Szabók Szaklapja, 1925 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1925-01-15 / 1. szám
5. oldal hozását és érzésvilágát. De az új gondolatok és dübörgő új érzések áradatát nem szabad magára hagyni, ellenkezőleg: bele kell vezetni a szocializmus nagy medrébe! A gyöngéd fölvilágosító szavak, a gondolkodás gyökeréig ható meggyőző érvek, a szeretetteljes intelmek kifogyhatatlan bőségére van szükség. Nagy könnyűségünk, hogy ebben a munkában pompás támogató áll segítségünkre: a Nőmunkás, amely eddig is kitűnő fölvilágosító s nevelő munkát végzett sok ezer példányával, az új esztendőben még jobban fölkészül erre a munkára. Amíg eddig csak négy oldal állott rendelkezésére az agitációs és a tudást terjesztő cikkek, szórakoztató szépirodalmi olvasmányok és mozgalmi hírek egész tömegének közlésére, ezentúl nyolc oldalon terjesztheti a szocializmus eszméit, s mélyítheti önnön nevelő hatását. A nagyobb terjedelem lehetővé teszi, hogy a háztartásbeli nő szükségleteinek a kielégítésével a Nőmunkás az eddiginél is alaposabban foglalkozhassán A bővebb terjedelem egy részét azért szabászati minták, háztartási hasznos tudnivalók veszik majd igénybe, hogy a munkásaszszonyt az eddiginél is közvetetlenebb kapcsolatba hozzák a lappal. A gyermeknevelés céljait szolgáló cikkek, hasznos útmutatások is sokkal több helyet kapnak ezután, mint eddig. Az ezentúl minden hó 15-én megjelenő lap ára mindazzal szemben, amit nyújt, egészen csekély: negyedévenként 12.000 korona, akkora összeg tehát, amelyet a legsúlyosabb viszonyok között élő proletár is nélkülözhet, hogy otthona asszonyának meggyőzésére, gyermeke szocialista jövőjének egyengetésére áldozza. A fölvilágosító munkának megvan tehát a könnyű lehetősége: a magyar munkásmozgalom nagyfontosságú föladata nem megoldhatatlan. S ha a fölszabadulásáért küzdő munkás ugyanolyan odaadással és lelkiismeretességgel felel meg a nőmunkás és a munkásasszony fölszabadítása tekintetében ráváró föladatnak, mint amilyennel a szocialista mozgalom más feladatainak megoldásán is munkálkodik, az egyre növekvő tömegekben szocialistává szabaduló nők a harcos segítségnyújtás kamatos kamataival fizetik majd vissza a meggyőzésükre fordított munkát! (ky.) Bérstatisztikánk. A szabóipari munkabérek Budapesten az 1914. évi bérekhez viszonyítva, 1925 január elején a következők: 1924. évi Hiány 1914. évi augusztusi a békebeli munka- munka- munkabérhez bérek bérek viszonyítva Férfiszabók -------------- 40 732.768— 126.236'— Nőiszabók-------------- 48 648.384'— 354.086'— Női konfekciószabók — 56 988.800'— 180.748'— Férfikonfekciószabók 48 822.000'— 180.769'— Vásári szabók---------- 44 750.000'— 168.931*— Ezek az összegek minden szakmaágban a legmagasabb bérkategóriák béreit jelzik. A békebeli munkabérekhez viszonyított hiány a Pester Lloyd indexszámátlaga december végén 20.88479, ami azt jelenti, hogy a közszükségleti cikkek árai az 1914. évi árak 20.88479-szeresre emel. Ír rvel 4 rd- Egy munkás visszaemlékezései Hasi Piarxra. (Folytatás.) Irta: Friedrich Lester. Fordította: Bresztovszky Ede. A kommün leveretése után áss Internaciottáléban34 való tevékenység egyre inkább fölőrölte és belsőleg egyre kevésbé elégítette ki ■Marxot. Minden forradalom a derék harcosok tömege mellett sok méltatlan elemet is vet a felszínre, mindenfajta jó kalandorokat, akik azt reményük, hogy ezen vagy azon a módon megtalálják a maguk személyes hasznát. Bővében akadt ilyen a kommün menekültjei között is, s minthogy sehogyan sem találták meg a maguk hasznát, minden alkalmat fölhasználtak arra, hogy veszekedést idézzenek elő. Segítségükre voltak azok az egyenetlenségek, amelyek maguknak a kommünárdoknak 35 a soraiban dúltak. Blanquisták,38 proudhonisták,37 *4 Internationale — Internationale Arbeiterassociation (Nemzetközi Munkásszövetség), a modern munkásmozgalom első nemzetközi szervezete. 