Műszaki Értelmiség, 1945 (1. évfolyam, 2-9. szám)

1945-09-01 / 2. szám

A szellemi munkavállalók k­nikaközvetítése Az újjáépítés megvalósítása, a jó­vátétel teljesítése roppant feladato­kat ró az­.országra. Ezeket csak a rendelkezésre álló munkaerők fel­­tárásával, tervszerű és ellenőrzött elosztásával tudjuk megoldani. A dolgozók széles rétegei, a demokra­tikus pártok, a szakszervezetek fel­ismerték ennek szükségességét és az iparügyi minisztérium a Szakszer­vezeti Tanács teljes hozzájárulásá­val javaslatokat tett a kérdés meg­oldására. A­z első lépés a kötelező és kizárólagos szakszervezeti mun­kaközvetítés volt. Az értelmiségi, helyesebben a nem testi munkát végző dolgozók megdöb­benéssel értesültek a minisztertanács ama határozatáról, hogy a kötelező és kizárólagos szakszervezeti mun­kaközvetítést a kormány — a be­nyújtott tervezettel ellentétben — csak a testi munkásokra korlátozta. Ez a határozat súlyos sérelmet jelent a szervezett szellemi dolgo­zókra. Olyan megkülönböztetést tesz a testi és szellemi munkások között, amely alkalmas a mind jobban és jobban összefogó rétegek szétbon­tására. Meg kell állapítani, hogy az ipar­ügyi minisztérium által előkészített tervezet megnyugtató módon bizto­sította a nem szakszervezeti tag munkavállaló állásközvetítését. A cél az, hogy a munkapiacot a szel­lemi dolgozók szektorában is telje­sen tisztázzuk és így a legjobb ha­tásfokkal tehessük a szakembereket a legmegfelelőbb helyekre. Az értelmiségi szakszervezetek és elsősorban a Szakszervezeti Tanács erélyes állásfoglalása nem maradt eredmény nélkül. Ma már kezünkben van az iparügyi minisztériumnak a szellemi munkavállalók munkaköz­vetítésére vonatkozó rendeletterve­zete. Örömmel állapítjuk meg ezt a tényt és azt is, hogy ez a tervezet nem tér el lényegében attól a rende­lettől, amely a fizikai munkaválla­lók közvetítését szabályozza. Azon­ban rá kell mutatnunk a tervezet egy pontjára, amely ha keresztül­megy a minisztertanácson, a mun­kaközvetítési rendszer komoly hiá­nyosságát jelentené. E pont szerint a vezető állásra alkalmazni kívánt munkavállalók nem esnek a rende­let hatálya alá. Ez a kérdés előze­tes megbeszélések alkalmával is vita tárgya volt. A vállalkozók az üzemi bizottsági rendeletre hivat­koztak, amely szerint nem lehet munkavállalónak tekinteni az igaz­gatókat és azokat a vezető tisztvi­selőket, akiknek az üzem, vagy a személyzeti osztály vezetésében döntő befolyásuk van. Ez a megállapítás az üzemi bizottságok rendeltetésé­ből adódik. Az üzemi bizottság, amely a vállalatban mint ellenőrző szerv működik, nem foglalhatja ma­gában azokat, akiknek működését ellenőriznie kell. Ami azonban szük­séges és logikus az üzemi bizottsági rendeletben — nem feltétlenül az egy olyan rendelet esetében, amely a munkavállalók ügyét általában hivatott egy bizonyos kérdésben ren­dezni. A rendelet — mint tudjuk — a munkaadónak lehetőséget ad arra, hogy a szakszervezettől név szerint meghatározott munkavállaló közvetí­tését kérje. Ezt a kívánságot a szak­­szervezet csak abban az esetben mel­lőzheti, ha a közvetítés a fennálló törvényekkel, rendeletekkel, bírói, vagy igazolóbizottsági határozattal ellenkezik, vagy a munkavállaló ér­dekeit sérti. Nyilvánvaló tehát, hogy azzal, hogy a munkavállalók között a vállalatnál elfoglalt állás szem­pontjából nem teszünk különbséget, a munkaadót semmiféle sérelem nem éri. Nem éri sérelem a vezetőállásba kerülő