Nyomda- és Rokonipar, 1926 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1926-01-01 / 1. szám
2. oldal NYOMDA- ÉS KOKON IPAIJ 11*26 január 2 ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||l!IIIIIIIIIÍIIÍÍÍÍ!llllllllll!IIIIIIIIIIIIIIIÍÍÍIIlll!lll!llilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!lllllllllllllllllllllllllllll Az ezen munkákért járó díjazás összege egyformán osztandó szét azon szakmunkások között, akik a munka elvégzésében részt vettek. 276. Az első hirdetésszedőnek, aki tördel is, s különóradíjazás nem jár, ha a bére legalább 133000 koronával nagyobb a hirdetésszedő heti bérminimumánál. 314. A reggel 6 órától este 11 óráig terjedő időben rendszeresített »Schicht«-munkánál a heti bérminimumon, illetőleg az addig élvezett bizonyos pénzen felül a szakmunkásoknak 83000 K; b) a munkásnőknek, segédmunkásoknak, férfiberakóknak és kirakottnak 50000 K pótlék jár hetenkint. 315. A vegyes (nappal és éjjel) üzemekben elrendelt, avagy a váltakozó »Schicht«-munkáknál, amelyekben az egyes munkaszakaszok között négy-négy óra szünet van, a heti bérminimumon, illetőleg az addig élvezett bizonyos pénzen felül a szakmunkásoknak 90000 K; b) a munkásnőknek, segédmunkásoknak, férfiberakóknak és kirakóknak 55300 K pótlék jár hetenkint. 316. A vegyes (nappal és éjjel) üzemekben elrendelt azon »Schicht«-munkáknál, amelyekben az egyik munkaszakasz éjfél után végződik, valamint a 315. pont alatt említett váltakozó »Schicht«-munkák azon eseteiben, amikor a munkaszakaszok között lévő szünet a négy órát meghaladja, a heti bérminimumon, illetőleg az addig élvezett bizonyos pénzen felül a) szakmunkásoknak 118000 K; b) a munkásnőknek, segédmunkásoknak, férfiberakóknak és kirakóknak 71000 K pótlék jár hetenkint. 318. Az éjjeli munkaidőben történő alkalmaztatások eseteiben a heti bérminimumon, illetőleg az addig élvezett bizonyos pénzen felül a) szakmunkásoknak 104000 K; b) a munkásnőknek, segédmunkásoknak, férfiberakóknak és kirakóknak 62000 K pótlék jár hetenkint. 322. A kisegítő alkalmaztatásnál naponkint 9000 korona bérpótlék fizetendő. 323. A kisegítő munkásnőnek és segédmunkásnak naponkint 5000 K kisegítő bérpótlék fizetendő. 328. Ha újonnan felszabadult szedő állíttatik laphirdetés szedéséhez kisegítőül, úgy a bérminimumon felül heti 34000 K pótlék jár. □aDnaDaaanooDDDODDOűonDDaooaooaoonaoooonDDoao Tfeíefon: József 148-43 és József 148-44 Borideux Gf. és Bdvsa a világ legrégi 66 nyomdafesték-gyára tyroda és raktár: ^Budapest, Ferenc József rakpart IV., 2? □ Q □ □ □ I gyár: £Budafokon. fillönlegességek: Qtáromszinnyomó- és könyvkötőfestékek. □DűQDQaaaDDDaaGűaDDoanDDaDDanDDDaaaDDDDaDnDaD ORSZÁGOS VIDÉKI BÉRSZABÁLYZATI BIZOTTSÁG Jegyzőkönyvi kivonat a bizottságnak Klein Samu elnök elnöklete alatt 1925. évi december hó 10-én tartott üléséről. Elnök az ülést megnyitván, szívélyesen üdvözli a megjelenteket és megállapítja, hogy a bizottsági ülés határozatképes. Majd felkéri Markovits Kálmán bizottsági tagot, hogy a napirend 1. pontját előadni szíveskedjék. Markovits Kálmán ismerteti mindazon anomáliákat, amelyek a vidéki békéltető bizottságok körében fennállanak. A bizottságok bár elvileg felállíttattak, a gyakorlatban nem mindenütt