1864 szeptember 28-án alapították Londonban és 1876-ban szűnt meg. Az 1889-i parrsi nemzetközi szocialista kongresszuson ui életre kelt a II. Internacionále alakjában, amely a világháború alatt fölbomlott ugyan, de a háború után fölújult s jelenleg tiunkásinternacionale néven — londoni központtal folytatja működését. . *5 * * * * Kommunard , a párisi kommün résztvevője. (Lásd az előző folytatás 32. jegyzetét.) .............. . 35 Blanquisták — Blanqui követői, hívei. LouisAuguste Blanqui (született 1805 február 7-én, meghalt 1881 január 1-én) a munkásmozgalom szélső forradalmi szárnyának egyik vezetőalakja. Számtalan fölkelésben, barrikádharcban, összeesküvésben vett részt. Több forradalmi lapot szerkesztett. Évtizedeket töltött Franciaország különböző börtöneiben. . Proudhonisták — Proudhon követői, hívei. Pierre Joseph Proudhon (született 1809 január 15-én, meghalt 1865 január 19-én) betűszedő, majd újságíró és író volt. A kispolgári anarchizmus irodalmi és politikai képviselője. „Mi a tulajdont“ című híres munkájában azt fejtegette, hogy a tulajdon: lopás. Követői az Internacionále kongresszusain termelőszövetkezetek és — azoknak tőkével ellátására — népbank alapítását indítványozták. 8* * Autonómisták — a központi kormányzat elvének ellenségei, az önkormányzat hivei. 80 Anarchisták — az uralomnélküliség, a® államnélküliség hivei. 311 Bakunin — Nikoláj Alexandrovics Bakunin, orosz anarchista (született 1814-ben, meghalt 1876 július 1-én). Eredetien tüzértiszt vett Oroszországban, de mihamar érdeklődni kezdett a forradalmi mozgalmak iránt, amelyekben tevékenyen részt vett. Az Internacionáléban Marx ellenlábasaként szerepelt s 1872-ben ki is zárták. 11 Intrika , cselszövés, fondorlat. 15 High Holborn — az Oxford-street(Oxford-utca) folytatása Londonban. . 43 Kháosz —zűrzavar Bizonyos ponttól kezdve persze minden egyes politikai harcos kénytelen türelmetlenné válni, és nézetem szerint Marxnak nagy érdeméül tudandó be, hogy minden lehetőt megtett a mindennemű törtető és kétes elemeknek az Internacionálétól való távoltartására. Kivált az első időben csak úgy nyüzsgött ott mindenféle csőcselék, többek között Bradlaugh, a szabadgondolkodó pap is. Főleg Marxnak köszönhető, hogy ezeknek az embereknek tudtukra adta, hogy a Nemzetközi Munkásszövetség nem vallásos stb. felekezetieskedés faiskolája. Marxnak nagy megnyugvásul szolgált, hogy két idősebb leánya, Jenny és Laura, derék elvtársakhoz mentek férjhez. Jenny Charles Longuet14 4 * * * * 46-hez s Laura dr. Paul Lafargue15-hoz ment nőül. Sajnos, azt már nem érte meg sem a derék Marxné, sem maga Marx, a hogy legfiata labb leányuk, Éleahor,48 is egy tehetséges szociáldemokratával, dr. Edward Avelinggel, kössön házasságot. Milyen érdeklődéssel kisérték ■volna gyermekeiknek a munkásosztály fölszabadítása érdekében kifejtett propagandatevékenységét, milyen örömmel üdvözölték volna azt a nagyszerű haladást, amelyet a modern munkásmozgalom az utolsó tíz évben megtett! Legidősebb leányának 1882-ben bekövetkezett halála, akiben megvolt anyjának minden tulajdonsága — s azok mindegyike jó tulajdonságvolt —, Marx barátunkra olyan időben sújtott le, amely szerfölött súlyos és végzetes volt rá- Alig tizenkét hónappal azelőtt, 1881 december é1 Charles Longuet , Jean Longuer-nnak, a franciaországi szociáldemokrata párt egyik kiváló vezetőjének az apja. 45 Paul Lafargue , a franciaországi^ marxista munkásmozgalom egyik előharcosa; kiváló agitátor és író. Néhány, munkája magyar fordításban is megjelent. 46 Eleanor* Eleanor Marx, kiváló agitátor s ismert író (született 1856-ban). Élete társával, Edward Aveling orvossal és íróval (született 1852-ben, meghalt 1898-ban) tevékenyen részt vett az angol munkásmozgalomban. 