Műszaki Élet, 1972. január-június (27. évfolyam, 1-13. szám)
1972-06-23 / 13. szám
Az ENSZ jelentése szerint a világ múlt évi cementtermelése — a Kínai Népköztársaságot nem számítva — 589 millió tonnát tett ki, s ez mindössze 29 millió tonnával több az 1970. évinél, tehát a növekedés kb. 5 százalékos. Ez az ütem kisebb, mint amilyet a múlt esztendőkben tapasztaltunk. Az élen a Szovjetunió Mint ismeretes, a hatvanas évek közepe óta a világranglista élén a Szovjetunió áll, s mivel a szovjet termelés a múlt esztendőben is gyorsabban növekedett, mint az amerikai, a különbség csak fokozódott. A Szovjetunióban a múlt esztendőben először haladták túl a 100 millió tonnás szintet — pontosan 100,3 millió tonnát gyártottak —, s ez 5 százalékos növekedésnek felel meg. A szovjet termelés tehát ma már több, mint a teljes világtermelés egyhatoda, s a növekedést elsősorban a rendkívül erőteljes beruházási program, a nagyarányú lakásépítések indokolják, de az úthálózat korszerűsítése is sok cementet igényel. Érdekes jelenség, hogy a 1 8,2 millió tonnás amerikai termelés (ez 4,2 millió tonnás növekedésnek felel meg, lényegében csak mintegy kétharmada a szovjet termelésnek. Ezt egyes folyóiratok azzal indokolják, hogy Amerikában a nagy útépítési programok már befejeződtek, s hogy a más jellegű beruházásoknál a cement jelentősége csökkent. Kétségtelen, hogy a cementipar növekedési üteme viszonylag lassú, az 1970-es visszaesést 1971-ben sem tudta kiheverni, s a múlt évi termelési szint is még mintegy 1,6 millió tonnával alacsonyabb volt az 1969. évi rekordnál. Ilyen körülmények között érthető, hogy bár a japán cementipar nem fejlődik olyan gyors mértékben, mint a többi iparág, a japán termelés is egyre inkább megközelíti az amerikait. Mondhatjuk ezt annak ellenére, hogy a múlt esztendőben a japán termelés mindössze 2,2 millió tonnával növekedett, s ezzel valamivel túlhaladta az 59,4 millió tonnát. A különbség tehát ma már nem egészen 9 millió tonna. A növekedési ütem lassúbbodása azonban csak az utóbbi évekre jellemző, mert érdemes feljegyezni azt is, hogy 1960-ban Japánban még csak 22,5 millió tonna cementet állítottak elő, azóta tehát a termelés több mint 2,5-szeresére nőtt. És messze a többiek... A három vezető cementtermelő ország egyébként nagyon elhúzott a versenytársaktól. Ez azért is történhetett így, mert bár a világ két vezető cementexportáló országa a Szovjetunió és Japán, a kivitel mégsem determinálja magát a termelést. A legtöbb ország igyekszik a szükséges cementet maga előállítani. Japán mögött elég messze lemaradva következik a Német Szövetségi Köztársaság, ahol a múlt esztendőben 40,5 millió tonna cementet állítottak elő. Igaz viszont, hogy a nyugatnémet termelés a múlt évhez viszonyítva mintegy 6 százalékkal növekedett, tehát a kereslet erőteljesen fokozódott. Az NSZK után 31,7 millió tonnával Olaszország következik. Az olasz termelés a múlt esztendőben valamelyest visszaesett. A hatvanas évek közepén az olasz termelés gyorsan nőtt, a hatvanas évek második felében azonban a növekedési ütem nagyon is lassúbbodott, visszaesésről azonban hosszú idő óta tavaly beszélhettünk első ízben. Ezután a sorban Franciaország következne, ennek adatait azonban a jelentés nem közli. Becslések szerint a francia termelés 29 millió tonna körül lehet. A többiek ismét elég messze következnek, s ezt a csoportot Anglia vezeti, ahol a termelés a