Műszaki Élet, 1974. január-június (29. évfolyam, 1-13. szám)
1974-03-29 / 7. szám
Atozsai.tfM IKOZVEUMKMV ELFT A természettudományok oktatása az általános iskolában A Magyar Tudományos Akadémia meghívására hazánkba érkezett Robert Karplus, a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) tanára, s az MTA és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat rendezésében három előadást tartott: kettőt Budapesten és egyet Pécsett, ahol az általános iskolai fizikatanítás korszerűsítésének kísérleteiben az általa megkezdett úton folyik a munka. Robert Kaiplus elméleti fizikusként és kémikusként dolgozott, mígnem kb. 13 évvel ezelőtt egy olyan kollektíva élére állt, amelynek az lett a feladata, hogy az Egyesült Államok nemzeti nevelési programjára modern alapokon javaslatot dolgozzon ki és tanítási kísérleteket folytasson. Ennek a feladatkörnek az általános iskolákra vonatkozó része a SCIS (Science Curriculum Improvement Study — a természettudományos oktatás javításának tanulmányozása) révén vált ismertté. R. Karplus előadásaiban ennek a SCIS programnak céljait, módszereit, eredményeit mutatta be. A SCIS program alapja három lényeges mozzanatból áll. A tanulóknak saját tevékenységükkel (gyakorlati próbálkozásokkal, kísérletezgetéssel, fantáziával) kell bizonyos egyszerű eszközökből szerkezeteket építeni és azok működési elveire rájönni. Néhány ilyen játékszerkezet, hajtókarszíjtárcsa-áttétel, mérleg-emelő," pumpa-gumidugó-állítható lejtő (kis ágyuféle készítésére, hogy a hajításokat lehessen tanulmányozni) stb. A tanulók szabad elgondolásaikból — esetleg társaik eredményeitől buzdítva is — tárják fel a készlet lehetőségeit. A motiváció: előbb rá kell jönni a működés elveire — és csak azután lehet játszani. A másik lényeges elem amolyan laborjegyzőkönyvféle, a tanuló naplója, amelyben bizonyos kérdések, feladatok szerepelnek, s egyes kísérletek kimenetelére előre kijelentést tesznek, majd a kísérlet elvégzésével e kijelentést szembesíthetik. A harmadik elem a tanári kézikönyv, amely arra hivatott, hogy a gyerekekkel foglalkozó tanár számára megfelelő irányítást adjon, a felnőtt gondolkodását felkészítse a gyerekek általában igen gazdag fantáziájának megfigyelésére és fejlesztésére, a tanterv lehetőségeinek kiaknázására és a gyerekek maximális autonómiájának biztosítására. Ezzel kapcsolatban R. Karplus kifejtette, hogy szerinte minden tanuláselmélet vagy egyformán rossz, ha abszolúttá válik, vagy egyformán jó, ha megtaláljuk a neki megfelelő életkort és tanulnivalót. Az asszociatív tanulás — ami abból áll, hogy bizonyos jelenségeknek megfelelő fogalmakat kijelentünk a tanulónak, aki a kép és a fogalom társításával jegyzi meg a tudnivalót — elsősorban írás-olvasás és nyelvtanulás, valamint konvencionális elnevezések megjegyzése. Sokkal inkább kívánatos az ún. expresszív tanuláselmélet követelményeinek kielégítése a természettudományok oktatásában. Ez a tanuláselmélet azt a tanulási folyamatot írja le, amikor a tanuló a saját maga által elvégzett cselekvések, kísérletek stb. tapasztalatait veszi észre, ezáltal impressziókban gazdagodik, és úgyszólván közlési kényszer alakul ki benne megfigyeléseinek eredményeiről. A természettudományos tárgykörök tanításának csak az lehet a célja, hogy a jelenségek belső relációinak gazdag sokaságát a tanuló meglássa és következtetésekkel felismerje, rendezze ezeket a kapcsolatokat. Ezen a vonalon Karplus Piaget gondolkodáslélektani kísérleteinek eredményeire támaszkodik, és saját kísérleteivel is hozzájárult ahhoz, hogy a tanulók életkori sajátságainak megfelelő módon lehessen a megismertetendő tananyagot összeállítani. Ilyen kísérleteiről filmeket is mutatott be, amelyekkel illusztrálta a 6—8 évesek „még nem operatív”, a 10—12 évesek „operatív”, a 14—18 évesek „formálisan operatív” érvelési készségét. (Az operatív érvelésre példa: két nemevidens viszonyban levő test hosszának megítélésére egymás mellé kell őket fektetni. A „még nem operatív” nem