Műszaki Élet, 1972. január-június (27. évfolyam, 1-13. szám)
1972-06-23 / 13. szám
A kis és közepes rudacélkötegek összeállítására és átkötésére félig gépesített, félig kézi erővel működő szerkezeteket is építettek, de ezek viszonylag kis teljesítménye — kb. 20 t/h — nem tudott lépést tartani a hengersor kapacitásával. A fejlődés megkívánta a teljes gépesítést. A 16. ábra egy ilyen rudacél kötegelő gép vázlatát mutatja. A megszámlált rudak egy-egy csoportját az „a” szállító lánc a „b” csúsztató lapon át a „c” gyűjtőbe engedi. Itt a „d” fogó a szálakat átfogja és az ,,e'’ kötözőhelyre emeli át. Ezalatt az „f” kötöződrót a „g” irányító görgőkön át egy vezetékben a kötözőhely felé halad. A „h” előtolókar a kötöződrótot előretolja az „i” hárompofás drótvégbefogó alsó két pofája közé s ezek a drótvéget megfogják. A „k” olló levágja a kötözéshez szükséges drótszálat. A levágott drót végét az „i” emelőkar megfogja és a befogott rudacélok felett a drótvégbefogó két felső pofája közé vezeti s ezek ezt a drótvéget is megfogják. A hárompofás drótvégbefogó szilárdan rögzíti a drótvégeket és négy gyors fordulattal elvégzi az összekötést. Ezután az „m” kidobó kar kiemeli a köteget. A munkafolyamat automatikusan játszódik le, a kormánypadról a beindítást vezénylik és a folyamatot ellenőrzik. A legkorszerűbb kötegelőberendezések a köteg súlyától, a kötözések számától függetlenül óránként kb. 200 köteget tudnak előállítani. A nagy teljesítményű drótsorokról lekerülő dróttekercsek gépesített kötegelése ma már ugyancsak elengedhetetlen követelmény. A kötegelést összekapcsolják a dróttekercsek összepréselésével s rendszerint több tekercset kötnek össze vagy keskeny acélszalaggal vagy egy többször felhasználható láncos horoggal. A művelet lefolyását a 17. ábra szemlélteti. A dróttekercsek a hűtő horogpályán érkeznek egy négykarú gyűjtőkereszthez. Ennek 1. karja felvesz néhány tekercset, majd 90 fokkal elfordul és a 2. helyzetben lemérlegeli a tekercseket. Újabb negyedfordulat után a 3. helyzetben egy prés a tekercseket összenyomja s ilyen állapotban az 5. jelű összefogó horgokat reájuk helyezik. Végül a 4. helyzetben a kötegelt tekercseket egy karos targonca elszállítja. A melegen hengerelt, de általában a hengerelt gyártmányok minőségi és kiviteli állapotának ellenőrzésére szolgáló módszerek részletes ismertetése messze túl menne e tanulmány keretén. A korszerű minőségellenőrzés különben is egy igen kiterjedt és folyton fejlődő külön műszaki tudományág. Annyi azonban rögzítendő, hogy a rendszeres gyártmányellenőrzés a kikészítés szerves műveletének tekintendő. Az ellenőrzés kiterjed a gyártmányok vegyi, mechanikai és technológiai tulajdonságainak, felületi és alaki jellemzőinek vizsgálatára, a talált eredményeknek a szabványok vagy egyéb rendelői előírások adataival való összehasonlítására, illetve az ezekkel való megegyezés vagy meg nem egyezés kimutatására. Fontos gazdálkodási szempont a gyártmányok megbízható mérlegelése is az elszállítás előtt. Az anyag minőségileg és kivitel tekintetében is megfelelő gyártmányt jelezni, márkázni kell. A jelzés lehet a különböző minőségekre megállapított színjelzés, a minőségi jelek (szabvány szerinti jelölési mód) ráfestése a gyártmányra, vagy a kényesebb áruk esetében a beütéssel, bebélyegzéssel tartóssá tett márkázás. A hengerelt gyártmányok kikészítésének mind külföldön, de különösen nálunk még igen elhanyagolt területe az átmeneti korrózióvédelem. A 4,5 milliárd forintra becsült évenkénti hazai korróziós kárból mintegy 600 millió forint esik a kohászatra, amiben természetesen nemcsak a kohászati gyártmányok, hanem a berendezések károsodása is benne van. A hengerelt gyártmányok rozsdásodása már a hengermű készáruraktárában kezdődik s a szállítás közben, majd