működnek. Másrészt pedig a működő bizottságok némelyike nem felel meg a kollektív szerződésben lefektetett alapelveknek, jelesül: van olyan békéltető bizottság is, amelynek munkaadó elnöke nem tagja a Főnökegyesületnek, sőt olyan is akad, ahol a munkaadó tagok az egyesülettől távol állók közül kerülnek ki. Ez a helyzet továbbra fenn nem tartható. Rendet kell teremteni. Az országos bizottság már több olyan határozatot hozott a múltban, amelyek arra voltak hivatva, hogy a kérdést rendezzék. A határozatok azonban gyakorlatilag alkalmazást nem nyervén, ma is a teljes rendezetlenség áll fönn a vidéken. Ezért munkaadó résznek föl kell vetnie a kérdést, váljon a kollektív szerződést aláíró felek miként értelmezik annak egyes rendelkezéseit? És legelsősorban munkarész feladata a kérdés megválaszolása, minthogy a hozott határozatok keresztülvitelét munkásrésznek kellett volna a legerőteljesebben forszíroznia. Wiesenberger Vilmos véleménye szerint csak bizonyos mértékig akceptálható a Főnökegyesület panasza. Munkásrészről is forszírozták, hogy a vidéki munkaadók tagjai legyenek a Főnökegyesületnek, mivel a kollektív szerződés is kötelezi erre őket. Azonban oly sok nehézség merült föl, hogy ezek miatt a szigorúbb eszközöket alkalmazni nem lehetett. Munkásrész fölhívta a vidéki közvetítőket, hogy esetleg ne közvetítsenek olyan munkaadónak, aki a fölszólítás dacára sem tagja a kollektív szerződést aláíró egyik fél érdekképviseletének. Elnök szükségesnek tartja megállapítani, hogy a kollektív szerződés értelmében a békéltető bizottságnak sem munkaadó elnöke, sem tagja nem lehet a Főnökegyesületen kívül álló munkaadó. Aminthogy munkásrész sem ismerné el jogosnak, ha a részéről kiküldött tagok között nem szakszervezeti tag is helyet foglalna. Egyébként ilyértelmű határozat már több izben hozatott és hogy ezen határozat keresztülvitelére sor nem kerülhet, azért a szakszervezet is hibáztatható. Nem különben azért is, ha a közvetítés sem a szabályok értelmében történik. A kollektív szerződés kötelezi munkaadót, hogy csak szakszervezeti munkást alkalmazhat és — éppen a szerződés szellemében — ennek fordítva is meg kellene történni. Azért nem is fontos, hogy újabb határozatot hozzon a bizottság, ehelyett a régi határozatot kell gyakorlatilag alkalmazni és rövidesen rend lehet a vidéki közvetítés és békéltetés terén. Markovits Kálmán kénytelen Főnökegyesületi részről megállapítani, hogy éppen a végre nem hajtott határozatok az okai annak, hogy a vidéki nyomdatulajdonosok megvárják, amíg a Főnökegyesület törli őket a tagok sorából. Gyürey Rudolf elnök megállapításával szemben nem találja egyszerűen elintézhetőnek a kérdést. A vidéki munkaadók tekintélyes része nem tagja a Főnökegyesületnek, így a szakszervezet nem helyezkedhetik arra az álláspontra, hogy a nem tagok részére a közvetítést beszünteti. Ez nagy megfontolást igényel, mert sok mellékkörülmény veendő figyelembe. Minden eszközt igénybe kell venni, hogy a vidéki békéltetésnél rend teremtődjék. Indítványozza, hogy a két szerződő fél együttesen keresse fel a vidéki békéltető bizottságokat és személyes megjelenéssel igyekezzen a helyzetet legális mederbe terelni. Ha a bizottság indítványához hozzájárul, minden