Művezetők Lapja, 1930 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1930-01-01 / 1. szám

XXXIII. évf. 1. szám. hint L I. Budapest, 1930. január 1. jjl . PlÜl^JPgX/P MŰVEZETŐK LAPJA A MŰVEZETŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE HIVATALOS LAPJA AMTSBLATT DES UNGARLANDISCHEN WERKFÜHRER-VERBANDES A magyarországi iparvállalatok, üzemek, bányák, szeszgyárak, textilgyárak, épitővállalatok, stb. művezetőinek, üzemvezetőinek, gyárvezetőinek és ipari- és üzemi szaktisztviselőinek egyesületi és szaklapja. A magyar szaklapok gyűjteményes kiállításában aranyéremmel kitüntetve a szaklapoknak 1907. évi kopenhágai nemzetközi kiállításán. LAPTULAJDONOS, MŰVEZETŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE. Megjelenik minden hó 1-én. Előfizetési díja: 1 évre 6 pengő Tagoknak ingyen jár. Álláskínálat és kereslet ügyében, úgy a munkaadók, mint a tagok hirdetése díjtalan. Egyéb hirdetéseket mérsékelt áron számítunk. Szövetségünk barátainak, jóakaróinak, vala­mint összes tagtársainknak és lapunk egész olvasótáborának boldog újesztendőt kívánunk, és kérjük mindnyájuknak irányunkban megnyilvá­nult szeretetét és jóindulatát továbbra is az eddigi kellemes módon fenntartani. Budapest, 1930 január 1-én A „MŰVEZETŐK LAPJA“ SZERKESZTŐSÉGE. A MŰVEZETŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE ELNÖKSÉGE ÉS KÖZPONTI ELÖLJÁRÓSÁGÁ­ nak, hirdetőinknek és jóakaróinknak figyelmébe ajánljuk, kérjük további szíves támogatásukat, hogy a „Művezetők Lapja“ továbbfejlesztése a magyar ipar fellendítése ügyében kivánt hazafias munkában minél hathatósabban részt vehessen. FELELŐS SZERKESZTŐ: WOPALETZKY KÁROLY GÉPÉSZMÉRNÖK. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, Vill., Német­ utca 32. sz. I. emelet. Telefon : József 324—68. A lap szellemi részére vonatkozó levelek a szerkesztő­ség címére, minden egyéb levelezés és pénzküldemé­nyek a kiadóhivatal címére címzendők. Szerkesztő található: kedden és pénteken este 6 -7-ig. A ,,Művezetők Lapja“ új kivitelben. Kellemes újévi meglepetéssel akarunk igen tisztelt tagjainknak, valamint az egész olvasótábor­nak szolgálni azzal, hogy a „Művezetők Lapját“ szövetségünkhöz és tagjaink társadalmi nívójához méltó kivitelben jelentessük meg. A 32 év óta fenn­álló lapunk a béke­időben egyike volt az elsőknek a szaklapok között, amit méltán igazol az 1907. évben Kopenhágában a Magyar szaklapok gyűjte­ményes kiállítása alkalmából nyert arany­éremmel való kitüntetés. Sajnos, a háború és az utána követ­kező gazdasági leromlás szövetségünkkel együtt lapunkat is legyengítette úgy kivitelben, mint ter­jedelemben. Alapszabályaink jóváhagyásával nemcsak a Szö­vetség,­ hanem a lap is újjáéledését kell hogy ünne­pelje és ehhez legalkalmasabbnak látszik a lapot oly kivtelben tisztelt olvasóink kezeihez juttat­ni, hogy abban a hasznos tartalom mellett örömöt is találjon és a lap minden olvasó asztalának díszére váljon. Amidőn lapunkat igen tisztelt olvasóink­ A megtévesztett művezető. Ez alatt a cím alatt egy magát (wer)­el jelző egyén a Magyarországi Magántisztviselők Szövetségének lapjában már ismételten intéz felszólítást a művezetőkhöz, hogy szövetségünket elhagyva, szociáldemokrata zászló alatt igyekezzenek sorsuk jobbrafordulását kieszközölni, ki­­küzdeni. A hang, amelyen ezt a felszólítást tagjainkhoz intézi, a pártagitátor jó ízlést, jó modort kevésre becsülő, hangja, az az útszéli modor pedig, ahogy szövetsé­günk működéséről beszél, nyilvánvalóvá teszi előttünk azt, hogy a művezetőknek ez az elszánt protektora minden le­het, csak nem művezető. Azt mondja (ner.), hogy a művezetők mai állapota tarthatatlan. Az ő felvilágosítása nélkül is tudjuk, hogy gazdasági helyzetünk kétségbeejtő, de kérdezzük:­­ a szociáldemokrata magántisztviselők és kereskedősegédek helyzete talán olyan fényes, hogy például lehetne oda­állítani a művezetők elé ? Megakadályozta talán (ner.), hogy a koncentrációk, üzembeszüntetések, leépítések következtében nyomorba döntött művezetőkkel együtt a magántisztviselőknek százai, ezrei is ne jussanak nyomorba? Ha megakadályozta, nagy dolgot művelt. De ha nem akadályozta meg, miért nem igyekszik előbb saját sorsosait jobb viszonyok közé segíteni ? A cikk írója valószínűleg behatóbban olvassa pártja sajtóorgánumait, mint mi, tudnia kell tehát, hogy minden lapjuk a magánalkalmazottak iszonyú nyomorának, anyagi és szellemi alárendeltségének leírásával van teli. Ha a ma­gánalkalmazottak nyomora tényleg ilyen nagy, hol vannak akkor azok a bámulatos eredmények, amelyeknek a mű­vezetőket el kellene kápráztatniok ?

Next