Műszaki Élet, 1972. január-június (27. évfolyam, 1-13. szám)

1972-06-23 / 13. szám

A kis és közepes rudacélkötegek összeállítására és átkötésére félig gépesített, félig kézi erővel működő szerkezeteket is építettek, de ezek viszonylag kis tel­jesítménye — kb. 20 t/h — nem tudott lépést tartani a hengersor kapacitásával. A fejlődés megkívánta a tel­jes gépesítést. A 16. ábra egy ilyen rudacél kötegelő gép vázlatát mutatja. A megszámlált rudak egy-egy csoportját az „a” szállító lánc a „b” csúsztató lapon át a „c” gyűj­tőbe engedi. Itt a „d” fogó a szálakat átfogja és az ,,e'’ kötözőhelyre emeli át. Ezalatt az „f” kötöződrót a „g” irányító görgőkön át egy vezetékben a kötözőhely felé halad. A „h” előtolókar a kötöződrótot előretolja az „i” hárompofás drótvégbefogó alsó két pofája közé s ezek a drótvéget megfogják. A „k” olló levágja a kötö­zéshez szükséges drótszálat. A levágott drót végét az „i” emelőkar megfogja és a befogott rudacélok felett a drótvégbefogó két felső pofája közé vezeti s ezek ezt a drótvéget is megfogják. A hárompofás drótvégbefo­gó szilárdan rögzíti a drótvégeket és négy gyors for­dulattal elvégzi az összekötést. Ezután az „m” kidobó kar kiemeli a köteget. A munkafolyamat automatiku­san játszódik le, a kormánypadról a beindítást vezény­lik és a folyamatot ellenőrzik. A legkorszerűbb köte­gelőberendezések a köteg súlyától, a kötözések számá­tól függetlenül óránként kb. 200 köteget tudnak elő­állítani. A nagy teljesítményű drótsorokról lekerülő drótte­kercsek gépesített kötegelése ma már ugyancsak el­engedhetetlen követelmény. A kötegelést összekapcsol­ják a dróttekercsek összepréselésével s rendszerint több tekercset kötnek össze vagy keskeny acélszalag­gal vagy egy többször felhasználható láncos horoggal. A művelet lefolyását a 17. ábra szemlélteti. A drót­tekercsek a hűtő horogpályán érkeznek egy négykarú gyűjtőkereszthez. Ennek 1. karja felvesz néhány te­kercset, majd 90 fokkal elfordul és a 2. helyzetben le­mérlegeli a tekercseket. Újabb negyedfordulat után a 3. helyzetben egy prés a tekercseket összenyomja s ilyen állapotban az 5. jelű összefogó horgokat reájuk helyezik. Végül a 4. helyzetben a kötegelt tekercseket egy karos targonca elszállítja. A melegen hengerelt, de általában a hengerelt gyárt­mányok minőségi és kiviteli állapotának ellenőrzésé­re szolgáló módszerek részletes ismertetése messze túl menne e tanulmány keretén. A korszerű minőségellen­őrzés különben is egy igen kiterjedt és folyton fejlődő külön műszaki tudományág. Annyi azonban rögzíten­dő, hogy a rendszeres gyártmányellenőrzés a kikészítés szerves műveletének tekintendő. Az ellenőrzés kiter­jed a gyártmányok vegyi, mechanikai és technológiai tulajdonságainak, felületi és alaki jellemzőinek vizs­gálatára, a talált eredményeknek a szabványok vagy egyéb rendelői előírások adataival való összehasonlítá­sára, illetve az ezekkel való megegyezés vagy meg nem egyezés kimutatására. Fontos gazdálkodási szempont a gyártmányok meg­bízható mérlegelése is az elszállítás előtt. Az anyag minőségileg és kivitel tekintetében is meg­felelő gyártmányt jelezni, márkázni kell. A jelzés lehet a különböző minőségekre megállapított színjelzés, a minőségi jelek (szabvány szerinti jelölési mód) ráfes­­tése a gyártmányra, vagy a kényesebb áruk esetében a beütéssel, bebélyegzéssel tartóssá tett márkázás. A hengerelt gyártmányok kikészítésének mind kül­földön, de különösen nálunk még igen elhanyagolt te­rülete az átmeneti korrózióvédelem. A 4,5 milliárd forintra becsült évenkénti hazai korróziós kárból mint­egy 600 millió forint esik a kohászatra, amiben ter­mészetesen nemcsak a kohászati gyártmányok, hanem a berendezések károsodása is benne van. A hengerelt gyártmányok rozsdásodása már a hengermű készáru­raktárában kezdődik s a szállítás közben, majd a