múlt esztendőben nem egészen 900 ezer tonnával emelkedett és 17,9 millió tonnát tett ki. Ezzel Anglia lényegében kiheverte az 1970-es visszaesést, sőt, a tavalyi év új rekordévet jelent akkor is, ha mindössze néhány ezer tonnával haladja túl az 1968-as szintet. A hatvanas évek második felében azonban az angol termelés lényegében stagnált. Bizonyos mértékig meglepő, hogy Angliát 17 millió tonnás termelésével Spanyolország követi, ahol a termelés a múlt esztendőben is mintegy félmillió tonnával növekedett. A hatvanas évek közepe óta a spanyol termelés majdnem kétszeresére nőtt, s a jelek szerint Spanyolország tudatosan törekszik arra, hogy vezető cementipari hatalommá váljék. Ehhez egyébként nagyon sok adottsága van. A sorban ezután valószínűleg India következik, az indiai termelési adatokat azonban az ENSZ-statisztikák általában valamivel később közük. Becslések szerint az indiai termelés 14,5 millió tonna körül mozoghat, amennyiben az eddigi fejlődési ütem folytatódott. 1970- ben ugyanis Indiában 14 millió tonna cementet állítottak elő. India után ismét egy szocialista ország, mégpedig Lengyelország következik, amelynek termelése a múlt esztendőben 7,4 százalékkal nőtt, és 13,1 millió tonnát tett ki. Érdemes itt megjegyezni, hogy a hatvanas években Lengyelország megkétszerezte cemelit termelését és a múlt eszendőben is igen jó eredményeket ért el. A fel nem soroltak között jelentős még a brazil termelés, amely a múlt esztendőben 9,6 millió tonnát tett ki, s egyetlen év alatt mintegy másfél millió tonnával növekedett, nem is szólva arról, hogy a hatvanas évek közepe óta már majdnem kétszeresére nőtt a termelés. Jelentős még a mintegy 7,5 millió tonnás mexikói és a 7,3 millió tonnás kanadai termelés, ezeknél azonban a pontos számokat az ENSZ-évkönyv nem közli. Ami a többi szocialista országot illeti, a román termelés 400 ezer tonnával növekedve meghaladta a 8,5 millió tonnát, a csehszlovák pedig félmillió tonnával emelkedve megközelítette a 8 millió tonnát. Az NDK múlt évi termelését nem ismerjük, 1970-ben azonban közel 8 millió tonnát állítottak elő, s ezt a színvonalat most minden bizonnyal túlhaladták. Ami Bulgáriát illeti, a termelés 200 ezer tonnával növekedve megközelítette a 3,9 millió tonnát. Végül mintegy félmillió tonnával növekedett a jugoszláv termelés is, amely ezzel megközelítette az 5 millió tonnás szintet. A magyar termelés a múlt évben 58 ezer tonnával visszaesett, és pontosan 2713 ezer tonnát tett ki. A cementtermelés a múlt évben tehát a legtöbb országban növekedett, és valószínűleg hasonló lesz a kép az idén is. DR. ABA IVAN Lassan nő VAJDASÁG a cementtermelés MŰSZAKI ÉLET Szerkesztőség: Budapest, VI., Anker köz 1—1. Telefon: 90—490, ti)—310 Felelős szerkesztő: DR. VALKÓ ENDRE Kiadja: a Lapkiadó Vállalat Bp. VB., Lenin körút 9—11. Telefon: 221—285 Felelős kiadó: Sala Sándor Igazgató Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi (Budapesten a kerületi) kézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél Előfizetési díj 1 hónapra 4,30 Ft Új évre 12,90 Ft Külföldön terjeszti: a Kultúra Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, vagy a Kultúra külföldi képviseletei KÉZIRATOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA Szikra Lapnyomda INDEX: 25 586 24 MŰSZAKI ÉLET MŰSZAKI 1 ÜWW Felvonulási épületek belső berendezésének költségei Egy alvállalkozó keresetet indított