Műszaki Élet, 1972. január-június (27. évfolyam, 1-13. szám)

1972-06-23 / 13. szám

Az építkezés technológiai ciklusának gépesítésében az egyik legfontosabb lánc­szem a toronydaru. A Szovjetunióban 1970-ben csupán a több emeletes épüle­tekhez több mint­ 1200 toronydarut gyár­tottak. A „KB" sorozat A szovjet ipar által jelenleg gyártott toronydaruk alaptípusa a „KB” sorozat. Ennek elterjedt típusa a KB—100.0 és a KB—100.1 sínpályás, körbenforgó daru több motoros villamos hajtással, 5 t te­heremelő képességgel. A KB—100.0 tor­nya és gémje szögacél rácsszerkezetű, a KB—100.1 daru csőből készül. A KB—100.1 típusú daru ötemeletes több nyílású (egyebek között nagy pane­les) ipari, iroda- és lakóépületek építő­szerelő munkálatainak kivitelezésére al­kalmas. A torony és a gém csőszerkezetű konstrukciója csökkenti a szélterhelése­ket és­­növeli a daru stabilitását és me­revségét. A daru az 5 tonnáig terjedő teher függőleges mozgatását 10—20 m gémkinyúlással és 21—33 m horogma­gassággal hajtja végre. Konstrukciója le­hetővé teszi a teher vízszintes mozgatá­sát a kinyúlás változtatásával. A daru alapegységei: a tartókeret, a forgópad, a csőkeresztmetszetű torony és gém, az egységesített mozgató szerkezet és az elektromos rendszer. Az egységesí­tett mozgató szerkezet lehetővé teszi a daru blokkonkénti javítását és az egysé­gek cseréjét. A tartókeret szekrénykeresztmetszetű gyűrűs­ keretéhez négy zsámoly csatla­kozik gömbcsuklócsészés tengelyekkel. A zsámolyok végén helyezkednek el a fu­tóművek, amelyek közül kettő hajtott. Az ívbe való beállás legkisebb sugara 6—7 m. A forgammá, gyűrűs keretből, ahhoz he­gesztett hosszanti és keresztirányú tar­tókból és kéttámaszú állványból áll. A hosszanti tartókon található a forgatást végző szerkezet, a gém­ás tehercsigák, a keresztirányutakon a forgópadhoz spe­ciális drótkötelekkel hozzáerősített ellen­súly. A forgópad csavarkötéssel csatla­kozik az egységesített megtámasztó tárcsa koszorújához. A toronydaru főtartó csöve 920 mm átmérőjű és 5 mm falvastagságú.­­ A torony csúcsa 4,97 m hosszú kúpos fej­részben végződik, ezen találhatók a gém- és tehercsigasorok. Alul a darut U alakú portál rögzíti csuklósan a for­gópadhoz. A daru függőleges helyzetét a kéttámaszú állványra támaszkodó te­­leszkópikus oldaltámasszal rögzítik. A gémmel ellentétes oldalon a toronyhoz csuklósan csatlakozik a tartórúd, ame­lyen a túlterhelésvédő kioldó egysége, a teher-drótkötél és a gémtartókötél egy­ségei helyezkednek el. A tornyon belül lépcső vezet a kabin­ba, ennek magasságában a toronyban ovális nyílás van. A lépcsőhöz alulról a portál alsó nyitott tokos csövégén ke­resztül lehet jutni. A darugém 426 mm átmérőjű és 4 mm falvastagságú csőből készült. A gém fej­részén helyezték el a teheremelő egysé­geket, a gémet merevítő drótkötelet rögzítő serleget és az emelési magasság határolóját. A darugém változó kereszt­metszetű övgyűrűvel csuklósan csatlako­zik a toronyhoz. A gém merevítő szerkezete egy csiga­sor, amelynek mozgó csigájához kiegyen­lítő blokk közvetítésével csatlakozik a gém merevítő drótkötele. A csigasor alsó csigája csuklósan van a forgópad alsó részéhez rögzítve. Egységesített mozgató szerkezet A daru