fel­dolgozó raktárában folytatódik, s tart a végleges fel­­használásig. Az acélszerkezetek alapanyagai az össze­szerelésig és végleges beépítésig többnyire sok hónapon át rozsdásodhatnak s ez a körülmény a végleges kor­rózióvédelmet nehezíti és megdrágítja. A hengermű­vekben elvégzett átmeneti védelem csekély többlet­költsége a felhasználó iparban 5—8-szoros megtakarí­tást eredményezne. A védelem azonban igen sokrétű, a különféle követelmények kielégítése csak különböző anyagokkal lehetséges s legtöbbször nagyobb terjedel­mű berendezéseket is létesíteni kell a védőszer gaz­daságos és egyenletes felvitelére. Ezeket a felszóró be­rendezéseket a kikészítő műveletek sorába, leginkább utolsó műveletként be kell iktatni. Az átmeneti korrózióvédő anyagoktól megkívánják — a gyors száradást, — a jó tapadást, — a 6—8 hónapig tartó védőhatást, — a könnyű felvihetőséget, felszórhatóságot, — a könnyű eltávolíthatóságot, a végleges felhasz­nálás előtt, vagy eltávolítás nélkül a későbbi végleges festés elviselését, — a hegeszthetőség zavartalan kivitelezhetőségét, — az ártalmatlanságot az egészségre. A szóba jöhető védőanyagok — az olajok és zsírok, pl. ÁFOR „Korrolard”, — a védőemulziók, — viaszalapú, kemény filmet képező anyagok, pl. Korrolard B—47” — lefesthető védőlakkok, — átmeneti védelemre alkalmazható festékek, pl. ólomminium, tixolin, reaktív alapozó festék, műgyan­ta kötőanyaggal készült fémporos alapozó festék, — egyéb védőanyagok, pl. műanyagfóliák, nedvszívó anyagok. A kohászati átmeneti korrózióvédelem fejlesztése még sok kutatást, kísérletezést és berendezés-tervezést igényel. Az elérhető népgazdasági megtakarítás messze­menően megokolja a témakörrel való beható foglalko­zást. Hazai hengerműveinkben a melegen hengerelt gyárt­mányok kikészítése általában a hengersorok életkorá­nak megfelelő korszerűségi szinten van, bár egyes esetekben korszerűbb berendezéseket is beszereztek s ezek bizonyos előrelépést jelentenek az áruk jobb ki­vitele szempontjából anélkül azonban, hogy a teljes termelési folyamat összehangolt, egyenletes és megnö­velt termelékenységét és korszerűségét biztosítanák. A nagyvasúti sínek egyengetéséhez, marásához, lyuk­­fúrásához szolgáló újabban beszerzett gépek pl. biz­tosítják az UIC (Nemzetközi Vasútegylet) előírásaiban megkívánt méretpontosságokat, de az LKM gerenda­sorának kikészítő­ részlege szűk, a hűtőpadok rövidek, s így a gyártási folyamat egészének korszerűbbé téte­le csak a gerendasor rekonstrukciójától várható. 15 hűtőpadi fűrészünk és ollónk közül 10 db 30 év­nél idősebb, 5 db 20 évnél fiatalabb. Szinte azonos a helyzet 15 egyengetőgépünk esetében is. Hűtőpad­­hosszban sehol sem egyengetünk. Az LKM középhengerműve viszonylag új, de kiké­szítője még ma sincs teljesen kiépítve, viszont itt már egy meglehetősen korszerű rak­ásoló és kötegelő be­rendezés elég jól működik. Az Ózdi Kohászati Üzemek Finomhengerművében a kézi egyengetés és kötegelés még nem szűnt meg. Hazai meleg rúd- és alakosacélsoraink kikészítő részlegeinek fejlődése szorosan összefügg az új sorok létesítésével. A Lenin Kohászati Művek új nemesacél közép- és finomsora természetesen a korszerű kikészítés minden berendezésével is fel lesz szerelve (hengerlést követő szabályozott hűtőberendezések, védőgázas hőkezelőke­mencék, hántoló-, csiszológépek, korszerű vizsgálat és ellenőrzés). Az Ózdi Kohászati Üzemek új finom­ drótsorának ugyancsak modern kikészítője is lesz s ebbe beleérten­dő a drótkarikák szabályozott hűtőberendezése is. Üzemeink eléggé lépést tartottak mindig a gyártmá­nyok korszerű vizsgáló és ellenőrző módszereinek fej­lődésével s ez a tevékenység a jövőben is fenntartan­dó. Egészen kezdeti helyzetben van a hengerművekben az átmeneti korrózióvédelem. E tekintetben a fejlesz­tés sürgős feladata a kohászatnak. A hengerelt