Műszaki Lap, 1935 (34. évfolyam)
1935-05-01
SG1 BUDAPEST, 34. ÉVE. MŰSZAKI LAP Közgazdasági és szakközlöny a gép-, vas-, fém-, textil-, fa-, vegyészeti és elektromosipar és a műszaki kereskedelem köréből AZ ORSZÁGOS MŰSZAKI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vil. Szentkirályi u. 6. ♦ Tel. 30-2-08. ♦ M. kir. postatakarékp. csekkszámla 22.692 Tartalom : A kinematika jelentőségéről. — A hidrogénionkoncentrációról. — A magyar textilipar. Hírek. — Az Országos Műszaki Egyesület közleményei. 1935. MÁJUS a kinematika jelentőségéről IRTA: Dr. THIERING OSZKÁR Idestova hatvan esztendeje, hogy Rouleaux, a charlottenburgi műegyetem tanára, új gépészeti tudománynak, a kinematikának vetette meg alapjait. Németország műszaki körei eleinte nagy lelkesedéssel fogadták az új tant és igyekeztek azt a mérnökök tudományos kiképzésébe beilleszteni). Később kissé elhidegültek iránta, mert kevés gyakorlati jelentőséget tulajdonítottak az olyan tudománynak, mely — látszólag — főkép a technika ismeretelméletét gyarapította és a technika filozófiai összefüggéseit kutatta, de nem mozdította elő közvetlenül a gyakorlati élettel és kereseti lehetőségekkel szorosabban összefüggő ismereteket. Ez az elutasító álláspont, melyet a német műszaki világ a kinematikával szemben még nem régen elfoglalt, újabban erősen megváltozott, mióta a Reichskuratórium für Wirtschaftlichkeit, Németországnak ezidőszerint legmagasabb gazdaságtechnikai fóruma, felismerte, épen a gyakorlati feladatok megvalósítása körül a kinematika alapvető fontosságát. A kinematikának azóta valóságos újjáéledését észlelhetjük az irodalomban és számos kutató máris értékes eredményekkel gyarapította ez irányú ismereteinket. A Reichskuratórium pedig külön lapok kiadásával és kiállítások rendezésével igyekezett a kinematika elméleti megállapításait a gyakorlat számára hozzáférhetőbbekké tenni. Ezért úgy vélem, nem végzek fölösleges munkát, ám néhány szóval megmagyarázom a kinematika lényegét és ezzel kapcsolatban reámutatok gyakorlati alkalmazásának számos lehetőségeire, annyival inkább, mert hazánkban eddig nem foglalkoztak vele behatóbban és kevesen ismerik annak a technikai tudományok terén őt megillető jelentőségét. Sokan a kinematikát összetévesztik a geometriában és a mechanikában szereplő hasonnevű tantárgygyal. De míg az utóbbi, melyet helyesebben fotonómiának kellene nevezni, a pontok és pontrendszerek tiszta mozgási feladataival foglalkozik, addig a gépészetben szereplő kinematika vagy kényszermozgástan (Getriebelehre) azokat az eszközöket és eljárásokat teszi vizsgálat tárgyává, melyek meghatározott mozgásokat tesznek lehetővé. Egyetlen egyszerű példa közelebbről fogja ezt a különbséget megvilágítani. Ha két körnek egymáson való gördítlését nézzük, akkor a fotonómia az egyes pontok leírta pályákat, a pontok sebességét és gyorsulását vizsgálja, míg a kinematika azokat a mechanizmusokat kutatja, melyekkel az efajta mozgások megvalósíthatók, többek között a súrlódási- és fogaskerekeket, a fogprofilok alakjait és sajátságait stb. A kinematika tehát eminenter gépészeti tudomány és méltó kiegészítője a gépszerkezettannak és a leíró géptannak, melyek a gépekkel más-más szempontok szerint foglalkoznak. Míg t. i. a gépszerkezettan a gépelemek alakításával és olyatén méretezésével foglalkozik, mely azoknak a legkedvezőbb anyagkihasználási, súrlódási és kopási feltételek mellett a fellépő erőkkel szemben a legkedvezőbb ellenállást biztosítja, míg továbbá az általános géptan a gépeket általánosságban leírja és csoportosítja, a speciális géptan viszont egyes gépcsoportokat kiragadva az azokban foglalt gépeket a rájuk ható természeti erőkkel egyetemben részletesen vizsgálja, addig a kinematika a gépeknél előforduló kényszermozgásokra fordítja figyelmét és megállapítja ama szerveket, melyekkel e mozgások a legsimábban vihetők keresztül. A kinematika eszerint közbeneső helyet foglal el a gépelemek tana és a teljes gépek leírása között és megkönnyíti a gépek komplikált szerkezetének és mozgásának helyes megismerését. Ha analógiával élve a gépeket élő lényekhez hasonlíthatnék, akkor a gépszerkezettanban szereplő épelemek a sejteknek és szöveteknek, a kinematikában szereplő mechanizmusok ellenben az élő lények szerveinek jobban mondva azok csontrendszerének felelnek meg. A kinematika felépítéséhez az alapot két testnek egymáshoz való kölcsönös elmozdulása alkotja, mely italánosságban két torzfelületnek egymáson való csúszó legördülésre vezethető vissza. (1. ábra). Erre a mozgásra példát nyújt a csavar és hyperboloid kerekek mozgása, melyeknek tengelyei egymást keresztezik. Bár ez a legáltalánosabb mozgás a gyakorlatban ez időszerint csekélyebb fontosságú, de azért most is szerepet játszik némely technológiai folyamatban, mint pl. a csőhengerelésben. Mivel azonban nem könnyű feladat, a gördülés mellett a csúszást, illetve a tovább haladó mozgást fentartani és a legtöbb esetben nem is szükséges ily komplikált mozgás előidézése,, azért a legtöbb mechanizmus egyszerűbb mozgásokon alapul és többnyire két hengernek, illetve kúpfelületnek egymáson való gördülésére vezethető vissza. Ez annyit jelent, hogy a legtöbb mechanizmus a mechanikából ismert