fővállalkozója ellen 40 000) Ft számlaösszeg és kamatainak megfizetése iránt. Keresetében előadta, hogy a fővállalkozó a szükséges felvonulási létesítményeket, így a raktározás céljára szolgáló helyiségeket is, berendezés nélkül adta át részére, majd felkérte őt a polcozás és a csőállványok elkészítésére. A fővállalkozó vállalta a felvonulási épület, illetőleg a raktár berendezésével kapcsolatos költségek térítését, így az alvállalkozó a berendezéshez szükséges munkálatokat elvégezte, a raktárhelyiségben a csőállványt elkészítette, és annak ellenértékét a fővállalkozónak számlázta. A fővállalkozó a kifizetés elől elzárkózott, arra hivatkozva, hogy az alvállalkozó által felszámított költség, mint építésvezetőségi általános költség külön nem számlázható. Az első fokú döntőbizottság az alvállalkozó keresetét elutasította, mivel megkeresésére az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium ár- és pénzügyi főosztálya azt közölte, hogy a felvonulási épületeken belül szükségessé váló berendezési tárgyakat, polcokat az építésvezetőségek szerzik be általános költségeik terhére. E határozat ellen az alvállalkozó fellebbezett, azzal az indoklással, hogy a jelen esetben a fővállalkozó a szóban forgó költségek megtérítését kifejezetten vállalta, így az alvállalkozó részéről e költségek megtérítése iránti igény jogos. A Központi Gazdasági Döntőbizottság a fellebbezést elutasította. Határozatát a következőkkel indokolta. Az alvállalkozó sem tette vitássá az első fokú döntőbizottságnak az ÉVM által küldött írásbeli véleményére alapított azt a megállapítását, hogy a polcok költségeinek anyagi fedezetét ebben az esetben az építésvezetőségi általános költség biztosítja. Ennek folytán az alvállalkozó részéről ezeknek a költségeknek a felszámítása még akkor sem lehet jogszerű, ha azok megfizetését a fővállalkozó külön vállalta. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ez kétszeri fizetést eredményez és ezért az alvállalkozó nem igényelheti olyan költségek külön felszámítás alapján való megtérítését, amelyet a 44/1967. (ÁT. 1968. 1.) ÉVMÁH számú utasítás 13. §-a értelmében az építésvezetőségi általános költségben egyszer már megkapott. Szolgálati idő megállapítása A rendelkezés szerint ha a munkaviszonyban álló dolgozó igénybejelentése alapján a munkaviszony megszűnése előtt az öregségi teljes vagy résznyugdíjat nem lehet megállapítani, a nyugdíjmegállapító szerv csak azt köteles elbírálni, hogy az igénylőnek mennyi az öregségi nyugdíj megállapítása szempontjából figyelembe vehető szolgálati ideje. Ha a munkaviszonyban álló dolgozónak nincs meg a teljes öregségi nyugdíj megállapításához szükséges szolgálati ideje, a nyugdíjmegállapító szerv az igényt határozattal elutasítja. Az igénylőt jogorvoslati lehetőségéről a határozatban tájékoztatni kell. Abban az esetben, ha a munkaviszonyban álló dolgozónak megvan a teljes öregségi nyugdíj megállapításához szükséges ideje, erről a nyugdíjmegállapító szerv az igénylőt ügyviteli intézkedéssel köteles értesíteni. Gyakran előfordul, hogy a dolgozók — az említett rendelkezések alapján — még munkaviszonyuk fennállása idején az öregségi nyugdíjjogosultság elismerése iránt kérelmet terjesztenek elő. Nemegyszer azonban nincs lehetőség a teljes nyugdíj megállapítására, mert azigénylő nem rendelkezik az ehhez szükséges szolgálati idővel. Az érdekelt dolgozók az igényjog elismerése kérdésében