1898 március 31-én öngyilkossággal vetett véget az életének. SZABOK SZAKLAPJA siell-e szervezkedni? Az elmúlt év volt gazdaságilag egyike a legrosszabbaknak a szabóiparban foglalkoztatott munkásság részére is. A konfekciószabóság kivételével a szakmánál alig volt munka, s ezért igen sok szaktárs és szaktársnő nem tudott a szervezeti kötelezettségeiknek teljesen megfelelni. Igen sokan járulékaikkal hátralékban vannak, sőt olyanok is akadnak, akik a hosszú munkanélküliség miatt egyáltalában nem tudják hátralékaikat kifizetni. Márpedig ha ilyen módon kényszerülne a szaktársak egy része a szervezettől távol maradni, az föltétlen káros hatással lenne a jövő mozgalma szempontjából. Ennek pedig semmi körülmények között sem szabad bekövetkezni. Mindenkinek oda kell tehát hatni, hogy azok a szaktársak és szaktársnők, akik hátralékban vannak, hátralékaikat fizessék ki, vagy pedig újra iratkozzanak be az egyesületbe. Közeledik március, amikor a tavaszi munkaidénynek meg kellene indulni. Bár ezidőszerint még nem látjuk, lesz-e elég munkaalkalom, mégis már most kell előkészülni arra, hogy az idény kezdetével a munkaviszonyokat javítani tudjuk, illetve a munkabéreket fölemelhessük. Természetes az, hogy a munkáltatók humanizmusból nem fognak a munkásoknak engedményeket adni, bár tudják, hogy anyagilag igen ki vannak merülve, mert az elmúlt évben nagyon rossz kereseti viszonyok között éltek. A rossz munkaviszonyok következménye az is, hogy a műhelyben dolgozók között a fegyelem nem oly erős, mint volt akkor, amikor elég munkaalkalom volt. A munkáltatók soha- sem törekedtek a munkásszolidaritás ápolására, de különösen értik a módját annak, hogy főleg rossz munkaviszonyok idején a munkások között az egyenetlenséget szítsák. Mindent elkövetnek — szerintünk sokszor érdekeik ellenére is —, hogy a munkásokat minél jobban kizsákmányolhassák. A reakció dühöng, politikai és gazdasági téren egyaránt. Kétségtelen jeleit mutatja azonban a gzadasági pangás, hogy utolsó etappjához ért el, s ezután már csak a lehanyatlása következhetik. Ellenkező esetben a termelés csődjéhez jutunk. Termelés nélkül pedig nemcsak a munkásosztály pusztul el, hanem az egész társadalom is. A munkáltatóknak is érdekük lenne, hogy a munkások szabad légkörben mozoghassanak, szabadon dolgozhassanak, hogy fogyasztóképesek legyenek. Ennek dacára a reakciót szolgálták és szolgálják még ma is. Ez az álláspontjuk eddig lehetséges volt, amíg a tőzsde sok mindent pótolt számukra. Ez az idő azonban elmúlt és tőzsdei manőverekkel nem lehet vagyont szerezni, s remélhetőleg még sokáig nem is lehet. Azonkívül ez évben meg kell nyílni a határoknak is, ha zárt gazdaság megszűnik, tehát szabad verseny lép életbe, legalább bizonyos mértékig. Ami azt jelenti, hogy aki élni akar, annak dolgozni, illetve mivel kapitalisztikus termelési rendben élünk, dolgoztatni kell. Hogy a termelés zavar nélkül folytatható legyen, arra volna szükség, hogy a munkások évek óta megindokolt jogos bérköveteléseiket megkaphassák. Ezt azonban eddig hiába kértük s ezután is hiába várnánk a munkáltatóktól. A tőkések természete az, hogy csak akkor adnak béremelést, ha kényszerítve lesznek erre. autonómisták,38 anarchisták,30 és még minden lehető más isták minden pillanatban egymás haját tépték. Ez a főtanács üléseire is kihatott. Az ülések gyakran nagyon viharos lefolyásnak voltak és Marxnak a legnagyobb fáradságába került, hogy az emberkéket észre térítse. Lehetetlen leirni azt a türelmet, amit ilyenkor rendszerint tanúsított. Gyakran azonban őt is kihozták a sodrából a csalódott kommünárdok fonák nézetei és tébolyodott tervei. A legtürelmetlenebbek és a legnehezebben észretéríthetők