Művezetők Lapja, 1923 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1923-01-01 / 1. szám
A MŰVEZETŐK LAPJA, XXVI. évf. 1. szám. létre, a munkaadók ezen jogát nem vitatjuk, de ha ezen újabb pótlékkal éppen a fizetési aránytalanságokat szélesítik ki, úgy az általunk mindig hangoztatott arányos javadalmazás érdekében, sérelmet szenvedő kartársaink nevében, utólagosan fel akarunk szólalni. Éppen ezért lapunk február havi számában egy statisztikai kérdőlapot adunk ki, és már most fölhívjuk szövetségünk minden egyes tagját, hogy úgy a saját, mint a tagtársak összességének érdekében ezt a statisztikai adot sürgősen és hűen töltsék ki és a befizetések alkalmával a pénztáros uraknak adják át, akik azt egybegyűjtve fogják hozzánk eljuttatni. Ez a satisztika fogja megmutatni azokat a fizetési aránytalanságokat, amelyeket legutóbb a győri kerületünk fa-, textil- és boripari kartársaink is szóvá tettek egy átiratban. Ezen adatok konstatálása után tehetjük meg az orvoslás iránti szükséges lépéseket. Csak arra kérjük az igen tisztelt győri kartársakat, hogy az alkalmazandó harcmodor megválasztásában bízzanak meg azokban az egyhangú bizalommal megválasztott végrehajtó bizottsági tagokban, akik a kartársak érdekében nyílt sisakkal, bátran, önzetlenül, fáradtságot nem kimélve dolgoznak, anélkül, hogy Gazdasági Szövetségünk tekintélyét, komolyságát kockáztatnák s azt a megértő érintkezési lehetőséget széttépnék, amire szövetségünknek szüksége van. Nem a harcmodor módjában, hanem az érvek igazságában keressük jogaink érvényesülését és eddig ezen az utón meg is találtuk, míg ellenben — amint azt közelmúltban láttuk — egy nagy gazdasági szövetség éppen a harcmodorával tette lehetetlenné a Vasművekkel való további érintkezést, olyannyira, hogy a vállalatok ezen szövetség tagjai előtt azt a követelést vetették föl, hogy szolgálatban csak akkor tűrik meg őket, ha abból a szövetségből kilépnek. Ennek a kikötésnek a jogossága fölött nem akarunk itt bíráskodni, csak arra akarunk rámutatni, hogy Gazdasági Szövetségünk előtt a nagy munkaadó testületek ajtajai mindig nyitva vannak s ha kérünk, ha követelünk, egyaránt meghallgatást találunk. Az ajtót akkor fogjuk döngetni, ha azt elzárják előlünk, addig győri kartársaink bizalmát kérjük a további működésünk iránt. Egyben jelentjük, hogy gazdasági szövetségünk keblében egy újabb csoport van kialakulóban. Ugyanis a textil és rokonszakmabeli kartársaink önálló csoportalakulás céljából 1923. január 9-én, d. e. 9 órakor egyesületünk helyiségében, elnökletünk alatt értekezletet fognak tartani, az egyes gyárakból kiküldött művezetők képviseletében. Ezt a külön csoportalakulást szívesen vesszük, mert így egyes szakmabeli kartársaink sérelmeit egységes megnyilvánulásban fogjuk megismerni. A vidéki, hason szakmabeli művezetők ezen a réven fogják megismerni, hogy helyzetükben mellőztetnek-e , és ebből kiindulva, tehetjük meg érdekükben is a szükséges lépéseket. Egy-két héten belül külön Gazdasági Szövetségi csekk-lappal fogjuk ellátni vidéki kerületeinket s kérjük, hogy a pénztáros urak a tagdíjakat majd ezeknek a lapoknak felhasználásával, egyenesen hozzánk juttatni szíveskedjenek. Gazdasági Szövetségünk kebelébe olvadt szeszes rokonipari üzemvezetők szövetségének győri csoportja e hó 3-án, vasárnap délután tartotta rendes havi ülését Kassler