gyártmányok kikészítésének általános fejlődéséhez az is hozzá fog járulni, hogy legöregebb hegerműveinket (LKM régi finomhengermű, Csepel Acélmű néhány hengersora) belátható időn belül le fogjuk állítani. DURVALEMEZEK KIKÉSZÍTÉSE A durvalemezek kikészítése is a meleg- és hideg­­egyengetésből, a méretreszabásból, esetleg hőkezelés­ből, a vizsgálatból és a jelölésből áll. A durvalemezek egy részét a táblalemezsorokon — reverzáló kvartóállványokon —, más részét a szélesab­­roncs-sorokon gyártják s a kétféle hengerlés­ mód a kikészítés műveleteire is kihat. A táblalemezsorok kikészítő részlegeinek néhány ti­pikus elrendezését a 18. ábra mutatja. Az A&D válto­zatok a 120, 300, 500 és 750 ezer tonna/év kapacitású hengersorok kikészítőit ábrázolják. A kikészítő üzemrész első szakaszának tekinthető a melegegyengető géptől a daraboló ollóig terjedő rész. Az egyengető és olló között a lemezeknek le kell hűl­niük, hogy a méretreszabás hidegen történjék. Ebben az első szakaszban a lemezek útját a görgősorokon és hűtőpadokon olyan hosszúra kell előirányozni, hogy a lehűlés időbelileg bekövetkezzék. Különböző vastagsá­gú lemezek lehűlési ideje meglehetősen eltér s ezért a hűtőhosszak, a hűtőpadok méretezése elég bonyolult feladat s a megkívánt — lehetőleg 100 °C-nál nem na­gyobb — vágási hőmérséklet biztosítása érdekében a gyártási program megfelelő szabályozását is igénybe kell venni. Gyakorlati adatnak tekinthető az óraterme­lés 1 t-jára számított 5,0—6,0 m úthossz. Vagyis pl. 50 t/ó hengersori teljesítményhez 250—300 méter utat kell a lemezeknek a szállító görgősorokon és a hűtőpa­dokon megtenniük, hogy a kellő vágási hőmérsékletre lehűljenek. Magától értetődik, hogy az úthossz megha­tározásakor a haladási sebességek is figyelembe veen­dők, mert végeredményben a hűlés elsősorban az idő­től és természetesen a lemez vastagságától függ. Nem egységesek a durvalemez-hengerművek kikészí­tőjében felállítandó lemeznormalizáló kemencék szük­ségességéről szóló vélemények. Több korszerű üzem­ben már mellőzték a kemencét s inkább a lemezek hengerlési hosszát korlátozták úgy, hogy a lehűlés miatt ne kerüljenek a hidegalakítás hőmérsékleti zó­nájába. Ennek érdekében a lemezek vastagságával sem mennek 6—7 mm alá. Az ennél vékonyabb leme­zeket különben is érdemesebb már a gyorsabb henger­lést biztosító széles abroncssorokon gyártank Ugyancsak a normalizálás mellőzése érhető el a sza­bályozott hengerlési véghőmérséklet — AC3 körüli hő­mérséklet — betartásával. Ez a módszer azonban a vastagabb lemezek lassúbb hűlése miatt termeléscsök­kenéssel járhat. Ezt a hátrányt kell szembeállítani a normalizálás megtakarításával. Végeredményben cél­szerű az össztermelés mintegy V's—*/< mennyiségére mé­retezett normalizáló berendezés létesítése s ezzel a ki­váló minőség biztosítása. A melegegyengetést 600—700 °C-on végzik. A korsze­rű gépek támasztógörgős kivitelűek (19. ábra). A hűtőpadok többnyire láncos-vonszolás rendszerűek, jól megmunkált csúszósínekkel. Nehéz lemezekhez a fésüsgörgős hűtőpad előnyös. Nemesacél-hengerművek­ben az excentergörgős hűtőpadokat is használják. Ha csak egy hűtőpad van a kikészítőben, akkor a lemezek 18. ábra. Durvale­mezhengerműve­k kikészítő részlegei 1 — melegegyengető­gép ; 2 — hűtőpad; 3 — lemezfordító; 4 — végvágó, daraboló és szélező ollók; 5 — görgős lemezfor­gatók ; 6 — rajzoló­kocsi hossz- és ke­resztrepedések meg­jelölésére ; 7 — végvágó és daraboló olló; 8 — szélező ol­lók ; 9 — daraboló olló; 10 — rakásoló; 11 — szélező körol­ló; 12 — hosszhasí­tó körolló; 13 — hi­degegyengetőgép ; 14 — lemezrakásolók raktári lemezek szá­mára; 15 — rakásoló daru; — 16 kereszt­­vonszolók 15. ábra. Rakások­ I- és L-acélok 16. ábra. Rúdacélkötegelő berendezés elvi vázlata 17. ábra. Dróttekercs összepréselése és kötözése MŰSZAKI ÉLET IS

Next