Polytechnikai Szemle, 1911 (15. évfolyam, 1-24. szám)
1911-01-04 / 1. szám
f3S / y* \v Y \ ív A. .•» A „VILÁG“ RENDES KÉTHETI MELLÉKLETE. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre ............................ 8 korona A „VUág“-gal együtt ... ... 28 „ Megjelen minden hónap első és harmadik szerdáján. Szerkesztőség és kiadóhivatal: TI., Gyár utca 4. szám. XV. évfolyam. Budapest, 1911. január 4. 1. szám. TARTALOM: Az elektromosság történetéből. — Telefonstatisztika. — A kinematográf képek villogásáról. — Rövid közlések. — Hirdetések. ■ft A Lapunk ezentúl minden hónap első és harmadik szerdáján fog megjelenni. Az elektromosság történetéből. Az „elektromosság“ szó, amely majdnem az összes kulturnyelveken hasonhangzású, igen szerény eredetű. A görög eredetű „elektron“ szó borostyánkövet jelent és a borostyánkő volt az az anyag, amelylyel az első elektromos jelenséget előidézték. Thales, aki a görögországi Milet-ben született és 600-ban Kr. sz. előtt élt, elmondja, hogy a borostyánkő, ez az őskori most már nem létező tűlevelű fáktól eredő barnaszínű gyantatermék, dörzsölés után könnyű testeket magához vonz. Plinius természetrajzában a következő sorokat találjuk: „Ha a borostyánkő dörzsölés által meleget és életet nyert, magához vonta a szalmaszálakat, mint a mágnes a vasat.“ Sajátságos, hogy a borostyánkő ezen már 22 évezred előtt észlelt tulajdonságát a XVII. század kezdetéig figyelembe sem vették. Az elektromosságra vonatkozó tudásunk 22 évszázad alatt egyáltalán semmit sem gyarapodott. Az 1600 esztendő körül Gilbert William angol természetbúvár, aki egyúttal Erzsébet királyné orvosa volt, felismerte, hogy mindennemű gyanta, selyem és üveg dörzsöléskor felveszi a borostyánkő tulajdonságát. Gilbert kísérleteit az egész tudományos világ nagy érdeklődéssel kísérte és a megadott irányban folytatta. Ez időben készítették az elektrizálógépek egész sorát, amelynek mind a dörzsölésen alapulnak és az elektromosságot szikra alakban leadják. Ez időben nagy tévedés terjedt el a villamosságra vonatkozó fogalmak körül. Általánosan elterjedt nézet volt, hogy csak „bizonyos testek“ lesznek a dörzsölés folytán elektromossá. Ez azonban nem áll, mert a dörzsöléssel kivétel nélkül minden test elektromossá válik, csakhogy vannak testek, amelyek az elektromosságot egy bizonyos ideig megtartják és olyanok, amelyek azt rögtön ismét elveszítik. Ha egy kaucsukgyűrűt gyapjúval dörzsölünk, a gyűrű villamos lesz és magához vonz könnyű testeket, mivel a kaucsuk rossz villamos vezető. Ha ellenben egy vasrudacskát dörzsölünk gyapjúval, az szintén villamos lesz ugyan, de nem fog könnyű testeket magához vonzani, mivel a vas kitűnő elektromos vezető és a keletkező villamosságot a kézbe és a testen keresztül a földbe vezeti. A XVIII. század végéig előállított összes elektrizáló gépek, amelyeket az elektromosság előállítására kigondoltak, mint már említettük, a dörzsölésen alapulnak. Ezek a gépek szép elektromos szikrákat adnak ugyan, de sohasem villamos áramot. Az elektromosság történetében nagyfontosságú felfedezésre találunk a XVIII. század végén. Galvani Luigi, olasz fiziológus és bolognai tanár, a békákkal való kísérletezései közben, amely állatok az elektromos kutatásoknál mint kísérleti állatok egyáltalán nagy szerepet játszanak, 1786-ban fontos felfedezést tett, amely nagy tudományos vitára vezetett Galvani és Volta páviai tanár között, amelynek eredményének tekinthetjük a Volta-oszlopot. Galvani a villamosságnak az állati testre gyakorolt hatását kutatta. Egy napon Galvani néhány frissen leölt békát akasztott ki balkonjára, amelyek egy az ágyékon és csigolyán átmenő vörösrézhuzatra voltak felfüggesztve. Valahányszor a holt békák a szél folytán beállott ide-oda mozgás közben a balkon vasrúdjainak egyikével érintkeztek, a békák végtagjai mozogni kezdtek. Galvani ezt a jelenséget az elektromosságnak tulajdonította, de hibásan úgy magyarázta, hogy a béka elektromossága a béka testén átmenő vörösrézhuzalnak a balkon vasrúdjával való érintkezése folytán felszabadult volna. Galvani csodálatos kísérleteiről Volta páviai tanár is értesült és a tüneményt úgy magyarázta, hogy Galvani békája nem egyéb, mint egyszerű villamos vezető, amely nem játszik aktív, hanem csak passzív szerepet. Volta magyarázatát avval a csodálatos bizonyítékkal okadatolja, hogy két különböző fém érintkezése elektromosságot fejleszt, azaz más szóval, Volta ismétli Galvani kísérletét, azonban békák nélkül. Ily módon Volta-nak köszönhetjük a tudományos haladás szempontjából legfontosabb észleletek egyikét. Galvani-nak neve 1798-ban történt elhalálozása után teljesen feledésbe ment, míg másrészt Volta észlelete az egész tudományos világot bámulatra ragadta. Az a XIX. század azonban a két kibékíthetetlen ellenfélt egy babér alatt egyesíti: Galvani és Volta ma már el ,■ választhatatlan nevek.