hozott jogerős másodfokú államigazgatási határozat ellen több esetben keresettel fordultak a bírósághoz további szolgálati idő megállapítása iránt. Felmerült a kérdés, hogy a bíróságnak van-e hatásköre ezekben az ügyekben. A Legfőbb Ügyészség szerint az említett jogszabályi rendelkezésekből az következik, hogy a társadalombiztosítás szervei kizárólag a dolgozó által szerzett szolgálati idő elismeréséről is hozhatnak határozatot anélkül, hogy nyugdíj megállapítására sor kerülne. Az ilyen határozat ellen ugyanazok a jogorvoslati lehetőségek vannak, mint a nyugdíj megállapítására hozott határozat esetében. Így a dolgozó nincsen elzárva attól, hogy a csupán a szolgálati idő elismeréséről hozott határozatot a bíróság előtt megtámadja, azon az alapon, hogy még további, el nem ismert szolgálati időkkel is rendelkezik. Nem lehet az ügyviteli intézkedés ellen a bírósághoz fordulni, ha a dolgozónak megvan a teljes nyugdíj megállapításához szükséges szolgálati ideje. Ezek szerint, ha az ügyviteli másodfokú határozat az öregségi vagy rokkantsági teljes nyugdíjra vonatkozó jogosultságot megállapította, a nyugdíj - kiegészítés kérdésében a bírósághoz nem lehet fordulni. n nemrégiben megjelent . ** egV útmutató „Az egyetemi (főiskola 1®*) oktatók tudor/ a t"lllományos munkája* ról szóló kérdőív kitöltéséhez’’ címmel. Ebben olvasok: ,A szakmai művek nem adnak tudományos elméleti alapot, a szakmai kérdéseket a szakemberek számára érthetően tárgyalják. Persze vannak, vannak olyan szakmai művek, amelyekre mindez vonatkozik. Sőt, vannak olyanok, amelyeket kimondottan gyakorlati céllal írnak. De nem túlzás azt mondani, hogy a szakkönyvekből hiányzik a tudományos elméleti alap? Akkor mitől lesz szakkönyv a szakkönyv? 1 Egyik beruházásunk terveit kooperációban készítette egy magyar és egy külföldi vállalat. A részterveket természetesen — sőt elég sűrűn — egyeztetni kellett. Egyeztetni pedig csak vagy a magyar, vagy a külföldi vállalatnál lehet, ezért hol a külföldi partner jött Magyarországra, hol a magyar félnek kellett külföldre utaznia. Mindez addig rendben is volt, amíg meg nem jelent az utazások korlátozásával foglalkozó rendelet. Ez ugyanis nagymértékben akadályozta a magyar tervezők utazását. Mit lehetett ebben az esetben tenni? Meg lehetett rendelni az egész tervet külföldön. Igaz, ez valamivel többe kerül. De sokkal kevesebbet kell utazni. Egyik nagy vállalatunknál több automata gépsor is dolgozik. A gépsorok külföldi eredetűek. A pótalkatrészek is. A pótalkatrészeket mindig akkor rendelték meg, amikor arra szükség volt. Kiderült azonban, hogy amíg a pótalkatrész megérkezik, eltelik másfél, vagy kedvező esetben egy esztendő. Addig a gépsor áll. Most vállalva, amit vállalni kell, megrendelik jó előre. Így a gépsor nem áll. Viszont a vállalat fizeti a büntető kamatokat. Amely viszont, szerinte még mindig kevesebb, mint amenynyi kárt a gépsor kiesése okoz. Ennél a vállalatnál megtanultak számolni. Ez azonban még nem általános. Az egyik vállalatnak épíési engedélyre volt szüksége. Jártak, jártak a tanács nyakára, ígéretet kaptak is fölösen, de engedélyt nem. Elvileg minden rendben volt. Gyakorlatilag mindig akadt valami kifogás. Végül a tanácsi előadó is kifogyott a kifogásokból, és megmondta az igazat: „Ha hoznak magukkal gépírónőt, aho legépeli, azonnal megkapják az engedélyt.” Íme, egy ügy, amelyik kedvező befejezést nyert. * 200%