valamennyi mozgató szerkeze­te többmotoros egyedi hajtással van el­látva. A teher- és gémcsigák azonos szerkezetűek, rács nélküli monoblokkok, ami feleslegessé teszi a motornak az át­tételi műhöz viszonyított gondos besza­bályozását. A kis süllyesztési sebesség érdekében a tehercsigát a sebesség négyszeres-öt­szörös csökkentését biztosító fékgeneráto­rokkal látták el. A forgatómechanizmus függőleges ten­gelyű villamos motorból, féktárcsából és áttételi műből áll. A daru zökkenőmen­tes megállítását a fék két fokozata biz­tosítja. Az első fokozatot a motor működé­se közben kapcsolják be, és a mechaniz­mus előzetes fékezését végzi. A második fokozat a motor leállítása után kapcso­lódik be, és az elsővel együtt biztosítja a daru megállítását és rögzítését a meg­adott helyzetben. A daru három fázisú váltakozóáram­mal működik. Az egyenárammal műkö­dő vezérlő áramköröket egyenirányító táplálja. A villamos motorok indítását és féke­zését automatizálták. A gém sima emel­kedését és süllyedését a gémcsiga fékjé­nek vezérlőrúdját hajtó villamos motor táplálásának az állórésztekercsről a for­górésztekercsre való átkapcsolása bizto­sítja. A hajtó villamos motorok túlter­helésvédelmét elektromágneses túláram­­relek látják el. A darut túlterhel­és védő, emelési ma­gasságon maximális és minimális gém­­kinyúlás- és darutúlfutáshatárolók, va­lamint megfutás esetén működésbe lépő megfogószerkezet és túláramrelék védik. Valamennyi vezérlőszervét a tágas, konzolosan függesztett, fűtött és m­ester­ségesen szellőztetett fülkében helyezték el. A fülke elhelyezése a torony felső ré­szén a munkahely jó áttekintését bizto­sítja.­­ A darut éjszakai munkát lehetővé te­vő világítással és jelzőberendezéssel is felszerelték. A daru előnye a nagy mobilitás. Szét­szerelés, valamint a drótkötélzet és a villamos motorok leszerelése nélkül szál­lítható. Ennek köszönhető, hogy a darut függőleges, szerelőmunkák nélkül, mind­össze 4—5 óra alatt üzembe lehet he­lyezni. Sínpályás toronydaruk a Szovjetunióban .. . ............ ..... Hirdessen a Műszaki Életben! MVE 340/2000 MS. típusú csúcseszterga, ebben a­, évben teljesen felújított, garanciális, újszerű állapotban ELADÓ, Ügyintéző: Cserny Ferenc Telefon: 140—484 Kerékcsúszás elleni védelem nagy tehergépkocsik részére A tehervontatmányokkal előforduló súlyos balesetek túlnyomó többségét a vontató összecsuklása vagy a pótkocsi „önállósodása” okozza. Ennek oka az, hogy fékezéskor a kerék blokkolása miatt egy vagy több tengely oldalvezetése meg­szűnik. Bizonyos javulást hozott a terheléstől függő fék, amelynek az a feladata, hogy a fékerő megoszlását összhangba hozza a tengelyterhelés mindenkori megoszlásá­val. Az ilyen fék megakadályozza egy­­egy tengely túlfékezését és a legnagyobb terheléshez viszonyítva kevésbé terhelt tengely kerekeinek blokkolását száraz út­testen. Nem véd azonban az egyes vagy az összes kerekek blokkolásától eső vagy hó miatt síkossá vált menetpályán, vala­mint a jármű bal és jobb oldalán nem azonos előzárási együttható esetében. Ek­kor csak a blokkolásszabályozó segít, amely a blokkolási hajlam tekintetében minden egyes kereket­­ellenőrzés alatt­­ tart, és a fékerőelosztást ennek megfele­lően szabályozza. Az