Műszaki Élet, 1972. január-június (27. évfolyam, 1-13. szám)
1972-06-23 / 13. szám
Az Országos Műszaki Múzeum terve az MTESZ tudomány- és technikatörténeti konferenciáján Kézenfekvő, hogy a technikai múzeumok megalakításának gondolata az iparilag fejlett országokhoz kapcsolódik. 1794- ben Franciaországban alakult meg az első ilyen intézmény, a Conservatoire National des Arts et Metiers, s az ezt követő 120— 130 évben a legtöbb országban létrejött műszaki múzeum. Sokuknak egy-egy technikai vagy világkiállítás vetette meg alapjait, így nyitotta meg kapuit a híres Science Múzeum Londonban, a washingtoni Smithsonian Institution, a bécsi Technisches Museum, a magyar Közlekedési és Mezőgazdasági Múzeum is. 1903-ban alakult meg a müncheni Deutsches Museum, amely a maga nemében ma is a legnagyobbak közé tartozik. Hazánktól távol és határainkhoz közel is egymás után nyíltak meg a technikai múzeumok: Prága, Varsó, Bukarest, Bécs Ljubljana, Kassa. 165 éve tervezik... Nálunk mindeddig várni kellett a hasonló, jellegű intézmény megalakítására. Emeljünk ki egy-két évszámot a magyar műszaki múzeum megalakításának 165 éves történetéből! 1807: Ferenc császár rendeletet hozott, melynek értelmében minden ipari termék egy-egy mintadarabját azok termelési és technikai adataival együtt Bécsben össze kell gyűjteni. 1873: egy ipari múzeum alapítására száz tagú bizottság alakul, amely azonban nem műszaki múzeumot, hanem az Iparművészeti Múzeumot hozta létre. 1883-ban megalakult a Magyar Királyi Technológiai Múzeum. Ez azonban később valamiféle „profil-átalakuláson” ment keresztül, és kizárólag anyagvizsgálati kérdésekkel foglalkozott. 1910-ben foglalkozni kezdtek egy Technikai Múzeum államköltségen való felállításával. Ennek az intézménynek az lett volna a célja, hogy a jeles magyar ipari szakemberek alkotásait megőrizzék. Ez a gondolat valóban időszerű volt, mert hazánk legértékesebb technikai műemlékeit időközben más, hasonló jellegű, de külföldi érdekeltségek már összegyűjtötték (Mechwart András hengerszéke, Bánki Donát első motorja, a Fóliák—Virágh-féle gyorstávíró, Zipernowszky Károly transzformátora). Egyetlen sikeres kezdeményezés Lósy—Schmidt Ede törekvése volt, aki saját lakásán, majd a Mérnök- és Építészegylet helyiségeiben hozott létre egy jelentős gyűjteményt. Ez a gyűjtemény 1939-ben Kassára került át, majd a háború során jelentős része elkallódott. 1967-ben a gyűjtemény egy része visszakerült Magyarországra. 1954-ben végre megalakult a Műszaki Emlékeket Nyilvántartó és Gyűjtő Csoport, amely most már minisztertanácsi rendelkezés alapján tudatosan és hozzáértéssel kutatja fel és gyűjti össze mindazokat a technikai emlékeket, amelyek a hazai és az egyetemes technikatörténet szempontjából jelentősek. 1964-ben új raktárépületet kaptak és ezzel a momentummal talán már az Országos Műszaki Múzeum alapjairól beszélhetünk. Egy ilyen intézmény megalakulása egy fejlődésben lévő ipari ország esetében társadalmi igény. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy miután hazánkban központi műszaki múzeumot nem állítottak fel, egyre-másra jöttek létre — tárcák, iparágak, trösztök, vállalatok szervezésében és áldozatkészségéből — az egyes szakági múzeumok. Ezek létrejöttében nyilván nem kis szerepe volt annak, hogy a műszaki múzeum igen jó és tartós iparpropaganda. Hazánkban ma 14 szakmúzeum működik, és számos gyártörténeti gyűjtemény van a szervezettség és befejezettség különböző állapotaiban. Milyen lesz a múzeum ? A szakmúzeumok megléte egyben megszabja a most már reménykeltően szerveződő Országos Műszaki Múzeum kiállításának vertikális metszetét. Egyértelmű azonban, hogy a meglévő szakgyűjteményekkel párhuzamos gyűjtést folytatni nemcsak