Szabók Szaklapja, 1927 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1927-01-15 / 1. szám
1527 A remény. Minek lépjek be a szakegyesületbe, ha férjhez megyek, úgyis majd csak a háztartással fogok foglalkozni. Szabászat és munka. Irta: Fodor Antal férfiszabómester, szabástanoktató. A munkaadók között sokszor, lehet hallani, hogy a munka már nem olyan minőségű, mint régen volt, a munkások vagy nem akarnak, vagy nem tudnak dolgozni. A munkás viszont azt mondja, ő tud dolgozni, de a szabász vagy a mester a legtöbb esetben minden apró szabáshibáért őt teszi felelőssé. Világítsuk meg ezt a fontos kérdést, vájjon melyik oldalon van az igazság. Vagy ha probléma, hogyan kell azt megoldani. Ez mind a két fél érdeke volna, mert ha a mester jó munkát kap, fölveheti a versenyt még a külfölddel is, rossz munka mellett azonban az üzemnek tönkre kell menni. Ezt a munkásnak is meg kell szívlelni, mert a jó munka neki is érdeke. A jó munka mindig kedvet ébreszt a vevőben új rendelésekre és ha a munkás nem is szerezhet munkájával vagyont, de számíthat állandóbb foglalkoztatásra. Annyi tény, hogy ha a munkások egyforma alapelvek szerint dolgozhatnának, sokkal művészibb munkát termelnének. De a mai szabászati fölfogások mellett ez teljesen lehetetlen. Minden üzemben másképen szabnak és a legtöbb ember fölesküszik az ő tudományára, még akkor is, ha az mit sem ér. Vannak, akik fittyet hánynak a test anatómiájára és csak az ő régi, megszokott metódusuk szerint szabnak. Még most, a huszadik században is vannak, akik olyan rendszerrel szabnak, hogy az elejét jól be kell dolgozni, különben szétesik. Ha ugyanaz a munkás egy modern szabász keze alá kerül, akinek a munkáját csak a test arányában szabad bedolgozni, és ezt a két ellentétes fölfogást nem tudja megérteni, azon nem lehet csodálkozni. Pedig minden szabni tudónak az utóbbi szerint kell a rendszerét átalakítani, már csak azért is, mert köztudomású, hogy a zakkóruha nagyobbrészt csikós vagy kockás szövetből készül, kerülni kell tehát a bedolgozást, hogy a csik el ne görbüljön. Vannak, akik hosszú nyakat szabnak, és csak az a jó munkás náluk, aki az ő slendriánságukat helyre tudja hozni. Pedig ilyen fontos dolgot a legjobb munkás sem tud alaposan megoldani. A legtöbb szabó még most is elől a nyaknál bevág. Elárulom, hogy ezzel a nyak nem lesz jobb, csak a fazonja lesz keskenyebb. De ha a fazon magas, kapunk alatta olyan zacskót, amelyet a legjobb munkás sem tud elvasalni. Mellet pedig nem nyerhetünk vele, mert mindenki meggyőződhet afelől, hogy a mell legalább 18—20 centiméterrel alább fekszik a nyaktól, a bevágástól képződött domborodást pedig annyira bedolgozni nem lehet. Aki sokat szabott életében, az tudja, hogy legalább 80%-a az emberiségnek féloldalas, és kivétel nélkül a jobblapocka erősebb. Ez elhozza a jobb vállat és gallért a nyaktól. Erre sokan azt mondják, a munkás rosszul kezelte a jobboldalát. És hány keserű órát szereznek derék és jó munkásoknak ilyen igazságtalan tudatlansággal. Ezért jó, ha minden munkás is igyekszik minél többet tanulni, hogy tudja majdan ezeket a hibákat tudásával kiparírozni. De a fönt elmondottak még természetesen nem jelentik azt, hogy a munkás mindent hibamentesen csinál. Például egy jó gallért bármilyen szabásra tudni kell rátenni. Mielőtt a gallért ráférceljük, tudni