Műszaki Értelmiség, 1945 (1. évfolyam, 2-9. szám)
1945-09-01 / 2. szám
A szellemi munkavállalók knikaközvetítése Az újjáépítés megvalósítása, a jóvátétel teljesítése roppant feladatokat ró az.országra. Ezeket csak a rendelkezésre álló munkaerők feltárásával, tervszerű és ellenőrzött elosztásával tudjuk megoldani. A dolgozók széles rétegei, a demokratikus pártok, a szakszervezetek felismerték ennek szükségességét és az iparügyi minisztérium a Szakszervezeti Tanács teljes hozzájárulásával javaslatokat tett a kérdés megoldására. Az első lépés a kötelező és kizárólagos szakszervezeti munkaközvetítés volt. Az értelmiségi, helyesebben a nem testi munkát végző dolgozók megdöbbenéssel értesültek a minisztertanács ama határozatáról, hogy a kötelező és kizárólagos szakszervezeti munkaközvetítést a kormány — a benyújtott tervezettel ellentétben — csak a testi munkásokra korlátozta. Ez a határozat súlyos sérelmet jelent a szervezett szellemi dolgozókra. Olyan megkülönböztetést tesz a testi és szellemi munkások között, amely alkalmas a mind jobban és jobban összefogó rétegek szétbontására. Meg kell állapítani, hogy az iparügyi minisztérium által előkészített tervezet megnyugtató módon biztosította a nem szakszervezeti tag munkavállaló állásközvetítését. A cél az, hogy a munkapiacot a szellemi dolgozók szektorában is teljesen tisztázzuk és így a legjobb hatásfokkal tehessük a szakembereket a legmegfelelőbb helyekre. Az értelmiségi szakszervezetek és elsősorban a Szakszervezeti Tanács erélyes állásfoglalása nem maradt eredmény nélkül. Ma már kezünkben van az iparügyi minisztériumnak a szellemi munkavállalók munkaközvetítésére vonatkozó rendelettervezete. Örömmel állapítjuk meg ezt a tényt és azt is, hogy ez a tervezet nem tér el lényegében attól a rendelettől, amely a fizikai munkavállalók közvetítését szabályozza. Azonban rá kell mutatnunk a tervezet egy pontjára, amely ha keresztülmegy a minisztertanácson, a munkaközvetítési rendszer komoly hiányosságát jelentené. E pont szerint a vezető állásra alkalmazni kívánt munkavállalók nem esnek a rendelet hatálya alá. Ez a kérdés előzetes megbeszélések alkalmával is vita tárgya volt. A vállalkozók az üzemi bizottsági rendeletre hivatkoztak, amely szerint nem lehet munkavállalónak tekinteni az igazgatókat és azokat a vezető tisztviselőket, akiknek az üzem, vagy a személyzeti osztály vezetésében döntő befolyásuk van. Ez a megállapítás az üzemi bizottságok rendeltetéséből adódik. Az üzemi bizottság, amely a vállalatban mint ellenőrző szerv működik, nem foglalhatja magában azokat, akiknek működését ellenőriznie kell. Ami azonban szükséges és logikus az üzemi bizottsági rendeletben — nem feltétlenül az egy olyan rendelet esetében, amely a munkavállalók ügyét általában hivatott egy bizonyos kérdésben rendezni. A rendelet — mint tudjuk — a munkaadónak lehetőséget ad arra, hogy a szakszervezettől név szerint meghatározott munkavállaló közvetítését kérje. Ezt a kívánságot a szakszervezet csak abban az esetben mellőzheti, ha a közvetítés a fennálló törvényekkel, rendeletekkel, bírói, vagy igazolóbizottsági határozattal ellenkezik, vagy a munkavállaló érdekeit sérti. Nyilvánvaló tehát, hogy azzal, hogy a munkavállalók között a vállalatnál elfoglalt állás szempontjából nem teszünk különbséget, a munkaadót semmiféle sérelem nem éri. Nem éri sérelem a vezetőállásba kerülő