Műszaki Lap, 1937 (36. évfolyam)
1937-08-01
Budapest, XXXVI. évf. MŰSZAKC4AP Közgazdasági és szakközlöny a gép-, vas , fém-, textil-, fa-, vegyészeti és elektromosipar és a műszaki kereskedelem köréből AZ ORSZÁGOS MŰSZAKI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőiség és kiadóhivatal: Budapest, Vill., Szentkirályér 16. Tel.: 130-208. M-ki postatakarékp. csekkszámla: 57 042 TARTALOM: Eddig türelemmel vártunk. — A logarithmusos és az archimedesi spirális alkalmazása hátraesztergált — profiltartó — maróknál. — Sorakozó! — Kívánságaink. — Egyesület. ____ Hírek. Jyovt 1937. Augusztus Eddig türelemmel vártunk Egy esztendeje világosanelmondtuk, hogy nekünk nincsenek különös kívánságaink s önállóan nagyratörő céljaink. Őszintén beszéltünk a szándékainkról, hogy nem kívánjuk el senki javait, de keményen rácsapunk arra a kézre, amely a mi szerényre kanyarított kenyerünk felé nyúl. Nem lehetett félreérteni vagy félremagyarázni az eddigi nyilatkozataink lényegét és mozgalmaink célját: ebben a sorsverte Hazában, értelmiségi és kétkezes munkásnak, a diplomásnak, az érettségizettnek, vagy az iskolapadok koptatása nélkül, verejtékezve, az életben megérettnek, egyszóval mindenkinek, minden mellékgondolat nélkül össze kell egymással fogóznia. És, ha tiszta lélekkel igazán várjuk a Magyar Feltámadást, akkor együtt kell munkálkodnunk és becsületesen kell szétosztanunk egymás között a megmaradt munkát és kenyeret. Odahívtunk egy esztendeje a zsongó Vigadói terembe mindenkit, akinek valami köze lehet hozzánk. A minisztériumokat, a kamarákat, a gyárak és az alkalmazottak érdekképviseleteit. A barátainkat és azokat is, akik még mindig egészen úgy tesznek, mintha ellenségeink volnának. Azért hivtnk az „illetékesek“-et, hogy ne csak a felterjesztésekből, átiratokból, vagy a vezetőink elbeszéléseiből, hanem szemtől-szembe, maguk lássák a sebeinket és hallják a fogytán levő türelem hangját. Eljöttek és meghallgatták az előadókat és az izgalomnak bánálatos fegyelmezettséggel lefojtott moraját. Azt hittük, hogy mindenki megértette, amit hallott. És igyekeztünk elhitetni ezt a védelmi harcvonalunkon imponáló egységgel felsorakozott határsainkkal is. Ebben a lapban, néhány oldallal hátrább idézzük a Vigadó-i határozatot és feljegyezzük minden ponthoz az egy esztendős fejleményeket. Azt látjuk ebből, hogy semmi sem történt a helyzetünk javítására. Ellenkezőleg, újabb támadásokat várhatunk. Az iparügyi minisztériumba benyújtott '*" emlékiratainkra nem történtek meg azok az intézkedések, amelyek logikusan követelhetők és jogosan várhatók voltak. Az intézkedéseket szorgalmazó kihallgatásokon sem tapasztaltunk olyan megértést, mint amikőt az iparügyek miniszterétől feltétlenül elvárhattunk volna. A Mérnöki Kamara pedig még mindig fészket ad annak a néhány túlzó és a valóságos életet híréből sem ismerő fantasztának, akik szinte betegesen ragaszkodnak ahhoz az elvakult programhoz, amellyel eddig is sok bajt okoztak. Még mindig nincsen intézkedés a kamarai jelentkezések határidejének meghosszabbításáról. Azt hiszik talán, hogy ezt a kérdést sikerült végleg elaltatniuk? Nemrégiben a mérnökminiszter kívánságára elkészítették javaslatukat a mérnöki rendtartási törvény módosításáról. Ezzel minden magyar mérnököt be akarnak kényszeríteni a kamarába. S amikor a tisztábban látó mérnökök természetesen idegenkedtek a kamarai patronizálástól, a hűvösségük megolvasztására hamarosan belőtték közéjük a mérnöki nyugdíj-javaslatot. Ehhez is az iparügyi minisztérium adta a nyomatékot jelentő hivatalos galvanizálást, mert nemcsak rendeletet adott ki egy újabb mérnök-összeírásra, (ez rövid idő alatt már a harmadik!), hanem mindjárt az összeíró nyomtatványokat is elkészítette és ajánlva, jobb ügyhöz érdemes gyorsasággal elküldte minden mérnök címére. Kár, hogy a szorgos statisztikai munka oly részvétlenséggel halad el az iparban foglalkozó egyéb kategóriák szociális viszonyai mellett. És kár például az is, hogy csak a mérnökök nyugdíja nyugtalanítja az iparügyek miniszterét. Pedig van még néhány ipari kategória, amelyekhez tartozók talán még rosszabbul keresnek, mint a mérnökök és így még nehezebben gondoskodhatnak önmaguk a munkaképtelen, öreg napjaikról. A javaslatuk másik — bennünket legközvetlenebbül érintő — része a műszaki zugirászatról szól. Ebben azután ismét egészen elvesztették a józan ítélőképességüket. Sok egyéb jelből is látjuk, hogy őszre újabb nagy rohamot készítenek elő. De az egy esztendő alatt mi is felkészültünk. Eddig türelemmel vártunk. Ma utoljára kiáltjuk: értsük meg egymást!