hogy nem érdemes, hanem egyenesen káros lenne. A kiállítás szakokra való tagozódása nem lenne célszerű, mert így a látogató eleve elveszne a részletekben, anélkül, hogy a technikai fejlődésen kívül a társadalmi összefüggéseket észrevenné. Végig kísérhetné ugyan egy-egy technikai ág fejlődését a kezdettől napjainkig, de mindezek valóban alapos bemutatása olyan hatalmassá duzzasztaná az egyébként is óriási területet felölelő anyagot, hogy a részletek mellett minden egyéb mondanivaló eltörpülne. Ha azonban a kiállítás korokhoz kapcsolódna — az ókor, a középkor technikája stb. —, akkor a mondanivaló mindjárt egy társadalmi környezetbe kerülne, ami a megértést, a történelmi meglátást, s ezzel a bemutatás célját jelentősen megkönnyítené. Ez a szemlélet a technikai termékek megfelelő térbeli elhelyezését kívánja. Könnyen belátható, hogy időben előrehaladva mind nagyobb tér szükséges az illető kor technikájának bemutatásához. A legcélszerűbb térbeli kiképzés a gömbcikkhez hasonló. Ennek középpontjában a legrégibb technikai emlékek helyezhetők el, s kifelé haladva a bővülő tér egyre növekvő mennyiségű tárgyi anyag bemutatására nyújt lehetőséget. Előreláthatóan nem okoz majd problémát az őskor, ókor, középkor, s az újkor első 300 évének bemutatása. (A tárgyi anyag adott, illetve megszabott volta miatt előre megtervezhető a bemutatandó anyag.) Sokkal nehezebb a helyzet a XIX. század végétől, amikor a technika és a tudomány olyan hatalmas termék- és adattömeget produkált, amelyből a megfelelő — és nem többi — mennyiség kiválasztása nem egyszerű feladat. Nincs tisztázva még a legújabb kor belső felosztása sem. Eldöntendő feladat — hiszen a részletekről eleve le kell mondani — az, hogy melyek azok a korformáló találmányok és felfedezések, amelyek egy korszak jelentős technikai állomását jelentették, de egyben hatottak a társadalom fejlődésére is. Az ilyen értelemben felépült kiállítás forgatókönyvének megírása nem egyszerű. Itt megint a legújabb kor okozza a legtöbb nehézséget. Ugyanis míg a régebbi korok legjellegzetesebb technikai-tudományos vonatkozásait egy történész minden nehézség nélkül össze tudja állítani, addig az utóbbi 100—150 év ilyen jellegű történetének megírásához feltétlenül szükség van műszaki szakemberekre is. Az elképzelés az, hogy a szakonként megírt részforgatókönyveket összedolgozva, mintegy időben összecsúsztatva adódna a végleges forgatókönyv. A tervezett állandó kiállítás természetesen egyetemes jellegű. Ebbe az egyetemes jellegbe azonban szervesen illeszkednek, s talán valamivel hangsúlyozottabban a hazai ipar és szellemi élet olyan produktumai, amelyek határainkon túljutva is éreztették hatásukat a világ technikai haladásában. Az állandó kiállításon kívül természetesen helyet kapna olyan, egy-egy szakterületet felölelő változó kiállítás, amely valamilyen aktualitáshoz lenne kötve. Ezeket a nagy terveket megelőzően azonban — még a negyedik ötéves terv folyamán — egy 2000 m2-es kiállítási objektummal bővülne az intézmény jelenlegi, raktárépülete. Itt már az előbb említett állandó kiállítás egy korát próbaként megrendeznék. Ebben az épületben helyezkedne el a kiállítási területen kívül, a közel 10 000 kötetes könyvtár, amely már ma is alapja az intézményben folyó tudományos kutató munkának. Ennyit a tervekről. Miután azonban minden terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle, a következő évek során dől majd el, hogy vajon végleg lezárul-e a magyar műszaki múzeum 165 éves megalakítási terve, avagy ez az ismertető is csak egy a sok közül, amely megálmodni merte, de megvalósulását nem érte meg a magyar műszaki élet e tárházának. Bíztató ezzel kapcsolatban, hogy a Művelődésügyi Minisztérium elhatározta