Magyar Óra és Ékszeripar, 1940 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-01 / 1. szám

1. szám MAGYAR ÓRA- ÉS ÉKSZERIPAR 3. oldal DOUBL­E ÁRUK, chromcsattok, ezüst szipkák, ezüst-ceruzák, ezüstgombok és bijouterie áruk. ALPAKKA és CHROMSZELENCÉK nagy választékban. Hubert József BUDAPEST, IV., Károly-körút I. szám Telefon: 189-625. Visszatetsző jelenségek a svájci órák behozatala körül A svájci órák elsőrendű minősége világszerte közismert. Nem szorul tehát különösebb magyará­zatra, hogy Magyarországon is mindenki, aki szívesen áldozott arra, hogy precíz órája legyen, elsősorban svájci órát vásárolt. Ezt a kormányzat is méltányolta és Svájccal kötött megállapodásunk értelmében évi 2 millió svájci frank értékű órát volt szabad importálnunk. A két állam között árucsereforgalmi megállapodások mindig egy-egy gazdasági évre szóltak, a naptári év közepétől a következő naptári év közepéig. A folyó év közepén kezdődött gazdasági évre szólóan szintén 2 millió svájci frankos kontingens volt megállapítva és annak lebonyolítása simán folyt. Meg kell jegyeznünk, hogy a Felvidék vissza­csatolása előtt a kontingens kihasználása nem mindig történt meg teljes egészében és a behozható áru elhelyezése nem volt könnyű munka, hanem igen komoly és csak szorgalmas munkával ellátható keres­kedői feladat. Most az ország területének megnagyobbodásával a szükséglet is emelkedett. A felvidéki készletek is megcsappantak és a kereslet kezdte meghaladni a kínálatot. Amikor azonban a 2 millió svájci frankos kontingensből 1.300.000 svájci franknyit már igénybe­vettünk, egyszerre beszüntették a behozatali enge­délyeknek a régi importőrök részére való kiadását. Ezzel szemben hite jár a szakmában annak, hogy speditőrök és magántisztviselők máról-holnapra ki­nevezték magukat óraimportőröknek és minden szak­­képzettség és hivatottság nélkül iparengedélyt váltva, behozatali engedélyt kértek és értesülésünk szerint kaptak is. A komoly szándékkal e pályára készülő és ha talán kissé rövid idő alatt, de mégis átképzett fiatalemberek működését mindenki szívesen látja, de olyan egyének, akik még azt a fáradságot sem vették maguknak, hogy átképzőtanfolyamot végezzenek, nem tekinthetők „hivatott importőrök”-nek. Ezeknél a konjunktúracsinált egyéneknél az egyetlen elindulási alap az volt, hogy most átmeneti­leg könnyű eladni olyan árut, amit eddig nehéz volt elhelyezni. Részben ennek az eredménye az, hogy míg nem­régiben a kontingens teljes kihasználása előtt egy­szerre szünet állott be a behozatali engedélyek kiadá­sánál, addig most már a következő évi kontingens terhére is adtak ki engedélyeket. TELEFON: 142—270 ALAPITTATOTT 1894-ben SCHULZ IZIDOR ягяпу­. és ékszeráru készítő VII., WESSELÉNYI UCCA 6. SZÁM. Vannak olyan detailisták is, akik eddig nem fog­lalkoztak közvetlen importtal s most egyszerre nem­csak importálnak, de nagybani eladással is foglal­koznak. E tekintetben sem örvendetes, hogy a régi, nagymultú és a forgalmat közmegelégedésre lebonyo­lító importőrök helyét elfoglalják, hogy mások kenyör­­telenné tétele árán jussanak jövedelemtöbblethez, akkor, amikor eddigi tevékenységük, a detailkeres­­kedés is megmaradt. De mégis ezek legalább szak­emberek és működésük kevésbbé sérelmes. Ellenben a szakmán kívüli egyének betolakodása annál is inkább kifogásolható, mert a szakma régi importőrei még nem győződtek meg arról, hogy az új engedély­tulajdonosok valóban maguk használják-e fel a be­hozatali engedélyeket vagy pedig csak strohmann­ ként szerepelnek. Meg kell említenünk azt, hogy a szakmában elterjedt hírek szerint németországi óraügynökök, akik azelőtt svájci óráknak Németországban való áru­sításával foglalkoztak, most, hogy oda már nem enged­nek be svájci órát, itt albérleti szobát vettek ki, iparengedélyt váltottak s teljes mértékben itt le sem telepedve, csupán egy-két hónapot itt töltve állítólag, behozatali engedélyeket is kapnak és az áru elhelye­zése után visszautaznak. A svájci óragyárosok természetesen nem könnyen kaphatók arra, hogy régi kipróbált budapesti vezér­képviselőik és nagykereskedő vevőik helyett előttük teljesen ismeretlen cégekre bízzák áruik értékesítését. Egyesek megtagadták a szakmánkívüliek kiszolgálá­sát, míg mások alkalmazkodtak a változott viszonyok­hoz. Az egyik svájci gyár levelet kapott az egyik konjunktúracsinált új „importőr”-től, melyben azt kéri, hogy régi képviselője helyett neki szállítson, mert a régi cég úgysem fog behozatali engedélyt kapni. A svájci gyár kötelességszerűen elküldte a levelet — a régi vezérképviselőjének. Fenti cikk az „OMKE” december 16-iki számában jelent meg s bizonyára kartársaink érdeklődését is fel fogja kelteni. Anélkül, hogy a cikkben foglaltakkal szemben állást foglalnánk, csak azt a detailista szempontot emeljük ki, hogy órás-detailista szemszögből nézve az ügyet az a fontos, hogy a szakmai viszontelárusítók megfelelő áruval a szükséghez képest el legyenek látva. Posta takarékszámla 41997 Ezüstáruk, evőeszközök, nagy és kis ezüst dísz­tárgyak! — BRILLIÁNS és ékszeráruk elsőrangú kivitelben készülnek. Javítások jól és pontosan eszközöltetnek.

Next