Művezetők Lapja, 1928 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1928-01-01 / 1. szám
4 MŰVEZETŐK LAPJA, XXXI. évf. 1. szám. A már kész medence hossza 1000 m., szélessége a hátsó, keskenyebb részén 100 m., máshol 150 m. A partja általában kővel burkolt és lejtős ; csak az északi részén van egy 650 m. hosszú, függőleges fal. E partfal mentén villamos daruk bonyolítják le a forgalmat s az áruk elhelyezésére 80 m. hosszú és 40 m. széles szín szolgál. Legérdekesebb a medence hátsó, 150 m. széles része, melynek északi partja a gabona ki- és berakására és tározására szolgál. A gabonatár 35.000 tonna gabona befogadására készül; 95.8 m. hosszú, 36.3 m. széles és 43,6 m. magas. Ez építmény egy része emeletes, padozatos, más része silos szerkezetű, vagyis függőleges üregekből áll. Az előbbi rész 25 ezer tonna, az utóbbi 10 ezer tonna gabonát tárolhat. A gabona ki- és berakását, szellőztetését, mérlegelését, zsákolását stb. a legújabb rendszerű gépek végzik. A hátsó medencerész déli partja szén, ércek, építőanyagok stb. elhelyezésére alkalmas, melyek a szabadban tárolhatók. Itt a part mentén 50 m. , nyílású, 7 tonna teherbírású gördülő híddaru mozog és végzi a ki- és berakodást. E híddaruval óránként 60 tonna anyagot lehet átrakni. E kereskedelmi kikötőmedencéhez, miként a tőle délre fekvő petróleumkikötőhöz is, vasúti vágányok futnak, melyek a gubacsi hídon át közlekednek a soroksári Dunszág keleti partja mellett épült kikötőpályaudvarral (1. 2. számú képet). Alkalmas szerkezetek lehetővé teszik a hajón jött áruknak a vasútra és viszont a vasúton jött áruknak a hajókra átrakását. Főként nagyjelentőségű a gabonatárház, mely a gabona gyűjtésére szolgál. A fővárosnak vannak ugyan közraktárai, mintegy 100.000 tonna gabona befogadására, azonban ez intézményt tovább kell fejleszteni. A közraktáraknak ugyanis rendkívüli a fontosságuk két okból: 1. mert a gabona eltartása szakszerűen történik bennük és 2. mert a gabona kereskedelmet megkönnyítik s a mezőgazdasági árakat k kedvezően szabályozzák. A gabona, ha nem kellő kezelésben tározzák, egyre veszít a súlyából. Eleinte azt hitték, hogy szárad, vizet vészít. De a vizsgálódások kimutatták, hogy az egymásra zsúfolt gabonaszemek lassú erjedésen mennek keresztül, hogy a mag táplálóanyagának egy része oxidálódik s széndioxid alakjában eltávozik. A rosszul tárolt gabona évi apadása 10-15%-ra is fölrúg. Ez tiszta veszteség,melyet a jól szellőztetett silosokban és magtárakban a minimumra csökkenthetünk. Könnyen kiszámíthatjuk, hogy az országot évenként mennyi kár éri a rosszul kezelt gabona miatt. Ha egyéb ok nem volna, már ez az egy is elég volna reá, hogy rendszeres magtárakat létesítsünk. De a magtárakba szállított gabonát rögtön minősítik, lemérik és letétjegyet adnak róla. Ez a letétjegy már maga pénz és akkor értékesíthető, mikor a tulajdonosa akarja reá előleg, vagy kölcsön vehető s a gazda az eladásra a legkedvezőbb időt kivárhatja. Az áru tározása alig kerül valami csekélységbe s a legtöbb közraktári intézmény úgy van szervezve, hogy a fekvésbért és kezelést az áru eladásakor kell fizetni. Ha ez az intézmény országos szervezetet kap, mint Kanadában, hol a legtökéletesebben vitték keresztül, akkor a földmivelőnek, ha learatott és kicsépelt, jóformán semmi gondja nem marad az árujával. Kanadában az ország minden valamire való községében létesültek gabonatárházak, melyek egymással mind kapcsolatban vannak s a gabonát a főgyüjtőállomásokra öntik, honnan vasúton és hajón a világ minden részébe elszállítják. 2. kép: A Csepel-sziget csúcsa a kikötőkkel.