kell, mennyire szükséges azt bevasalni. Egy frakkra, vagy egyéb hosszú fazonra a gallért alig szabad bevasalni, mert különben nem húzhat eleget. De ha a fazon magas, a gallért okvetlenül be kell vasalni, különben nagyon húz. A jó gallért — eltekintve a fazon hosszúságától — úgy kell beilleszteni a nyakba, mintha egybe volna nőve a kabáttal. De a bevasalásnál ügyelni kell, hogy a gallér csak kétoldalt, jóformán a vállvarrásnál forduljon, elől és a hát közepén egyenes maradjon. Ha a gallér ilyen szakszerű kezelésnél sem jó, akkor csak a kabát szabása rossz. A kabát összeállításánál főkép a váll érdemel különös figyelmet. Majdnem minden fejlett férfinak többé-kevésbé erős lapockája van. Ez teszi indokolttá, hogy a hátvállakat erősen be kell tartani és jól elvasalni. Ezáltal a lapockára elég domborulat képződik. Sokat lehet még ezekről a témákról írni és alkalommal még sort kerítünk rá, de kellő szakiskola nélkül ezt a kérdést megoldani alig lehet. SZABÓK SZAKLAPJA Mímdem. szabómunkásnafo és mumkásnemek érdeke, Sn^igw szak«szervezetének ímgm tegyen. Mindenki agiMírom m szakszervezetért* glllllllllllllllllINMINHlllgS 1 MEGHÍVÓ g gfiS A Magyarországi Szabómunkások és ^ Si gj Munkásnők Szakegyesülete budapesti ssag* csoportja 1927 március 5-én, szombaton este a székesfővárosi Vigadó összes G S termeiben az egyesület munkanélküli- sasa segély-alapja javára nagy g rendez, melyre az egyesület t. tagjait ggn rendez, melyre az egyesület t. tagjait és családjaikat, valamint más hozzátartozóikat és ismerőseiket tisztelettel meghívja. Táncrendező: Zámoly Zoltán okleveles tánctanár. A tánchoz a zenét a Magyarországi Munkásdalegyletek Szövetsége 24 tagú jazzband zenekara szolgáltatja Kralovetz Nándor karnagy művészi vezetése mellett. Az étteremben egy elsőrendű cigányzenekar muzsikál. A mulatság este 9 órakor kezdődik, vége reggel 6 órakor. A megjelenéshez jelmezruha nem kötelező. Jegyek árai vigalmi adóval együtt: Személyjegy: Előre váltva 2 P 40 fillér, a pénztárnál 2 P 80 fillér. Családjegy (2 nő, 1 férfi): Előre váltva 5 P 60 fillér, a pénztárnál 7 P 20 fillér. Jegyek kaphatók az egyesületben a gondnoknál, az egyesületi irodában és a vigalmi bizottság valamennyi tagjánál. silllllllllllllllltlllllllllllllltl« A jogért való küzdelem következik most, mert a kormány sokalja még azt a néhány százezer munkást is, aki a választói névjegyzékekben benne van. Rendeletet adott ki, amelynek alapján megkezdődik a szavazóirtás. Arról van szó, hogy házról-házra járva írják össze az összeíróbiztosok a választókat és csak azokat veszik föl a választói névjegyzékekbe, akik okmányokkal tudják igazolni jogosultságukat. Az okmánya megvan minden polgárnak, megvan a grófoknak és a földbirtokosoknak, de honnan vegyen okmányt a munkás, akit az élet, a nyomorúság, a munkanélküliség városrólvárosra, országról-országra sodort, akinek nincs rendes hajléka és ezer egyéb gondja van, mint az, hogy iskolai bizonyítványát vagy születési bizonyítványát megőrizze. De sok ezren vannak, akik elszakított területen születtek és jártak iskolába. Ezek utólag sem tudják megszerezni jogosultságukat igazoló okmányukat, mert hiszen amíg a bürokrácián keresztül hozzájutnának okmányaikhoz, addigra a választók összeírása és a névjegyzékek összeállítása véget ér. Kétségtelen tehát, hogy tíz- és tízSS® ssa ül valóság. Most még inkább vagyok ráutalva a bérmunkára, szerencsém, hogy tagja maradtam a szakegyesületnek, mert csak az nyújt számomra védelmet. 