munkavállalót sem, hiszen a vállalatvezetők kirendelése is szakszervezetek ajánlása alapján történt a múltban és történik ma is. Attól sem kell senkinek sem félnie, hogy a szakszervezetek az ilyen állásoknál régi tagjaikat előnyben részesítenék, hiszen a rendelet ebben a tekintetben is intézkedik:a közvetítésnél azért, mert a munkás, vagy a munkáltató nem tagja a szakszeres reakció szolgálatában álló lelkiismeretlen üzérek, kihasználva az áruhiányból adódó lehetőségeket, az inflációt minden eddiginél nagyobb nézetben indították el. őszintén megmondhatjuk, hogy ennek a veszedelemnek az elhárítására eddig nem sokat tettünk és amit tettünk, semmiesetre sem elegendő. Egyetlen tényleges cselekedetünk az infláció megakadályozására eddig az volt, hogy a fizikai és szellemi munkások főként nagyiparban foglalkoztatott részének bérét kollektív szerződésekkel alacsony színvonalon stabilizáltuk. Minden gazdaságpolitikus tudja, hogy az elsőrendű lét- és termelési feltételek kielégítésére szükséges minimális mennyiségű áruk hiányában az infláció megakadályozására nem elég csak a béroldalon életbeléptetni a korlátozásokat, ha ugyanakkor teljesen szabadjára hagyjuk az árak fejlődését, a kereskedelmet és a pénzspekulációt. Ahhoz, hogy a gazdasági anarchián úrrá legyünk és a gazdasági életünket fokról fokra kiemeljük a háborító vezetnek, hátránnyal sem a munkást, sem a munkáltatót nem sújthatják. (t. i. a szakszervezetek.)« Miért ragaszkodunk tehát ahhoz, hogy a munkaközvetítési rendelet általános érvényű legyen? Nem engedhetjük, hogy a rendelet válaszfalat emeljen a szellemi munkavállalók egyes rétegei közé. A kollektív szerződések ellenőrzése csak úgy eszközölhető a szakszervezetek által, ha a teljes munkapiacot áttekinthetik, máskép nem vállalhatják a felelősséget egyes vállalatok túlzott és bujtatott juttatásaiért. Meg kell azonkívül állapítanunk azt is, hogy ma, amikor igen sok reakciós fasiszta él meghúzódva az országban és a legkülönbözőbb módokon kívánják magukat kivonni az újjáépítés munkájából és körmönfont módon, próbálják szabotálni a termelést, több mint súlyos hiba volna ezek számára egy olyan kibúvót engedélyezni, amely minden ellenőrzést lehetetlenné tesz. A munkaerőgazdálkodás tervszerűsége, eredményessége csak úgy biztosítható, ha az erre vonatkozó rendelkezések általános érvényűek és nem tűrnek meg semmilyen kivételt. Zentai Béla pusztítás okozta zűrzavarból, a mainál sokkal határozottabb, egységesebb és céltudatosabb gazdasági irányításra van szükség. Az infláció és a gazdasági anarchia mielőbbi felszámolása csak a következő szempontok keresztülvitelével lehetséges: 1. Vagy olyan béreket kell a dolgozóknak a kollektív szerződésekkel biztosítani, amelyek elegendők az elsőrendű szükségletek ellátására, vagy intézményesen, rendszeresen és egységesen gondoskodni kell a dolgozó lakosság ellátásáról az általa megfizethető áron. Átmenetileg be kell vezetni az általános munkakötelezettséget. A kollektív szerződések hatályát ki kell terjeszteni minden dolgozó rétegre és annak keresztülvitelét a legszigorúbban ellenőrizni kell. Megengedhetetlen az a mai állapot, hogy az ellenőrzés nélkül maradt kisipar a legértékesebb munkaerőket elvonja az újjáépítés és a jóvátétel legfontosabb területein dolgozó gyáraktól. 2. Az árakat a mai konjunkturális alap helyett kalkulációs alapra kell Az inflációról 3