Műszaki Lap, 1936 (35. évfolyam)
1936-02-01
Dolgozni akarunk! A mérnöki rendtartásról szóló 1923. évi XA 11 tc. 70. §-ában a felsőipariskolát végzett technikusok számára biztosított átmeneti időszak ez év augusztusában lejár. Tehát néhány hónap múlva megszűnik a törvény létrehozásakor szükségesnek látott intézményes kíméleti idő és ha a jelek nem csalnak, a kímélet is. Sokan azt hiszik, hogy ez a lejárat csak azokat nyugtalanítja, akik a kamarába való felvételre tartanak igényt. Nos, ez tévedés. Mert a lejárat nagy megkönnyebbülést hoz a kamara szélsőségesei számára, akik már elkészítették és benyújtották az illetékes minisztériumba javaslatukat, amelyben az 1929. évi 127.000/K. M. sz. mérnöki munkafenntartási rendeletben megvont kereteket messze túlhaladóan, újabb munkaterületek lefoglalását kérik a mérnöki kamara tagjai számára. Ez pedig már azokat is érinti, akiknek nincsenek ambíciói a kamarai tagságra, de meg akarják tartani, vagy keresni a kenyerüket. Érdekli tehát ez a kérdés az önállókat, alkalmazottakat, a beérkezetteket, éppúgy, mint a most fejlődőket és a legfiatalabbakat egyaránt. 1923-ban, amikor a mérnöki rendtartási törvény még csak javaslat volt, mindenki azt hitte, — így a törvényhozás is —, hogy az átmeneti időszaknak szánt 12 esztendő éppen olyan viszonyok között fog eltelni, mint aminek akkor voltak, amikor a parlament megszavazta ezt a törvényt. Illetve egyáltalában nem gondoltak arra, hogy más viszonyok is lehetnek. Például arra, hogya gazdasági élet vérkeringésében zavarok keletkezhetnek, hogy sok kazánban kialszik a tűz, s a gyárakban 10 alkalmazott közül 8 feleslegessé válik és hogy jól vezetett, erőteljes vállalatok egyszerűen megszűnnek és ezrével kenyér nélkül maradnak, válogatás nélkül, öregek és fiatalok. Erre nem gondoltak. És, sajnos, ez mégis bekövetkezett, önhibájukon kívül el kellett hagyni munkahelyeiket a mérnököknek is, éppúgy, mint nekünk. Nemcsak „mérnöki természetű munkásság“-ot nem végezhettünk, de örvendeztünk, ha este az egésznapi, minkát kereső látásfutás után hazaérkezve, a küszöb előtt hagyhattuk azt a gyötrő kérdést, hogy: mit eszünk holnap ? Közel egy évtizeden át tartott a dermesztő válság. Ezalatt majdnem minden társadalmi osztály a kétségbeesés széleihez jutott. Egy részük — nem törődve a többiekkel — egyszerűen megrohanta a megmaradt munkahelyeket; nem ritkán úgy, hogy félrelökték onnan azokat, akiket ott találtak. Mi ebben a sötét évtizedben összeszorított fogakkal, munkában fegyelmezett ideggel fogtuk egymás kezét és álltuk a sorscsapásokat. És — ezt önérzettel írjuk — sohasem követeltük a kormányzattól, hogy mindenki előtt rajtunk segítsen és a társadalomtól, hogy eltartson bennünket. Soha, semmiféle szélsőséghez nem sodródtunk. Most már túljutottunk ezen az ítéletidőn. A magyar gazdasági élet kezd magához térni, vérkeringése fokozatosan élénkül s már juthatna munka és kenyér a mi számunkra is. Az idő kerekét visszaforgatni igyekvő kezek azonban ismét előhúzzák fiókjukból a 10 évvel ezelőtt elsülyesztett papírformulákat és ezekkel újból meg akarják kötni a munkára kész agyakat és kezeket. Ez ellen tiltakozunk az igazságba és a sorsunk irányíására hivatott kormányzatunk bölcsességébe, jóindulatú megértésébe és tárgyilagos ítéletébe vetett hitünkkel. Egyetlen kérésünk, hogy a mi becsületes munkaszándékunkat vegye szívesen, higgye el, hogy magyarságban, tisztességben és áldozatkész, tűrni tudó önzetlenségben egyetlen társadalmi csoport sem érezhet bennünket maga mögött, hanem csak vele egy sorban, egy frontban és ne engedje meg azt, hogy a mi munkánk az egyetemes magyar érdekek szolgálatából kikapcsoltassék és értékeink elkallódjanak. Ez praktikusan és pillanatnyilag abban állana, hogy az ez évben lejáró átmeneti intézkedéseket, éppen a fentírt gazdasági lehetetlenülésre figyelemmel, meg kell hosszabbítani és az újabb munkafenntartások tervét el kell ejteni. A ma már tűrhetetlen feszültségek így enyhülnének, az érdektestületek összeülhetnének, hogy a részletkérdéseket higgadtan megbeszéljék és azután mindnyájan, egységes, harmonikus, közös munkával munkálkodjunk, hogy meghozhassuk a szebb magyar jövőt. Dolgozni akarunk I . J. 1936. FEBRUÁR BUDAPEST, 35. ÉVF. MŰSZAKI LAP Közgazdasági és szakközlöny a gép-, vas-, fém-, textil-, fa-, vegyészeti és elektromosipar és a műszaki kereskedelem köréből AZ ORSZÁGOS MŰSZAKI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili, Szentkirályi u. S ♦ Tel 30-206. * M. kir. postatakarékp. csekkszámla: 57.042 Tartalom . Dolgozni akarunk. — A fővárosi státusrendezés és a technikusok. — A Mérnöki Kamara közleményei. — Egyesület. — Figyelemreméltó újítás a robbanómotoroknál. — Hírek. — Magyar Textilipar. — Beszerzési források.