nyúl a tárgyakhoz és ezért egyes részletek rabjaként az igazi viszonyok megítélésében tévedhet, a „formálisan operatívnak” már elég gondolatban elvégezni a műveletet — esetleg nagyobb logikai kitérővel is ,— hogy helyes ítéletre jusson.) Robert Karplus nagy érdeklődéssel látogatta a magyar iskolákat. Ezek az iskolák két csoportra oszlanak. Az első csoportba tartoznak azok, amelyekben alsó tagozatos általános iskolai kísérleti oktatás folyik; ezek tanmenetében az ő elgondolásait, tapasztalatait, koncepcióit is hasznosították a tanárok, így érthető érdeklődése a magyarországi tapasztalatok iránt. De lelkes érdeklődéssel látogatta azokat az iskolákat is, ahol más típusú kísérletekkel foglalkoznak tanáraink, így pl. a Varga Tamás irányításával működő komplex matematika tanítási kísérlet óráira ment el a Vasi úti, a Bocskai úti és a Horváth Mihály téri (Fazekas M.) általános iskolába. Meglátogatta a Fazekas gimnázium matematika és programozó tagozatát, és tanulmányozta tanítás közben a kvantummechanikai oktatási kísérletet a József Attila és a Ságvári Endre gimnáziumban. Érdeklődését anynyira felkeltették a magyar iskolákban folyó kísérletek, hogy még további iskolalátogatást kért magyar kísérőitől. A. M. 25 éves a Híradástechnikai Tudományos Egyesület A híradástechnikai-elektronikai tudomány és iparág itt a fizika, különösképpen a szilárdtestfizika új felismeréseinek gyakorlati alkalmazásával az elmúlt két és fél évtized során világszerte, így hazánkban is bámulatos fejlődésen ment keresztül, és egyik legjelentősebb tényezője lett a korunkban zajló technikai forradalomnak. Gyártmányai messze meghaladták már a szó szoros értelmében vett távközlés kereteit, és ma már nélkülözhetetlen eszközeivé váltak csaknem valamennyi társadalmi tevékenységnek. Ezt a tirendeken felfelé ívelő fejlődést kíséri és segíti társadalmi műszaki-tudományos munkásságával a Híradástechnikai Tudományos Egyesület, amely március 28-án tartotta jubileumi közgyűlését. Bár a híradástechnika szakemberei a Magyar Elektrotechnikai Egyesület rádió szakosztályába tömörülve már az 1920-as években megkezdték szervezett társadal-Március 26—27-én Budapesten tanácskoztak a Tudományos Munkások Világszövetsége Prágai Területi Irodájához tartozó szocialista tagszervezetek képviselői. A rendezvény szervezője a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének központi titkársága volt. mi műszaki-tudományos tevékenységüket, önálló egyesületük 25 éve alakult meg az MTESZ keretében. Ez a 25 év mind a műszaki-tudományos, mind a társadalmi munka szerepe tekintetében történelmi jelentőségű negyed évszázad volt. A közgyűlés, amelynek díszelnökségét Asztalos Lajos kohó- és gépipari miniszterhelyettes vállalta, alkalmat adott az egyesület 25 éves munkásságának áttekintésére, értékelésére, és arra, hogy a közeli évekre körvonalazza tevékenységének fő irányvonalait. A HTE ezek között nagy súlyt helyez a híradástechnikaelektronika alkatrészbázisa kibővítésének, a megbízhatóság és a minőség, a technológia és a konstrukció, valamint a gyártásszervezés és a számítástechnika időszerű kérdéseire, figyelembe véve a nemzetközi, elsősorban a KGST-n belüli kooperáció és szakosítás lehetőségeit. A közgyűlésen nyújtották át az 1973. évi egyesületi díjakat, ezek között a Puskás Tivadar Emlékérmeket. Ebben a legmagasabb egyesületi kitüntetésben sokéves, igen eredményes társadalmi munkásságukért a következők részesültek: dr. Komarik J. György, dr. Gál József és dr. Ferenczy Pál, a BME docensei; dr. Csibi Sándor BME, egyetemi tanár, Zotter Ferenc, a BHG műszakigazdasági tanácsadója és J. Tóth Ferenc, a GELKA osztályvezetője. 