erővel törekednie kell a két szerződő félnek arra, hogy a vidéki békéltetőknél a rendes működés biztosíttassék. Markovits Kálmán megjegyzi, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, miszerint a vidéki nyomdaüzemek legalább 50%o-ban tagjai a Főnökegyesületnek. Ez azonban csak fejszám szerint veendő, mert ha a főnökegyesületi tagoknál a halmazott munkások számát vesszük figyelembe, akkor kiderül, hogy a Főnökegyesület tagjainál dolgozó munkások számla: a vidéki összmunkásság 70%%-át teszik ki. Wiesenberger Vilmos az eddigi felszólalásokból azt látja, hogy a kérdés megoldásával komolyan foglalkozni kell. Elismeri, hogy a mai állapot nem maradhat meg és ezen változtatni kell. Azonban a szakszervezetet ért szemrehányást nem veheti komolyan. Nem pedig azért, mert a szakszervezet a múltban is és ma is megtette kötelességét és csak munkaadók kényelemszeretete vagy gyöngesége az oka, ha a régebben hozott határozatok nem kerültek végrehajtásra. Ha e tekintetben a munkaadók erélyesebben fognak fellépni, úgy a szakszervezet eleget fog tenni annak a kötelességének, amelyet a kollektív szerződés előír. Felemlítik munkaadók többek között a közvetítés kérdését is. Tudni kell e kérdés szőnyegre hozatalánál azokról a nehézségekről, amelyek felmerülnek a keresztülvitelnél. Lehetetlenségnek tartja ugyanis, hogy abban az esetben, ha egy munkanélküli munkás oly üzemben való elhelyezéséről van szó, amely egyébként árszabályhű, hogy oda a közvetítés megtagadtassék. És a legnagyobb körültekintéssel kell erről tárgyalni. Tény az, hogy a kollektív szerződés értelmében a munkaadók csak szakszervezeti munkást alkalmazhatnak és szervezett munkás csak olyan munkaadónál vállalhat kondíciót, aki tagja a Főnökegyesületnek. Ezt munkásrész jogosnak ismeri el ma is. Ám lehetetlenség a közvetítés megvonása a nem főnökegyesületi tagoktól akkor, amikor nincs meg bizonyos előzetes garancia. Ha ennek előfeltétele meglesz, nem lesz akadálya a lefektetett elveknek az egész vonalon való érvényesítésének. Szükségesnek tartja, ha a két fél megbízottai felkeresik a vidéki városokat, hogy a nyomdatulajdonosokat figyelmeztessék az eshetőségekre, amelyek úgy a békéltetésnél, mint a közvetítésnél részükre előállhatnak. Sebők Jenő elismeri, hogy a munkaadók nagyrészben okai a mai helyzetnek. Ezt példákkal is igazolja. Fölemlíti, hogy a vidéken súlyos igazságtalanság történik a főnökegyesületi tagokkal szemben, mivel a közszállításokat több esetben nem főnökegyesületi tagok kapják, holott úgy tudja, hogy a közszállítási szabályzat úgy intézkedik, hogy ilyen szállítást csak főnökegyesületi tag kaphat. E tekintetben a Főnökegyesületnek kell eljárnia. A szóban forgó kérdésekben hozzájárul ahhoz az indítványhoz, hogy a két szerződő fél szálljonki a vidéki városokba és úgyi a békéltetés, mint a közvetítés tekintetében igyekezzen rendet teremteni. Ezenfelül határozza el a bizottság, hogy a vidéki békéltető bizottságok munkaadó elnökei és tagjai csak olyan munkaadók lehetnek, akik a Főnökegyesületnek teljes jogú tagjai. Valamint azt is, hogy a nem Nyomdai tisztviselőnő gyakorlattal állást keres. Megkeresését „Megbízható 11 jeligére kérem a kiadóba. * TELEFONSZÁM: JÓZSEF 154-91