elektronikus vezérlésű blokkszabá­lyozó fejlesztése gyors ütemben folyik, a személy- és pótkocsik nélküli haszon­­járművek részére készült változatokat már bemutatták. A vontató hátsó tenge­lyének adói által szabályozott utánfutó­fék ugyancsak ismeretes. Ez utóbbinak azonban lényeges hátránya, hogy kis terhelésű hajtott tengely esetén a nagy terhelésű utánfutótengely fékerejét túl korán szabályozni kezdi, s ezzel a vontat­mány összlassítását szükségtelenül csök­kenti, viszonylag kis terhelésű utánfutó esetében viszont annak tengelyei anélkül blokkolnak, hogy a szabályozó automata hatékonnyá válna. A blokkolás ellen mindenfajta üzemi körülmények között hatásos védelem olyan szabályozó berendezést követel, amely minden kerék vagy legalábbis minden tengely fékjeit, a többi kerék­től függetlenül, az illető keréktől szer­zett információ alapján vezérli. Ilyen vontatmány-blokkolásszabályozót fejlesz­­tet ki közösen a Bosch, a Knorr és a MAN. A berendez­ést egy 38 tonnás MAN-szerelvénybe (16 tonnás vontató -f 22 tonnás, háromtengelyes pótkocsi) és egy 32 tonnás MAN nyerges vontató­ba (a kéttengelyes utánfutó 16 tonnás) építették be. Mindkét szerelvény­­teljesít­­ménydotációja — az új előírásnak meg­felelően — 8 LE. t. A nyerges vontató lég­­fékes, a 38 tonnás szerelvény elülső ten­gelyére olaj nyomásos fék hat, különben ez is légfékes. Kandidátusi és doktori értekezések Március 2-án rendezték meg Sza­bó Pál „Négy bistabil számlálófo­kozatot tartalmazó egylépéses szám­lálódekádok” című kandidátusi ér­tekezésének nyilvános vitáját. — A digitális méréstechnikában számlá­lási feladatok megoldására — az ál­talunk megszokott tízes számrend­szer alkalmazhatósága érdekében — kiterjedten használatos elektronikus számlálódekádok túlnyomó többsége az egyszerű eszközökkel megbíz­hatóan felépíthető, négy bistabil fokozatot tartalmazó soros vagy pár­huzamos módosított számítólánc. A soros módszerhez képest több elő­nyös tulajdonsággal rendelkező pár­huzamos módosítású bináris szám­­lálóláncoknak általában két kedve­zőtlen tulajdonságuk van: a ki­menő jelet biztosító koincidencia áramkör szükségessége, valamint a meghajtó jelforrásnak az egy­­időben billentendő számlálófokoza­tok által való fokozott terhelése. E két hátrányos tulajdonság egy­szerre küszöbölhető ki egylépéses számlálódekádok alkalmazásával, amelyekben bármelyik bemenet­el hatására csak egyetlen számlálófo­­ko­zat billen át. E dekádok logikai működését a négy bináris jegyű egylépéses deci­mális (4—RED) kódok írják le, ame­lyeket eddig elsősorban az analóg­­digitál átalakítókkal kapcsolatos tu­lajdonságaik tekintetében vizsgál­tak. Bár van irodalmi utalás szám­­lálódekádokban való alkalmazásaik­ra legalább egyfajta kód (a 3-többle­­tes Gray-kód) esetében, az e téren folytatott részletes vizsgálatokról nem jelent meg közlemény. A meg­valósított lehetőségek értékeléséhez első lépésként a 4—RED kódok el­méleti vizsgálatát végezték el, első­sorban kódszókés­zl­eteik, illetve az azokból származtatható, a vizsgála­tok során, bevezetésre kerülő ún. bináris viszonyszámok (BV-k) és szerkezeti vázlatok, valamint a raj­tuk egyes eset­ekben kijelölhető szimmetriatengelyek segítségével. Az