2 MŰSZAKI ÉLET A Magyar Kémikusok Egyesületének közgyűlése MKE A magyar vegyésztársadalom kimagasló eseménye volt március 29-én az MKE közgyűlése és az azt követő vegyésztalálkozó. Az 1974. évi közgyűlés napirendjén szerepelt az elmúlt évi munkáról szóló beszámoló és az 1974. évi munkaterv ismertetése. Preisich Miklós főtitkár beszámolójában kiemelte, hogy a programok alapján a korábbi évek aktivitásának fokozódásával kell számolni, s ennek különös hangsúlyt ad az, hogy ebben az időszakban Magyarország belép a nagy vegyiparral rendelkező országok közé. Az egyesületben 1974-ben is tovább folytatódik a magas szintű műszaki-, tudományos-, gazdasági propagandatevékenység a kémia, a kémiai technológia és a vegyipar területén. Ezzel párhuzamosan szorosabbra kell fűzni a kapcsolatot a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetével. Közösen kell megvizsgálni az intenzív fejlesztés hatását a vegyipari szakembergárda jövőbeli alakulására, a vegyiparban dolgozók összetételére, és fel kell mérni ennek várható következményeit. A közgyűlési határozatokkal és az alapszabállyal összhangban az elmúlt évben az egyesület vezető testületei a szakosztályok munkáját fokozottabb figyelemmel kísérték. A vezető testületek munkájának igen fontos része volt az egyesületi tevékenység hosszútávú meghatározása. E munkának alapja az MSZMP Központi Bizottságának az MTESZ és az egyesületek tevékenységének értékeléséről szóló határozata, valamint a népgazdaságunk előtt álló közép- és hosszútávú feladatok. Az egyesület vezető szervei ezek alapján értékelték az egyesületitevékenységet és tettek javaslatokat a szakosztályok, területi csoportok és központi bizottságok 1974. évi munkájára. A javaslatokat az egységek döntő része magáévá tette, ami a munkatervben is viszszatükröződik. Külön foglalkozott Pneisich Miklós főtitkár beszámolójában az MTESZ-re vonatkozó 1969. április 28-i párthatározat végrehajtásában eddig elért eredményekkel, különös tekintettel az ifjúság bevonására az egyesület vezető szerveibe és tevékenységébe, továbbá a vállalatokkal és intézményekkel való kapcsolat szorosabbra fűzésére. A fejlődést bizonyítja az új alapszabály-tervezet demokratikus formája is összefoglalva: az MKE 1974. évi programja igen gazdag, végrehajtása azonban csak a tudományos és ipari dolgozók együttes támogatásával oldható meg. A feladat nagyságára jellemző, hogy míg negyedszázaddal ezelőtt évenként összesen 5 előadásra és 1 nagyrendezvényre került sor, addig az idei tervben több mint 300 előadás és 30 nagyrendezvény szerepel, várhatóan, mintegy 20 ezer résztvevővel. Ezen felül közel 50 üzemi előadást is tartanak, melyek szintén igen látogatott megmozdulások. A közgyűlés jelentős eseménye volt dr. Gyöngyössy István, előadása a vegyipar és a világgazdasági helyzet összefüggéseiről. Az előadás segített eligazodni a jelenlegi igen bonyolult nyersanyagellátási helyzetben. Végül ugyancsak a közgyűlésen osztották ki az 1973. évi emlékérmeket. Kiemelkedő vegyészmérnöki alkotásért dr. Bőd Magdolnát Wartha Vince emlékéremmel, több évtizedes kiváló vegyipari munkásságáért Triska Ernőt Pfeifer Ignác emlékéremmel, az egyesületi életben kifejtett kiemelkedő tevékenységéért dr. Zányi Jenőt Than Károly emlékéremmel tüntették ki. A FATE szerepe a faipari fejlesztésben Hazánk faiparának egyik jellemző vonása, hogy közismerten kis erdőállományunk ellenére fafeldolgozó iparunk — ezen belül a bútoripar — egyike legdinamikusabb fejlődő iparágainknak. Az elmúlt években történt fejlesztés lehetővé tette a hagyományos fa nyersanyagokon kívül a kedvező tulajdonságokkal rendelkező és könnyebben beszerezhető fahelyettesítő anyagok — faforgácslap, farostlemez — feldolgozását. Jelenleg pl. a bútoripar alapanyagának zöme ezekből a korszerű anyagokból áll. Ehhez új technológiák bevezetése is szükséges volt. Faiparunk másik jellemző vonása, hogy egyike azoknak az iparágaknak, amelyek alapanyaguknak egyre növekvő részét hazai nyersanyagból is biztosítani tudják. Különös jelentősége van éppen ezért annak, hogy a faipar egyes ágainak — az alapanyagtermelő iparnak, az ún. elsődleges faiparnak és feldolgozó iparágaknak — bútoripar, épületasztalos-ipar, egyéb faipar — fejlesztése milyen ütemben és mennyire összehangoltan folyik. Lényegében a Faipari Tudományos Egyesület