Henrik győri szeszgyári üzemigazgató, fővegyész elnöklésével. A látogatott ülésen a jelenvoltak örvendetes tudomására szolgált a szeszgyárvezetői képesítés kötelező voltának törvényes rendezése tárgyában a földművelésügyi miniszterhez újból beadandó memorandum, melyre nézve az ülésen a jelen voltak annak a reményüknek adtak kifejezést, hogy a memorandum a Művezetők Országos Szövetségének súlyával és presztízse alatt ez alkalommal teljes sikerrel fog járni. Az ülés további folyamán szakkérdésekről és főleg a cukorrépának feldolgozásáról folyt eredményes és beható eszmecsere. Ez alkalommal közöljük, hogy a szeszgyárvezetői kivánságok megvalósítását szorgalmazó emlékiratot Dimiek Ödön nemzetgyűlési képviselő adta át a m. kir. földművelésügyi miniszter úrnak, ki legjobb indulatáról biztosította szövetségünket és a szeszgyári üzemvezetőket. Az ,,A Szeszgyárvezető“ című szaklap tulajdonosa, Niedermann Vilmos kartársunknak a Magyar Szesztermelőben megjelent közleménye miatt éleshangú cikkben támadja a szeszgyárak szövetségét, amiért Diniek Károly szövetségi igazgató „A Szeszgyárvezető“ felelős szerkesztői tisztségéről lemondott. Természetes, hogy a szövetség hírei kimaradnak ezután ebből a szaklapból. Kijelentjük, hogy őszintén sajnáljuk a kiadótulajdonos Pálfordulását, mert láttuk, hogy ,,A Szeszgyárvezető“ az elmúlt két évben meleg bölcsője volt a szeszgyárvezetői törekvéseknek, nívós szakcikkeivel is hasznára vált a testületnek és ha Christoph Ottó lapkiadótulajdonos úrnak valóban szivén feküdt volna a szeszgyárvezetők sorsa, most örülnie kellene, hogy a magyar szeszipar hangyamunkásainak viharvert hajója a mi hazafias célokért küzdő erős szövetségünk biztos révébe jutott. Hiszen az se lehet reá nézve közömbös, hogy ismét szent az egyetértés a szeszipar elismerten legjobb tudósai és a szeszgyárvezetők közt, hogy a hivatalos körök ellenszenve megszűnt, és hogy a szesztermelők végre maguk is belátják a szeszgyárvezetői pálya intézményes szabályozásának szükséges voltát. Aki ideálokért harcol, ne haragudjék, ha a cél közelében az egyéni érvényesülés paripája megtorpan, mert könnyen azt hihetik, hogy a táltost Rosinanténak hívták ! Tekintettel a gazdasági szövetség közgyűlésének március hóban leendő megtartására, felkérjük a kerületek vezetőségeit, hogy közgyűléseiken válasszák meg a delegáltjaikat, 50 tagonként egyet, valamint a végrehajtóbizottságba jelölendő képviselőiket. Kérjük, hogy az eredményről szövetségünket értesíteni szíveskedjenek. Mindezek után, az év zártával, Gazdasági Szövetségünk minden egyes tagjának boldog újesztendőt kívánunk. „Mit szólnak ehhez az acélosok“? Rozsdának ellentálló acél. Válasz a »Művezetők Lapja« m. évi 9. számában közzétett fennti című közleményre.) Minthogy a közleménynek tisztelt, megnevezetlen beküldője, főképen azonban. Szerkesztő úr utóiratában nevem felemlítésével tényleg sarokba szorított, azt szándékozom bizonyítani, hogy az »acélosok nemcsak az egyesületekben kedélyes, szórakoztató híreket tudó jó fiúk«, hanem az acélgyártás terén az új kor vívmányaiban is otthonosak. A közlemény beküldője a rozsdamentes, azaz angolul »stainless steel« acélat gondolja, melynek érdekében kb. 1 év óta nagy propaganda folyik. Ez az acél nem új és még az sincs bebizonyítva, hogy az angolok vagy a németek találták-e fel ezen acél ötvözetét.