Szabók Szaklapja, 1933 (41. évfolyam, 1-6. szám)
1933. február / 1. szám
" nil ■ Jelentés a Magyarországi Szabómunkások és Munkásnők Szakegyesülete budapesti csoportja 1932. évi működéséről Tisztelt Közgyűlés! Tisztelt Szaktársak! Évi jelentésünkben ,az általános súlyos gazdasági viszonyok következtében nem számolhatunk be olyan eredménnyel, mint az kívánatos volna. A vezetőség igyekezett munkálkodásával odahatni, hogy a szabómunkásságéletnívóját, és gazdasági érdekeit megvédje és az előző időkben kiküzdött eredményeket, megtartsa. Ebben a törekvésében az egyéb nehézségeken kívül — sajnos — akadály volt az is, hogy a szaktársak részéről nem kapta meg a vezetőség azt a támogatást, amelyre szüksége lett volna szakma ügyeinek intézésében. De minden nehézség dacára is igyekeztünk szaktársainkban a saját ügyük iránti kötelességtudást ébrentartani. Felvilágosítani őket arról, hogy melyik úton kell haladniok, hogy saját maguknak, valamint családjuknak a kenyérkereset nehéz küzdelmében enyhülést és helyes útirányt találjanak és súlyos helyzetükön némileg javítani tudjanak. A szabómunkásság mai helyzete kétségbeejtő a súlyos gazdasági viszonyok következtében. Félő, hogy mindazok, akik nem bíznak a szocializmus igazságában és nem tudnak szembenézni e sokoldalú megpróbáltatással, amelynek a szabómunkásság ki van téve: ha kelet ébrednek kellő öntudatra, a szervezet sok évtizedes munkájának gyümölcsét veszélyeztetik ezzel. A szabómunkásság helyzetét súlyosbítja a szakma kisipari termelési rendszere is. Ezek, szervezetlenségük következtében, egymást túllicitálva vállalnak munkát, nem gondolva arra, hogy ily rendszertelenség következtében megsemmisítik saját magukat, valamint a munkásaik helyzetét is lehetetlenné teszik a kereseti lehetőség tekintetében. Sőt ma már odafejlődtek a viszonyok, hogy a szabómunkásság nagy része is eltért a megállapított bérek és a megállapított munkaidő rendszerétől. Mindenki csak panaszkodik, esetleg korholják egymást, de legtöbb esetben megfeledkeznek a lényegről, a szakszervezetükről, amelyen keresztül mód és lehetőség volna a bajokat megszüntetni. Igaz, ehhez akaraterő és áldozatkészség kell. Enélkül a múltban sem voltak eredmények és a jelenlegi súlyos helyzet megszüntetésére is csak a szervezeten keresztül lehet kiutat találni. Kell, hogy a megértés — amely szükséges a gazdasági érdekeinknek a megvédésére — kialakuljon és összefogva a cél érdekében, szervezetünket kiépítsük, hogy eredménnyel tudjunk küzdeni a szabómunkásság jobblétéért. A munkanélküliség szakmánkban az elmúlt évben is hű kísérője volt szaktárcáink nagy részének. Azoknak a szaktársaknak, akiket munkahiány miatt elbocsátottak, az elhelyezkedési lehetőségéről hosszú időre le kellett mondani, ami majdnem egyenlő az életről Vejló lemondásról is, mert a munkanélküliség ma nem egy átmeneti jelenség, hanem a legtöbb esetben állandó jellegű. Azok a szaktársak pedig, akik már hosszabb idő óta szenvedik a munkanélküliség és kenyörtelenség borzalmait, más irányú anyagi gondokkal is terhelve, csak álomnak tekinthetik, hogy táikor helyezkedhetnek el, hogy újra emberi életet élhessenek. Részt vettünk minden oly irányú mozgalomban, amely a munkanélküliség leküzdésére vagy enyhítésére irányult. Sajnos, kevés eredménnyel. A kormánynak és városoknak soha sínes pénzük, hogy azokon segítsenek, akik a jelenlegi gazdasági viszonyoknak a legnyomorultabb áldozatai. A munkanélküliség ügye nekik nem okoz súlyos gondot, a munkanélküliek segélyezése pedig — szerintük — fokozza a hajlamosságot a dologtalanságra. Aogy más államokban, ha nem is kielégítően, de segítséget nyújtanak az éhező tömegeknek, arról nem beszélnek. Az alkalmazásban levő szaktársak sorsa a súlyos gazdasági viszonyok, valamint a leredukált munkabérek következtében nem sokkal jobb, mint a munkanélkülieké. A kereseti lehetőségek a műhelyekben napról napra roszszabbak lesznek, a legtöbb esetben