az egyetlen olyan szervezet hazánkban, amelynek tevékenységében a faipar legkülönbözőbb területein dolgozók részt vesznek. A FATE vezetői fel is ismerték ennek a sajátos helyzetnek a jelentőségét, éppen ezért az egyesület egyik fő feladatának mindig a faipar fejlesztésének koordinálásában való közreműködést, a faipar egyes területein elért eredményeknek más területen való hasznosítását tekintették. A IV. ötéves terv kidolgozásakor pl. az egyesület országos tanácskozást rendezett, amely elősegítette a faipar egységes fejlesztését, az egyes minisztériumok által készített fejlesztési tervek összehangolását. Talán nem kis része volt az egyesületnek abban, hogy a IV. ötéves terv időszakában a faipar kiemelt, preferált iparággá vált. Az alapanyag-termelő mohácsi farostüzem és a szombathelyi faforgácslapüzem költségvetési támogatással épült fel. E két létesítmény felépítésével az egész ország farostlemez- és faforgácslap-ellátása biztosabb alapokra került. Kiemelt programként, állami támogatással és preferált hitellel valósul meg a bútoripari rekonstrukció, valamint több, az építőipar ipari hátterét biztosító faipari fejlesztés (az épület-asztalosipar fejlesztése, panelparketta-gyártás stb.). A fűrészipar és a bútoripar fejlesztésének összehangolását kívánta elősegíteni a FATE az Országos Erdészeti Egyesülettel együtt a múlt évben rendezett országos ankéton, ahol az érintett faipari üzemeken kívül a tanácskozáson az érdekelt erdőgazdaságok képviselői is részt vettek. Ennek az ankétnak a hatására az érintett minisztériumok közös akcióprogramot dolgoztak ki a feladatok megoldására, a bútoripar magas készültségi fokú anyagokkal, alkatrészekkel való ellátására. A Faipari Tudományos Egyesület koordináló tevékenységét részben az egyes szakosztályok keretében, részben központi bizottságok útján fejti ki. Kiemelt témája volt a faipar V. ötéves terv készítésében való közreműködés a múlt évben megrendezett VII. országos közgyűlésnek is. A faipari fejlesztés koordináltságát kívánja elősegíteni a FATE Ipargazdasági és Szervezési Bizottsága pl. azzal, hogy 1974. évi munkatervébe kiemelt feladatként vette fel a fafeldolgozó-ipar V. öt éves tervkoncepciójának kidolgozásában való közreműködést. Az optimális variánsok kiválasztása, a fejlesztés helyes irányának és mértékének meghatározása még sok-sok tervező, elemző és koordináló munkát követel, s ebben a FATE tagságának széles körű közreműködésére számítunk. DR. LASKAY LAJOS Választották , megbízták Az MTESZ Fejér megyei szervezete március 5-én tartotta tisztújító küldöttértekezletét, amelyen megválasztották a szervezet új vezetőit. A szervezet elnöke Papp István (VIDEOTON) lett. Alelnökké Kiss Józsefet (FAÉV), társelnökké Répási Gellértet (Dunai Vasmű), titkárrá Takács Lászlót (MÁV Járműjavító Üzem) választották. Az elnökség tagjai: Breznyánszky Gyula (MSZMP MB) Csomor Ferenc (KÖFÉM), dr. Csurbakova Tatjána (KÖFÉM), Karászi Kálmán (KDT. VÍZIG), Káplár Gyula (SZIMÜSZKG), Lantos István (Pamuttextilművek), Lipthay Károly (Megyei Tanács), Rajnai György (KÖFÉM), Simai Pál (26. sz. Építőip. V.), Szalay Géza (Dunai Vasmű), Szerdahelyi György (VIDEOTON), dr. Tarjáni György (Dunaújvárosi Főiskola), dr. Zimmermann István (Áll. Gazdaság), Dósa Mátyás (VIDEOTON), Bory Sándor (Nehézfémöntöde), Tóth Károlyné (IKARUS). Új bizottságok alakultak a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaságban is. A szövetkezeti bizottság elnöke Szamosi Tiborné (OKISZ), elnökhelyettesei: Borsos Jenő (TRAKISZ), Kádár István (Szövosz), dr. Horvai Ervin (Kiszorg), Somogyi Zoltán (Szövorg), titkára Molnár György (Mirköz),szervező titkára: Frank Franciska (Szövosz) lett. Megalakult a pénzügyi és ellenőrzési szakosztály fiatalok bizottsága. Elnöke Friss Gábor (Pénzügyminisztérium), szervezőtitkárai: Gáti Katalin (Pénzügykutató és Katona Tamás (Pénzügyminisztérium). Ugyancsak most alakult a fiatal terv- és üzemgazdászok bizottsága. Titkára Farkas András (Magyar Textilfestőgyár).