akkoriban a blanquisták voltak. Azoknak már újból ott volt a mellényzsebükben a forradalom és jobbra-balra csak úgy osztogatták a halálos ítéleteket. Idáig még csak humoros volt a dolog. Azonban a franciák civakodásai magukkal rántották a többi országok kiküldötteit is. Ehhez járultak a Bakunintól 10 terjesztett intrikák.11 Üléseink a High Holbornon,12 * ahol akkoriban a főtanács egybefüt, az elképzelhető legizgalmasabbak és legkimerítőbbek voltak. Beszédek kháosza,” a legszélsőbb vérmérsékletkülönbségek, a fölfogások különfélesége, hihetetlen munka volt, hogy mindezeken fölülemelkedjék az ember. Azoknak, akik Marxnak türelmetlenséget vetnek a szemére, látniok kellett volna egyszer, mint tudott belebocsátkozni ama emberek eszméinek a vizsgálatába és mint tudta kimutatni számvetéseikben és következtetéseikben a hibát. Ez a megállapítás talán a szabóipari munkáltatókra még jobban áll, mint a többi munkáltatókra. A szabóiparban a diktatúra bukásától kezdve hosszabb ideig jó konjunktúra volt a munkáltatók részére, mégis mivel a munkásoknak politikai és gazdasági téren nem volt meg a cselekvési szabadságuk, kihasználták ezt a munkásság hátrányára. _ . Az idény kezdetével remélhetőleg néhány héten belül megindul a munka. A kiszemelt munkásokat behívják dolgozni. Ezzel együtt azonnal meg kell indulni az intenzív szervezkedési munkának is, értekezleteket fogunk tartani minden szakmai csoportnál, amelyekre minden szaktársnak és szaktársnőnek el kell jönnie. Különösen a férfi- és női szabóiparban vannak a munkaviszonyok és munkabérek tekintetében anarchisztikus állapotok. A női szabóságnál a megállapított béreket sem fizetik, főleg a nők szervezetlensége folytán. A férfiszabóiparban is csak néhány üzletben fizetik különösen az úgynevezett magasabb órabéreket. A nagy tömeg ennél is kevesebbet kap, pedig nem lehet azt mondani, hogy a 15.266 koronás órabér elegendő volna a megélhetésre, főleg ha csak kevés időn át lehet azt megkeresni a munkaidény miatt. Annál inkább képtelen megélni a keresetből az a munkás, aki még kevesebb órabért kap. Ez az oka, hogy az ilyen munkás a rendes munkaidőn túl is dolgozik, holott mások a rendes munkaidőben sem dolgozhatnak munkahiány miatt. Talán nem is veszi észre, hogy maga alatt is vágja a fát, mert a hosszú munkaidő következménye az, hogy igen sok munkás nem tud munkában elhelyezkedni, vagy pedig kénytelen versenyre kelni munkabérben azokkal, akik foglalkoztatva vannak, így azután kölcsönösen lerontják a munkaviszonyokat a munkáltatók örömére. Ezeken az állapotokon változtatni kell. Minden műhelyben ki kell építeni a komoly bizalmirendszert és nem szabad eltűrni azt, hogy egyetlenegy munkás is legyen a műhelyben szervezetlenül. Hinni kell abban, hogy ha a munkástömegek — férfiak és nők egyaránt — meg vannak szervezve, gazdasági és politikai téren előbbre tudnak jutni. De ha nem törődnek a tömegek saját sorsukkal, a munkáltatók ezután is csak morzsákat osztogatnak a munkájukért, míg maguk ugyanakkor jólétben élnek a munka értéktöbbletéből. St. S. 1925 a kl’nikás dal egy itten szövetsége 1925. évit január 25-én, délután3 órakor és március 8-án este 8 órakor tartja folytatólagosan ' s dwates Sani WC Tsenfét a Zeneművészeti Főiskola nagytermében (Budapest VI. Liszt Ferenc tér 2. szám) * A január 25-iki hangversenyen közreműködnek a Kis-pesti Vas- és Fémmunkások Dalköre, a budapesti ,,Haladás“, Jövő és „Remény“ dalkörök, a Budapest Kültelki Munkások Dalköre, a Törökőri Munkásdalkör, a III. ker. „Egyetértés“, az Élelmezési Munkások ISI Dalköre és a Budapesti Könyvnyomdászok Vegyesig/ kara. Jegyek 10.000,15.000,20.000 és 25.000 koronás árban /A kaphatók az összes szereplő dalárdák tagjainál, 131 d Népszava-könyvkereskedésben és a helyszínen