszok; 10 — univerzális állvány; 11 — forgó ollók; 12 —­ csévélő; 13 — szállítószalag; 14 — kampós hűtőpálya; 15 — hűtőpadok; 16 — hidegfűtés­ek; 17 — egyengetőgépek; 18 — tekercslesze­dő; 19 — hidegollók; 20 — gyűjtőrekeszek; 21 — rakásolók A 13. ábra a Rheinhauseni Krupp-művek új közép­­finomsorának telepítési vázlatát mutatja. A hűtőpado­kat egy-egy hidegfűrész (esetleg végvágáshoz) és két­­két egyengetőgép követi. A hűtőpadhosszban egyenge­tett szálakat újabb fűrész és olló darabolja készhosz­­ra. A hűtőpad hosszúságú szálak egyengetése jelenti ma a legkorszerűbb megoldást, ami azonban többnyire csak új létesítményekben valósítható meg igen tetemes helyszükséglete miatt. A hűtőpadi ollók a könnyű hozzáférhetőség érdeké­ben nyitott kiképzésűek s a görgősor tengelyéhez ké­pest ferde elhelyezésűek, így a vágás után a szálak lehúzása mindkét oldal felé lehetséges. Az ollók felső kése általában süllyeszthető, az alsó kés rögzített. A 20 mm-nél kisebb átmérőjű kör-, négyzet és laposacé­lokhoz egyenes alsó és ferde vagy tetőalakú felsőkést használnak. A 20 mm-nél nagyobb átmérőjű rúd- és alakosacélokhoz megfelelő alakos kiképzésű ollókése­ket alkalmaznak. A hűtőpadi ollók késhossza 500—1000 mm, kivételesen 1200 mm. A hidegfűrészek ún. szánfűrészek. Nagy súlyt helyeznek az ollók és fűrészek után el­helyezett ütközők kivitelére. Ezek beállítási pontos­ságától függ a betartható hossztolerancia. Ez normális beállítással + 30 mm, de különösen gondos állítással ± 5 mm hossztűrés is elérhető. A rúd- és alakosacélok egyengetéséről a sorozattele­pítéssel kapcsolatban már szólottunk. Új­ból hangsúlyo­zandó, hogy a korszerű hűtőpadok az egyszerű és szim­metrikus szelvényű rúdacélok utólagos egyengetését szükségtelenné teszik. Az alakosacélok — különösen az asszimetrikus szel­­vényűek — utóegyengetése azonban többnyire szük­séges. A görgős egyengetőgépek görgőinek száma leginkább 7 (alul 4, felül 3), ritkábban 9 (alul 5, felül 4). A gör­gők gyors cseréje érdekében a­ repülőgörgős kivitel a gyakori. A korszerű egyengetők görgőosztása változtat­ható. Egyik nagy világcég az egyengetőgépeket a kö­vetkező változtatható görgőosztással gyártja: 160—250 mm, 250—350 mm, 450—600 mm, 500—700 mm, 1350— 1803 mm. A legújabb sínegyengető gépekben a 7 db vízszintes tengelyű görgő után 7 db függőleges tenge­lyű görgő is egyengeti a függőleges síkban mutatkozó görbeségeket. A görgős egyengetőgépek áthúzási sebessége kisebb a hengerlő sebességnél. Irányértékeket a 3. táblázat tartalmaz. 60 kp rmp-nél kisebb szilárdságú szelvények egyengetési sebessége Az egyengetett és méretre darabolt szálakat raká­­solják, a vékonyabb szelvényeket kötegelik is. A korszerű közép- és finomsorok nagy teljesítménye miatt a gyártmányok jobbára kézi összerakása és kö­tegelése már nem lehetséges s a mechanizálás, sőt rész­leges automatizálás elkerülhetetlen. A szelvények szabályos csomóba rendezésére többfé­le szerkezetet fejlesztettek ki, egynek a működését a 14. ábra vázlatai szemléltetik. Az 1. képen a görgős ko­csi jobb felére befutott az első szögacélcsoport s az emelőmágnes lesüllyedt. A 2. képen a mágnes az első szögacélcsoportot a baloldali rakásoló­asztalra helyezi, a görgős kocsi kissé jobbra áll s felveszi a második­­szögacélcsoportot. A 3. képen a rakásoló­ asztal kissé lesüllyed, a görgős kocsi balra húzódik és mágneses lendítőkarja a második szögacélcsoportot az első cso­port fölé 180°-kal befordítja, s közben a harmadik szögacélcsoport ráfut a görgős kocsira. A 4. képen a lendítőkar már befordította a szögacélokat, a mágnes lefelé halad, hogy a harmadik szögacélcsoportot fel­vegye. Az 5. képen a felvétel megtörtént. A műveletek folytatódnak, amíg 6—8 szögacélcsoport egymáson fek­szik. Az emelet és átlendítő mágnesek váltakozó elhe­lyezése folytán szorosan egymásba illeszkedő kötegek keletkeznek (15. ábra). A berendezés váltakozva bal­ra és jobbra rakásol össze egy-egy köteget s az egyes műveletek automatikus lefolyása is biztosítható. A ra­­kásoló asztalokról az alakosacél kötegeket — rend­szerint átkötés után — villás daruk emelik le és hely­­takarékosan tárolják a raktárcsarnokban. Az alakosacélokból többnyire nagysúlyú — 1—5 ton­nás — szállítási kötegeket állítanak össze. Ezzel szem­ben a rudacélokból gyakran még ma is kisebb súlyú — 500—1000 kg-os, sőt 50—100 kg-os — kötegeket is igényelnek a felhasználók. • 10. ábra. Alakítási nyereség a hideghúzáskor a szabályozott dróthűtés hatására 12. ábra. Finomhengersor kikészítő berendezéseinek telepítése 3. táblázat Egyeng. sebesség Szögacél T-acél U-acél I-acél ms 30 X 30 x 4 20 30 40 3 — 5 40 X 40 X 5 30 40 80 2 — 4 60 X 60 X 8 40 50 10­0 1,5 — 3 80 X 80 x 8 70 100 120 1 — 2 12 MŰSZAKI ÉLET

Next