csak alig néhány napot dolgoznak hetenként, ami megmagyarázza azt a nyomorúságot, amelyben a szabómunkásság összessége kínlódik. Sajnos, hogy az ily nagyarányú nélkülözések a szervezet iránti kötelesség teljesítést is meglazítják, aminek azután súlyos következményei vannak. A munkáltatók éber szemmel figyelik a szakszervezeti erőviszonyok kialakulását és ha csak egy kis rést vesznek észre azon, azonnal jelentkeznek a bércsökkentés szükségességével, amelyet azután kevés számú szervezett erővel alig lehet kivédeni. Sokkal több erőt kell összegyűjteni a szervezetben, hogy a védekezés, vagy a lecsökkent bérek visszaszerzése több sikerrel járjon. Azok a viszonyok, amelyeket előbb vázoltunk, a szabóipar minden ágában azonosak. A munkáltatók ez évben sem voltak tétlenek a munkabérek csökkentése tekintetében. Sok helyen azonban a szaktársak szó nélkül vették ezt tudomásul, vagy legföljebb az ügy befejezése után szerezhetett erről tudomást a szakszervezet. Nem vállalták azt a kötelességteljesítést, amelyet minden szervezett munkásnak vállalnia kell szaktársaival szembeni is. Megfeledkeztek arról, hogy gazdasági érdeklük megvédését nem lehet harc nélkül, sem elszigetelt, vagy egyénenkénti próbálkozásokkal elérni. És hogy annak az erőnek, amelyet az ügy érdekében föl akarunk használni, egyöntetűíték kell hinnts a felfogásban, akaraterőben és célkitűzésben. Történtek különböző kísértetek a munkáltatók részéről, azzal a jelszóval, hogy a munkabéreket kollektív szerződés formájában nivellálni akarták. Az erre irányuló tárgyalások során azonban az tűnt ki, miszerint valójában csak a valamennyire tűrhető bérek további csökkentését akarták és nem a rendszertelenség megszüntetését. A rendszertelenség pedig mind a két félre káros, sőt a mai gazdasági viszonyok mellett katasztrofálisan hat. A munkabérek, valamint a munkaidő kollektív rendezésével meg lehetne oldani a szabóságnál is azt az anarchiát, amely úgy a rendelésre dolgozó, mint a konfekciócikkekkel foglalkozó szabóságnál megvan. Enélkül csak visszafelé haladhatunk, vagy olyan lejtőre kerülhetünk, amelyről a visszatérés sokkal nehezebb lesz, mint az idejében való észszerű megoldása a kérdésnek. Vezetőségünk a szervezőbizottságokkal egyetemben igyekezett e súlyos viszonyokban tőle telhetően a csoportunk ügyeit intézni, amely feladat talán sohasem volt oly nehéz, mint az elmúlt évben. Egyesületünk központi vezetősége az ismételten hangoztatott panaszok és a csökkent kereseti lehetőségek figyelembevételével az egyesületi járulékokat két ízben csökkentette az elmúlt évben és a megszűnt tagság felújítására is módot engedett. A taglétszám gyarapodását vártuk ettől. Sajnos azonban, ez nem következett be. Azok a szaktársak, akik kötelességtudók voltak a múltban, ezúttal is teljesítették kötelességüket, a hangos kritizálók azonban az olcsóbb nemfizetés álláspontján maradtak. Sokan vannak olyan szaktársak is, akik sok mindent igényelnek az egyesület szolgáltatásai tekintetében, de megfeledkeznek arról, hogy követelni csak annak lehet, aki a kötelességeit teljesíti is. Ahelyett, hogy a szervezés terén igyekeztek volna a vezetőség intenciójának megfelelően résztvenni, megelégedtek azzal, hogy a vezetőség működését vagy intézkedéseit gúnyos kritikával juttatták tovább, bizonyára azzal a tudattal, hogy ez is szervezőmunka. Megfeledkeznek arról, hogy ilyen és hasonló megnyilatkozások károsak és ezzel az összszabómunkásság érdekei ellen súlyosan vétenek. A demokráciát nem szabad és nem lehet máskép magyarázni, mint hogy egyforma kötelességet és egyformajogot kell biztosítani mindenki számára. Mert aki csak a jogokért jelentkezik és a kötelességteljesítést mástól várja, az eleve kizárja önnönmagát a demokratikus közösségi soraiból. Kulturális téren igyekeztünk a szaktársak képzését az adott lehetőségekhez képest előmozdítani, oktató előadásokat tartani és a könyvtár forgalmát, felfokozni. Sajnos, hogy