Műszaki Lap, 1909 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1909-01-05 / 1. szám
X. évfolyam. 1.a Budapest, 1909. január 5 SiEHOklLi MŰSZAKI LAP AZ ORSZÁGOS MŰSZAKI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Jlegjelen minden hó 5-dikén és 20-dikán. mi Kiadó: az „Országos Műszaki Egyesület". Az 1907. évi koppenhágai nemzetközi szaklapkiállitáson, a magyar szaklapok gyűjteményes kiállításában aranyéremmel kitüntetve. Előfizetési ára: Felelős szerkesztő: ZACHARA LAJOS. Egyesületi helyiségek: Budapest, VII., Rákóczi út 30., I. 7. Egyesületi hivatalos órák: kedd és péntek este 8—9-ig. A lapnak szóló összes küldemények Budapest, II. ker., Lövőház utca 39. címre intézendők. EGÉSZ ÉVRE .... KORONA 8. FÉLÉVRE........................ „ 4. Tartalom: A felsőipari szakoktatás válsága — Szterényi az ipari kollektiv szerződésekről — Közgazdaság. Egyesületi élet. — Beszerzési források. Értesítjük az O. M. E. I. tagjait, hogy helyiségeink 1908. november 1-től kezdve VII., Rákóci-út 30. I. 7. (feljárás a baloldali lépcsőn) alatt vannak. Postai küldemények ide cimezendők Hivatalos órák, mint eddig, kedd és péntek este 89-ig. A titkárság. A FELSŐIPARI SZAKOKTATÁS VÁLSÁGA. Irta : Neufeld Annia hites szabadalmi ügyvivő. Az ipartörvénytervezetnek XV. fejezete számot vet azon körülménynyel, hogy a gyáriparnak fejlesztésére és a kisiparosok felsegítésére költött milliók nem szolgálják kellően az egész országnak az érdekeit, ha egyszersmind nem gondoskodik az államkormányzat arról, hogy a tőkés vállalkozóknak nyújtott előnyök és subventiók által teremtett új vállalatoknak üzembe hozásánál és üzemben tartásánál a honi munka- és szakerők minél nagyobb számban találhassanak alkalmazást. E célból a törvénytervezetnek fent idézett fejezete gondoskodik arról, hogy iparoktatásunkat olyan módon alakítsa át, amely elejét veszi a tőkés vállalkozók azon eddigi mentségének, hogy csak annyit és olyan állásokra képesek befogadni vállalataikba a magyar iskolázott munkaerőkből, amennyit és milyet üzemüknek racionális ökonómiája megenged. Miglen azon állásokra, amelyek a kifejtett elméleti tudással párosult gyakorlati tudást követelik meg, sajnos külföldieket vagy külföldi iskolát járt embereket kénytelenek alkalmazni, ha haszonnal akarnak dolgozni. Szomorú nézni azt, hogy a hivatalos összeírásoknál milyen tendenciákat követnek. Valahányszor a műszaki alkalmazottaknak az összeírását eszközük, a vállalatok a gépészeiket, rajzolóikat stb. előléptetik műszaki erőknek (a statisztikai kimutatásban), úgy hogy az alkalmazott külföldiek a magyarok mellett kis százalékot tegyenek ki. Ha azonban összeírnék azt, hogy a jövedelem tekintetében az a kisebb százalék külföldi mit húz ki a vállalatokból a nagyobb féjszámszázalék magyarral szemben, akkor megdöbbentő képet látnak a tendenciózus összeírás és a valóság közötti különbségnek. Ismerik ezen bajt odafenn. És épen ezen bajnak szanálására tervezte Szterényi az iparoktatásnak a reformját olyannak, aminőnek az ipartörvénytervezet kontemplálja. Kezdi az alsó fokon a kézműves iskoláknál és folytatja a szakiskolákon, míg betetőzésül úgy reformálja a felső ipariskolát, hogy nemcsak módját adja az idáig a külföldről importált iparos mérnökök helyébe magyaroknak nevelésére, hanem ezen ügyes fogással egyidejűleg átalakítani igyekszik egész társadalmi életünket. Nem kevesebbet céloz Szterényi ezzel, mint azt, hogy kivezesse a magyar középosztályt az improduktív lateinerségből, illetve átterelje a produktív ipari munkára. De egyszersmind gyönyörűen dokumentálja a munka- és szorgalomnak, valamint természetes tehetségnek az élethez való jogait, valamint a munkának demokratizáló képességét azzal, hogy lehetővé teszi a tehetséges törekvő munkásembernek, miszerint a kézművesiskolán kezdve, bizonyos feltételek mellett , felmehet egészen a műszaki egyetemig. Az első így képzett emberre Szterényi lehet majd a legbüszkébb. Ez lesz az első igazi magyar műszaki ember, aki nem a tőkés vállalkozónak a hazafiságára vagy a subventióját fenyegető meghurcolására, hanem szaktudásának értékére alapíthatja majd be állásához való jogát. De más szempont is vezérli Szterényit ezen intenciójában. A felsőipariskolák válságban vannak. A számtabellákkal és diagrammokkal dolgozó statisztika ezt nem mutatja ugyan ki. A végzett növendékek elhelyeződnek, az igaz. De hogy micsoda körülmények között élnek és hogy előmenetelük milyen, arról hallgat a krónika. Azt csak az „Országos Műszaki Egyesület“ (a felsőipariskolát végzetteknek az egyesülete) mond