3. oldal ezer proletár, akiknek egyébként választói jogosultsága megvan, ki fog maradni a névjegyzékből, mert hiszen a kormány így akarja. De ebbe mégsem nyugodhatunk bele szó nélkül. Mindenkinek kötelessége tehát, ha csak leküzdhetetlen nehézség nem áll útjába, hogy megszerezze okmányait. És mindenki küzdjön azért, hogy belekerüljön a névjegyzékbe. A névjegyzék, amelyet most összeállítanak, 1920-ig alapja lesz a választásoknak. Ez azt jelenti, hogy akik nem jutnak bele a névjegyzékbe, nem is szavazhatnak. A legközelebbi választások eredményét készítik tehát most elő. A szaktársaknak az a kötelességük, hogy bármilyen nehezen, bármennyi akadály leküzdése árán is, de bejussanak a névjegyzékbe. A fővárosban házról-házra járnak az összeíróbiztosok. Reggel 8-tól 2-ig, tehát olyan időpontban, amikor a munkás nincs odahaza. De ez ne riasszon el senkit jogai keresésétől, mert akit nem talált otthon az összeíróbiztos, az fölkeresheti naponként délután 5 órától 8-ig a kapualjban kiírt összeíróhelyen az összeíróbiztost és ott igazolhatja választói jogosultságát. Vigyék magukkal igazoló okmányaikat (születési bizonyítvány vagy házasságlevél, iskolai bizonyítvány vagy tanonclevél, illetőségi bizonyítvány, munkakönyv vagy a legutóbbi választásnál fölhasznált szavazóigazolvány). Községekben, ahol 5000-nél kevesebb a lakosok száma, az összeírást ugyacsak házról-házra járva végzik. A fővárosban azoknak a neveit, akiket a névjegyzékbe fölvettek, kifüggesztik minden ház kapualjába, községekben pedig a községháza hirdetőtábláján. Mindenki meggyőződhetik tehát arról, hogy fölvették-e a névjegyzékbe. Akiket nem vettek föl a névjegyzékbe, azok föllebbezéssel élhetnek, amelyet írásban nyújthatnak be az elöljáróságok útján a közigazgatási bírósághoz. A föllebbezéshez csatolni kell a választói jogosultságukat igazoló okmányokat.Jogát senki se hagyja elveszni! A szakszervezetek ellen. A Szabók Szaklapja december havi számában foglalkoztunk azokkal a méltatlan támadásokkal, amelyek a választások alkalmával a kormányzat részéről elhangzottak a szakszervezetek ellen és megfelelően méltattuk ezeket a fenyegetős kiszólásokat. A Magyarországi Szakszervezeti Tanács, mint a szakszervezetek központi képviselete foglalkozott ezen üggyel és az elhangzottakkal szemben az alábbi határozatban fejezte ki tiltakozását: A Magyarországi Szakszervezeti Tanács 1926 december 23-án tartott ülésén foglalkozott a szakszervezetek ellen intézett miniszteri és államtitkári támadásokkal és egyhangú határozatával megállapította, hogy valamennyi szakszervezet meghatározott céljainak valóra váltásáért a legnagyobb elnyomatás idején is a legnagyobb áldozatkészséggel és önfeláldozással dolgozott. A szakszervezetek segélyezik a munkanélkülieket, betegeket, rokkantakat, özvegyeket, árvákat, végzik a munkaközvetítést, gyógyítják és támogatják a munkáspénztárból kihagyott munkásokat és alkalmazottakat, oktatják, nevelik tagjaikat és ezzel az ország érdeke szempontjából a leghasznosabb és leghazafiasabb munkát végzik. Ezért sem a múltban, sem a jelenben nem kértek és nem kérnek elismerést. Amikor a szakszervezetek az ország érdekében ilyen fontos és hasznos munkát végeznek.