munkavállalót sem, hiszen a vállalatvezetők kirendelése is szak­­szervezetek ajánlása alapján történt a múltban és történik ma is. Attól sem kell senkinek sem fél­nie, hogy a szakszervezetek az ilyen állásoknál régi tagjaikat előnyben részesítenék, hiszen a rendelet ebben a tekintetben is intézkedik:­­a közve­títésnél azért, mert a munkás, vagy a munkáltató nem tagja a szakszer­es reakció szolgálatában álló lelki­­ismeretlen üzérek, kihasználva az áruhiányból adódó lehetőségeket, az inflációt minden eddiginél nagyobb nézetben indították el. őszintén megmondhatjuk, hogy ennek a vesze­delemnek az elhárítására eddig nem sokat tettünk és amit tettünk, semmi­esetre sem elegendő. Egyetlen tényle­ges cselekedetünk az infláció meg­akadályozására eddig az volt, hogy a fizikai és szellemi munkások fő­ként nagyiparban foglalkoztatott részének bérét kollektív szerződések­kel alacsony színvonalon stabilizál­tuk. Minden gazdaságpolitikus tudja, hogy az elsőrendű lét- és termelési feltételek kielégítésére szükséges minimális mennyiségű áruk hiányá­ban az infláció megakadályozására nem elég csak a béroldalon életbe­léptetni a korlátozásokat, ha ugyan­akkor teljesen szabadjára hagyjuk az árak fejlődését, a kereskedelmet és a pénzspekulációt. Ahhoz, hogy a gazdasági anarchián úrrá legyünk és a gazdasági életün­ket fokról fokra kiemeljük a háborító vezetnek, hátránnyal sem a munkást, sem a munkáltatót nem sújthatják. (t. i. a szakszervezetek.)« Miért ragaszkodunk tehát ahhoz, hogy a munkaközvetítési rendelet általános érvényű legyen? Nem en­gedhetjük, hogy a rendelet válasz­falat emeljen a szellemi munkavál­lalók egyes rétegei közé. A kollek­tív szerződések ellenőrzése csak úgy eszközölhető a szakszervezetek által, ha a teljes munkapiacot áttekinthe­tik, máskép nem vállalhatják a fele­lősséget egyes vállalatok túlzott és bujtatott juttatásaiért. Meg kell azonkívül állapítanunk azt is, hogy ma, amikor igen sok reakciós fa­siszta él meghúzódva az országban és a legkülönbözőbb módokon kíván­ják magukat ki­vonni az újjáépítés munkájából és körmönfont módon, próbálják szabotálni a termelést, több mint súlyos hiba volna ezek számára egy olyan kibúvót engedé­lyezni, amely minden ellenőrzést lehetetlenné tesz. A munkaerőgazdálkodás tervsze­rűsége, eredményessége csak úgy biztosítható, ha az erre vonatkozó rendelkezések általános érvényűek és nem tűrnek meg semmilyen ki­vételt. Zentai Béla pusztítás okozta zűrzavarból, a mai­nál sokkal határozottabb, egységesebb és céltudatosabb gazdasági irányí­tásra van szükség. Az infláció és a gazdasági anarchia mielőbbi felszá­molása csak a következő szempontok keresztülvitelével lehetséges: 1. Vagy olyan béreket kell a dol­gozóknak a kollektív szerződésekkel biztosítani, amelyek elegendők az elsőrendű szükségletek ellátására, vagy intézményesen, rendszeresen és egységesen gondoskodni kell a dol­gozó lakosság ellátásáról az általa megfizethető áron. Átmenetileg be kell vezetni az általános munkaköte­lezettséget. A kollektív szerződések hatályát ki kell terjeszteni minden dolgozó rétegre és annak keresztül­vitelét a legszigorúbban ellenőrizni kell. Megengedhetetlen az a mai állapot, hogy az ellenőrzés nélkül maradt kisipar a legértékesebb munkaerőket elvonja az újjáépítés és a jóvátétel legfontosabb területein dolgozó gyáraktól. 2. Az árakat a mai konjunkturális alap helyett kalkulációs alapra kell Az inflációról 3

Next