a feldolgozó raktárában folytatódik, s tart a végleges felhasználásig. Az acélszerkezetek alapanyagai az összeszerelésig és végleges beépítésig többnyire sok hónapon át rozsdásodhatnak s ez a körülmény a végleges korrózióvédelmet nehezíti és megdrágítja. A hengerművekben elvégzett átmeneti védelem csekély többletköltsége a felhasználó iparban 5—8-szoros megtakarítást eredményezne. A védelem azonban igen sokrétű, a különféle követelmények kielégítése csak különböző anyagokkal lehetséges s legtöbbször nagyobb terjedelmű berendezéseket is létesíteni kell a védőszer gazdaságos és egyenletes felvitelére. Ezeket a felszóró berendezéseket a kikészítő műveletek sorába, leginkább utolsó műveletként be kell iktatni. Az átmeneti korrózióvédő anyagoktól megkívánják — a gyors száradást, — a jó tapadást, — a 6—8 hónapig tartó védőhatást, — a könnyű felvihetőséget, felszórhatóságot, — a könnyű eltávolíthatóságot, a végleges felhasználás előtt, vagy eltávolítás nélkül a későbbi végleges festés elviselését, — a hegeszthetőség zavartalan kivitelezhetőségét, — az ártalmatlanságot az egészségre. A szóba jöhető védőanyagok — az olajok és zsírok, pl. ÁFOR „Korrolard”, — a védőemulziók, — viaszalapú, kemény filmet képező anyagok, pl. Korrolard B—47” — lefesthető védőlakkok, — átmeneti védelemre alkalmazható festékek, pl. ólomminium, tixolin, reaktív alapozó festék, műgyanta kötőanyaggal készült fémporos alapozó festék, — egyéb védőanyagok, pl. műanyagfóliák, nedvszívó anyagok. A kohászati átmeneti korrózióvédelem fejlesztése még sok kutatást, kísérletezést és berendezés-tervezést igényel. Az elérhető népgazdasági megtakarítás messzemenően megokolja a témakörrel való beható foglalkozást. Hazai hengerműveinkben a melegen hengerelt gyártmányok kikészítése általában a hengersorok életkorának megfelelő korszerűségi szinten van, bár egyes esetekben korszerűbb berendezéseket is beszereztek s ezek bizonyos előrelépést jelentenek az áruk jobb kivitele szempontjából anélkül azonban, hogy a teljes termelési folyamat összehangolt, egyenletes és megnövelt termelékenységét és korszerűségét biztosítanák. A nagyvasúti sínek egyengetéséhez, marásához, lyukfúrásához szolgáló újabban beszerzett gépek pl. biztosítják az UIC (Nemzetközi Vasútegylet) előírásaiban megkívánt méretpontosságokat, de az LKM gerendasorának kikészítő részlege szűk, a hűtőpadok rövidek, s így a gyártási folyamat egészének korszerűbbé tétele csak a gerendasor rekonstrukciójától várható. 15 hűtőpadi fűrészünk és ollónk közül 10 db 30 évnél idősebb, 5 db 20 évnél fiatalabb. Szinte azonos a helyzet 15 egyengetőgépünk esetében is. Hűtőpadhosszban sehol sem egyengetünk. Az LKM középhengerműve viszonylag új, de kikészítője még ma sincs teljesen kiépítve, viszont itt már egy meglehetősen korszerű rakásoló és kötegelő berendezés elég jól működik. Az Ózdi Kohászati Üzemek Finomhengerművében a kézi egyengetés és kötegelés még nem szűnt meg. Hazai meleg rúd- és alakosacélsoraink kikészítő részlegeinek fejlődése szorosan összefügg az új sorok létesítésével. A Lenin Kohászati Művek új nemesacél közép- és finomsora természetesen a korszerű kikészítés minden berendezésével is fel lesz szerelve (hengerlést követő szabályozott hűtőberendezések, védőgázas hőkezelőkemencék, hántoló-, csiszológépek, korszerű vizsgálat és ellenőrzés). Az Ózdi Kohászati Üzemek új finom drótsorának ugyancsak modern kikészítője is lesz s ebbe beleértendő a drótkarikák szabályozott hűtőberendezése is. Üzemeink eléggé lépést tartottak mindig a gyártmányok korszerű vizsgáló és ellenőrző módszereinek fejlődésével s ez a tevékenység a jövőben is fenntartandó. Egészen kezdeti helyzetben van a hengerművekben az átmeneti korrózióvédelem. E tekintetben a fejlesztés sürgős feladata a kohászatnak. A