az Országos Műszaki Múzeumnak a 15 éves távlati tervben való megvalósítását. Gönyei Antal, a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi főosztályának vezetője éppen a MTESZ tudomány- és technikatörténeti konferenciáján jelentette be ezt a nyilvánosság előtt, megjegyezve azt, hogy az Országos Műszaki Múzeum nemcsak kulturális gond, hanem az iparnak is érdeke, éppen ezért létrehozása nem nélkülözheti az ipar támogatását. A K MTESZ említett konferenciája az Országos Műszaki Múzeum feljebb vázolt célkitűzéseivel egyetértett. SZABADVÁRY FERENC— OSZETZKY GÁBOR FRÖCCSÖNTŐ ÜZEMÜNK rövid határidőre vállalja hőre lágyuló műanyag termékek gyártását, július hó 1-től már 2000 grammos gépünkön is. Szerszám rendelkezésünkre bocsátása esetén soronkívüliséget is biztosítani tudunk, kellő darabszámú megrendelés esetén pedig - előzetes megbeszélés után szerszámkészítést is vállalunk. /////////////// KALOPLASZTIK VÁLLALAT, Kalocsa, Gombolyagi út 1. Telefon: 402, 567. Telex: 08 2217. 1972 II. félévére automata esztergákra 12 mm 0-ig tömeggyártást vállalunk bérmunkában. REAKTÍVA SZÖVETKEZET tel.: 137-458 A tudomány nem „fa" A kissé talán groteszk hangzású címet — a fogalmi kapcsolatnak a lényeget nem módosító kis változtatásával — Christopher Alexandertől, a szakmájában világszerte ismert építészfilozófustól vettem át, aki néhány éve „A város nem fa"’ című tanulmányával nemzetközi elismerést aratott. A fa jelen esetben nem mint botanikai fogalom, sem pedig mint építészeti nyersanyag, hanem mint Gráf-elméleti kapcsolatrendszer szerepel, és e minőségben igen jelentős tudomány-, illetve szervezéselméleti problémára utal. A kapcsolatok rendszere: a tözstől a nevéiig Ez a fajta fa ugyanis bármilyen rendszerben olyan szervezeti összefüggést jelent, amelyben — az élő fához hasonlóan — a szervezet egy törzsből kiágazó főágakra bomlik, azok további, egyre alacsonyabb rendű mellékágakra, míg végül eljutunk a növény fő funkcióját, a fotoszintézist lebonyolító egyes levelekig. Ugyanez a rendszer a szervezéstudományban megfelel a lineáris irányítás sémájának, amelyben, mint pl. valamely hadseregben a vezérkar, illetve ennek nevében az egyetlen vezérkari főnök ad utasítást a hadtesteket vezénylő tábornokoknak, azok az ezredek parancsnokainak, és így tovább, amíg el nem jutunk a harci cselekményeket közvetlenül végrehajtó vagy előkészítő katonákig. Nos, mint közismert, egy város funkcióinak szervezeti rendszere is világszerte ilyen „fa”, amelynek tevékenysége (a tanács, illetve a végrehajtó bizottság állásfoglalását képviselő) polgármester vagy elnök íróasztaláról ágazik el az egyes ágazatcsoportokat irányító helyettesek felé. Ezektől — ugyancsak igen sok fokozat és elágazás útján — jutnak el az intézkedések a város minden polgáráig, akik akár mint a város üzemeltetését és fejlesztését szolgáló apparátus dolgozói, akár mint a város intézményei által ellátott, kiszolgált, ellenőrzött, vagy akár megbüntetett lakosok, valamilyen módon részt vesznek a „központi akarat” realizálásában. (A „központi akarat” akkor is „központi”, ha demokratikus úton jön létre.) Hasonlóképpen „fa” a tudományok szervezeti rendszere is a Föld minden országában, így nálunk is, ahogyan pl. a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége irányítja az egyes tudományterületeket összefogó társadalomtudományi, műszaki stb. osztályokat, azok pedig az alájuk rendelt kutatóhelyeket és bizottságokat, vagy ahogyan az MTESZ elnöksége irányítja az egyes szakmák, tudományterületek összefogására alakult egyesületeket, azok pedig a kebelükbe tartozó szakosztályokat stb. Ez a „fa” jellegű rendszer nemcsak kialakulásának történelmét tükrözi — mint ahogyan az élő fa mindenkori