elméleti eredmények alapján a vizs­gált kódokat a számlálódekádokba­n való felhasználásuk gyakorlati szem­pontjai szerint értékelték. Ennek so­rán a kódok kapuzási feltételeinek, valamint a kapu áramkör rendszerek terhelési és működési viszonyainak a kódszókészletből származtatható diagramok segítségével való vizsgá­lata útján optimális kód­ formák ha­tározhatók meg. Az elméleti eredmé­nyek ellenőrzésére végzett mérések alapján megállapítható, hogy az op­timális kód felhasználásával megva­lósított dekádok a vizsgált elrende­zésben a szokásos megoldásokhoz képest lényegesen jobb felbontóké­pességgel és emellett kedvező késlel­tetési, kijelzési és komplementálási tulajdonságokkal rendelkeznek. Március 3-án tartották meg Zimá­­nyi József „Töltésfüggő kölcsönha­tások szerepe a magreakciókban” című doktori értekezésének nyilvá­nos vitáját. — A töltéski­cserélő (d, n) reakciók értelmezésére a Lane ál­tal bevezetett­­ T V (r) A szimmet­ria-potenciál egyre gyakrabban sze­repel a magfizika különböző terü­letein. Egyaránt fontos szerepet ját­szik a magszerkezeti számí­tásoikban, a rugalmas szórás, a rezonancia, és a direkt reakciók leírásában. .A V, (r) függvényt egyrészt mérési adatok femnomenológikus analízisé­­vel kísérelték meg meghatározni, feltéve, hogy az vagy térfogati (Sa­­xon-Woods), vagy pedig felületi (Sa­xon-Woods derivált) alakú. Másrész­ről mikroszkópikus számításokat is végeztek, de ezekből Vt mint egy bonyolult integrál-operátor került elő. A dolgozatban ismertetett mun­ka célja részben az ebből a két irányból induló tör­levés közti hézag betöltése volt. A s­zim­me­tr­k­ia­­ pot­tenc­iáinak egy igen frappáns határára bukkantak az Ad, p, B reakciók gerjesztési függvényének vizsgálata során. A­­ T­Vi (r) operátor erős csatolást létesít a (pB) és az (nB analóg) csa­tornák között. E csatolás miatt az (nB analóg) csatorna nyílása körül nagy anomália lép fel a (d, p) reak­ció gerjesztési függvényében. Az e jelenség leírására eddig javasolt csa­tolt csatornás módszer súlyos hiá­nyossága volt egy meg nem indo­kolt, önkényes paraméter bevezeté­se, amely döntően meghatározta a küszöbhatás nagyságát. A disszer­tációban a szimmetria-potenciál alakjának meghatározása után en­nek az anomáliának a vizsgálatával foglalkozott a szerző. A probléma megoldására egy mikroszkópikus modellt írt le a szimmetria-potenciál alakjának meghatározására. A mo­dellből nyert csatolt egyenletrend­szert a Lane egyenletnek megfelelő alakra hozta, és itt a Lane egyen­letbeli V, (r) helyén álló kifejezést azonosította a szimmetrria-potenciáll­­lal. A nukleon-nukleon kölcsönha­tást zérus hatótávolságú potenciállal közelítve lokális Vi (r) potenciált nyert. A t T V. (r)/A Szimmetria-poten­­ciálnak, mint végállapot kölcsön­hatásnak a (d, p) reakciókra gyako­rolt hatását a csatolt csatornák mód­szerével vizsgálta a szerző. Az eddigi modellel ellentétben a folyamatban explicit szereplő két nukleonban szimmetrikus tá^^valá°mot alkal­mazott. A fentiekben említett végál­lapot­ kölcsönhatás miatt felerősödő küszöbhatás problémáját az S-mát­­rix formalizmus segítségével is meg­vizsgálta. Az ért étkezésben olvas­hatunk az elért új eredményekről is. MŰSZAKI ÉLET 21

Next