ezen a téren is a szaktársak nem tanúsítottak olyan mértékű érdeklődést, amint azt az ismeretterjesztés megkívánta volna. Tartottunk egy oktató szemináriumot, amelyet a szaktársak szép számban hallgattak végig, valamint az oktatási idényben minden hétfőn este tudományos előadásokat. Természetes, ezen a téren iscsak úgy tudunk továbbhaladni, ha az anyagi eszközeink gyarapodhatnak és ha szaktársaink minél többen kapcsolódnak a tudományos előadások hallgatói és a könyvtár olvasói közé, mert kellő érdeklődés nélkül a vezetőség ezirányú törekvései csak kárba vesznek. A könyvtár állománya 1932. év végén 1119 tudományos és 2182 szépirodalmi, összesen 3301 kötet volt. Tudományos műveket a férfi tagok 446 esetben, a női tagok 54 esetben, szépirodalmi műveket, a férfiak 1890 esetben, a nők 975 esetben vettek igénybe az év folyamán, vagyis együttvéve 3365 esetben. A budapesti csoport járulékfizetési forgalma a következő volt: a férfiszabók befizettek 3176 heti járulékot; a férfikon fékeiőszabók 1308 férfi - és 453 női, összesen 1768 hetijárulékot; a vásári szabók 377 férfi- és 239 női, összesen 616 hetijárulékot; a női szabók 705 férfi- és 350 női, összesen 1055 hetijárulékot; a női konfekciószabók 260 férfi- és 605 női, összesen 865 heti járulékot. Végeredményben tehát 5026 férfi- és 1617 női, összesen 7473 hetijárulék folyt be. A munkaközvetítés adatai hűen kifejezik a gazdasági viszonyokat, amelyek a szabóipari szakmát súlyosan érintik. Elképzelhető az a helyzet, amelyben a munkanélküli szabómunkásságunk él és amelyet, el kellett viselnie. Munkaközvetítési adataink az elmúlt évről a következők: A vezetőség kebeléből alakult különböző bizottságok is igyekeztek a rájuk háramló feladatoknak megfelelni, hogy az egyesületünk anyagi és erkölcsi érdekeit megvédjék és azt előbbre vigyék. Munkájukért csoportunk vezetősége ezúton is elismerését fejezi ki. Szívünk mély gyászával és kegyelettel emlékezünk meg azokról a szaktársainkról, akik körünkből a csendes temető birodalmába kői Munkást kerestek Munkát keresett KSztelitve esetben sieimMy esetben lett "ieibeu ' ~ ■ ____________férfit pfi. Utt aOr térit iül térti nB "Férfi fizabók . ... . 140_ 235— 666_ Mii Férfiken jasHbók . 149 53 122 26 345 87 141 47 Vásári szabót. . . . 67 20 33 10 121» nn . *49 20 Női szabók................ 17 51.ki sz. 35 125 37 45 Xuikonf. szabók . . 15 21 23 21 74 65 14 Itt összesem . . .S97 145 45-’ 92 1511 327 370 122 ,02 544 1637 4b. tt/I. évfolu lapest, 1933 február hó I. szán SZABOK SZAKLAPJA A MAGYARORSZÁGI SZABÓMUNKÁSOK ÉS MUNKÁSNŐK SZAKEGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII. ker.él Almássy tér 2. szft .Telefonszám: 41-6-70. A lap részére közlemények és előfizetések ide küldendők Megjelenik minden két hónapban Előfizetési díj: Egész évre 2 pengő 40 fillér félévrel pengő 20 fillér. Egyes szám ára 20 fill. A szerkesztővel értekezni lehet délután 5—6 óra között .. Meghívó A Magyarországi Szabómunkások és Munkásnak Szakegyesülete budapesti csoportja 1933 február 26-án, vasárnap délelőtt 9 órakor, a szakegyesület helyiségében (VII. Aknássy tér 2. sz.) rendes évi közgyűlést tart, amelyre a csoport kötelékébe tartozó budapesti férfiszabó-, női szabó-, nőikonfekciószabó-, férfikonfekciószabó-, továbbá a vásári szabó munkásokat és munkásnőket ezennel meghívjuk. A közgyűlés napirendje: 1. A vezetőség jelentése: a) általános jelentés; b) pénztári jelentés; c) ellenőrök jelentése és ezzel kapcsolatban határozathozatal a vezetőség fölmentése iránt. 2. Új vezetőség választása. 3. Indítványok és egyéb szervezeti ügyek. Kérjük a szaktársakat és szaktársnőket, hogy a közgyűlésen föltétlenül rendes időben jelenjenek meg. Ugyancsak fölhívjuk az egyesület mindazon tagjait, akik járulékaikkal nyolc héten túl hátralékban vannak, hogy azt egyenlítsék ki, mert különben a közgyűlésen nem vehetnek részt. A tagsági könyvet mindenki hozza el. A csoport vezetősége.