szerkezete is lényegében megmutatja kialakulásának-növekedésének módját —, hanem két szempontból logikus is, mégpedig egyrészt a szervezeti rendszer irányításának egysége érdekében, másrészt pedig a szervezetek egyre gyorsuló tudományos, szakmai differenciálódása miatt. Az előbbi szempont minden vezetéshez értő számára világos, az utóbbi pedig a különböző ágazatok szakemberei számára, hiszen magától értetődő, hogy az azonos jellegű problémák megoldásán fáradozó és ahhoz értő szakembereket kívánatos egyegy sajátos ágazatba tömöríteni, így nagyon is célszerű, hogy pl. a közlekedési-szállítási problémák megoldásával foglalkozókat a hadseregben külön fegyvernembe, a város apparátusában külön ágazatba, az Akadémián a műszaki osztály egy külön szakbizottsága, az MTESZ keretei között a megfelelő egyesületbe szervezték, amelyeken belül — a további specializálódás követelményei szerint — megvan a lehetőség pl. a légi vagy a vízi közlekedés sajátos problémáival foglalkozó szervezeti alegységek működtetésére. Az ágazatok közötti összefüggések hálója A gyakorlati élet egyre komplexebb problémái azonban felvetik azt a követelményt, hogy megoldásukban egyre több szakma, tudományos ágazat vegyen részt, mégpedig munkájukat egymással szervesen összehangolva. Ez pedig elkerülhetetlenné teszi az ágazatok közötti közvetlen összefüggések rendszerének kialakítását is, ami a fa egymástól sugarasan távolodó ágai közé, azokat transzverzálisan összekötő gráfok, illetve szervezeti kapcsolatok létrehozásával jár. Ily módon a tudomány — épp úgy, mint a város vagy a hadsereg — fa helyett annál sokkal bonyolultabb háló rendszerű szervezetet igényel, amelyben azonban továbbra is szignifikáns jelleggel érvényesülnek az adminisztráció és az ágazatok irányítására jellemző „fa” eredeti irányvonalai. Lényegében ezt a gondolatot tükrözte a Magyar Tudományos Akadémia nemrég megtartott közgyűlésén Erdey Grúz Tibor akadémikus elnöki megnyitója is, amelyben felhívta a figyelmet arra, hogy korunk legnagyobb tudományos feladatai — mint amilyenek pl. a környezeti ártalmak elleni védekezés, vagy az urbanizálódás problémáinak megoldása — olyan interdiszciplináris kutatást igényelnek, amelynek még nem alakultak ki a megfelelő szervezeti feltételei. E feltételek megteremtését jelölte meg legmagasabb tudományos testületünk egyik legsürgősebb teendőjeként Szervesen összefügg ezzel a követelménnyel, hogy az Akadémia elnöksége — a közgyűlés előkészítésének időszakában — életre hívta a műszaki-gazdasági rendszertechnikai munkabizottságot, amely ugyan első lépésként csak a műszaki-gazdasági aspektusú kutatások terén — de feltehetően mintaként a többi tudományos ágazat öszszefüggéseinek tisztázásához — rendszerelméleti módszerekkel kívánja felderíteni egyes konkrét tématerületek interdiszciplináris összefüggéseit és azok komplex vizsgálatának megoldási lehetőségeit. A fentiekkel közel egyidőben tartotta meg közgyűlését a Magyar Urbanisztikai Társaság is. Ennek főtitkári beszámolója szerint a társaság létének és eredményes működésének alapja az az interdiszciplináris tevékenység, amelyet a városgazdaság és városfejlesztés minden ágazatában részt vevő, különböző feladatkörű, igazgatási, műszaki, egészségügyi, gazdasági és egyéb szakemberek rendszeres tapasztalat- és eszmecseréje tart fenn. Így tehát nálunk nemcsak a probléma felismerése történt meg, hanem egyes ígéretes kezdeményezések és eredmények is vannak már annak megoldásához. Vagyis lényegében nyitva áll az út ahhoz, hogy a tudományok fája — célratörő elméleti és gyakorlati szervezőmunka eredményeképpen — az interdiszciplináris komplexitás követelményeit is kielégítő hálóvá terebélyesedjék. DR. GERLE GYÖRGY MŰSZAKI ÉLET 19