hengerelt gyártmányok kikészítésének általános fejlődéséhez az is hozzá fog járulni, hogy legöregebb hegerműveinket (LKM régi finomhengermű, Csepel Acélmű néhány hengersora) belátható időn belül le fogjuk állítani. DURVALEMEZEK KIKÉSZÍTÉSE A durvalemezek kikészítése is a meleg- és hidegegyengetésből, a méretreszabásból, esetleg hőkezelésből, a vizsgálatból és a jelölésből áll. A durvalemezek egy részét a táblalemezsorokon — reverzáló kvartóállványokon —, más részét a szélesabroncs-sorokon gyártják s a kétféle hengerlés mód a kikészítés műveleteire is kihat. A táblalemezsorok kikészítő részlegeinek néhány tipikus elrendezését a 18. ábra mutatja. Az A&D változatok a 120, 300, 500 és 750 ezer tonna/év kapacitású hengersorok kikészítőit ábrázolják. A kikészítő üzemrész első szakaszának tekinthető a melegegyengető géptől a daraboló ollóig terjedő rész. Az egyengető és olló között a lemezeknek le kell hűlniük, hogy a méretreszabás hidegen történjék. Ebben az első szakaszban a lemezek útját a görgősorokon és hűtőpadokon olyan hosszúra kell előirányozni, hogy a lehűlés időbelileg bekövetkezzék. Különböző vastagságú lemezek lehűlési ideje meglehetősen eltér s ezért a hűtőhosszak, a hűtőpadok méretezése elég bonyolult feladat s a megkívánt — lehetőleg 100 °C-nál nem nagyobb — vágási hőmérséklet biztosítása érdekében a gyártási program megfelelő szabályozását is igénybe kell venni. Gyakorlati adatnak tekinthető az óratermelés 1 t-jára számított 5,0—6,0 m úthossz. Vagyis pl. 50 t/ó hengersori teljesítményhez 250—300 méter utat kell a lemezeknek a szállító görgősorokon és a hűtőpadokon megtenniük, hogy a kellő vágási hőmérsékletre lehűljenek. Magától értetődik, hogy az úthossz meghatározásakor a haladási sebességek is figyelembe veendők, mert végeredményben a hűlés elsősorban az időtől és természetesen a lemez vastagságától függ. Nem egységesek a durvalemez-hengerművek kikészítőjében felállítandó lemeznormalizáló kemencék szükségességéről szóló vélemények. Több korszerű üzemben már mellőzték a kemencét s inkább a lemezek hengerlési hosszát korlátozták úgy, hogy a lehűlés miatt ne kerüljenek a hidegalakítás hőmérsékleti zónájába. Ennek érdekében a lemezek vastagságával sem mennek 6—7 mm alá. Az ennél vékonyabb lemezeket különben is érdemesebb már a gyorsabb hengerlést biztosító széles abroncssorokon gyártank Ugyancsak a normalizálás mellőzése érhető el a szabályozott hengerlési véghőmérséklet — AC3 körüli hőmérséklet — betartásával. Ez a módszer azonban a vastagabb lemezek lassúbb hűlése miatt termeléscsökkenéssel járhat. Ezt a hátrányt kell szembeállítani a normalizálás megtakarításával. Végeredményben célszerű az össztermelés mintegy V's—*/< mennyiségére méretezett normalizáló berendezés létesítése s ezzel a kiváló minőség biztosítása. A melegegyengetést 600—700 °C-on végzik. A korszerű gépek támasztógörgős kivitelűek (19. ábra). A hűtőpadok többnyire láncos-vonszolás rendszerűek, jól megmunkált csúszósínekkel. Nehéz lemezekhez a fésüsgörgős hűtőpad előnyös. Nemesacél-hengerművekben az excentergörgős hűtőpadokat is használják. Ha csak egy hűtőpad van a kikészítőben, akkor a lemezek 18. ábra. Durvalemezhengerművek kikészítő részlegei 1 — melegegyengetőgép ; 2 — hűtőpad; 3 — lemezfordító; 4 — végvágó, daraboló és szélező ollók; 5 — görgős lemezforgatók ; 6 — rajzolókocsi hossz- és keresztrepedések megjelölésére ; 7 — végvágó és daraboló olló; 8 — szélező ollók ; 9 — daraboló olló; 10 — rakásoló; 11 — szélező körolló; 12 — hosszhasító körolló; 13 — hidegegyengetőgép ; 14 — lemezrakásolók raktári lemezek számára; 15 — rakásoló daru; — 16 keresztvonszolók 15. ábra. Rakások I- és L-acélok 16. ábra. Rúdacélkötegelő berendezés elvi vázlata 17. ábra. Dróttekercs összepréselése és kötözése MŰSZAKI ÉLET IS