Szerelőipar, 1936 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1936-01-18 / 1-2. szám
A Székesfővárosi Gázművek 25 éves jubileuma Pontosan 25 évvel ezelőtt, 1910. december 16-án délután 6 órakor Bárczay István dr. akkori polgármester, az általános Osztrák—Magyar Légszesztársulat budapesti igazgatóságának elnökétől, Rudocza Jánostól jelképesen átvette a Gázműveket és átadta dr. Heltai Ferencnek, mint a Budapest Székesfőváros Gázművei bejegyzett cég vezérigazgatójának. Ez a tény annak a nagy eszmei harcnak volt egyik mozzanata, amely a század első évtizedében a községesítés problémája körül zajlott le. Ebből a harcból az az irányzat került ki győztesen, amely a tömegek szükségleteinek ellátására hivatott üzemeket a magángazdálkodás köréből kiemelve, munkáikat közfeladattá kívánta tenni. Az önrendelkezés gondolata győzött ebben a harcban, amely minden autonóm törekvésben kifejezésre jut: a polgárság tömegszükségleteinek ellátása, a velejáró feladatok irányítása, a köztevékenység s az ebből a tevékenységből eredő anyagi előnyök a közt illetik meg. Ennek a várospolitikai gondolatnak volt egyik diadalmas állomása a Gázművek 25 évvel ezelőtt történt megváltása. És az elmúlt 25 év tanulságai és a Gázművek üzemének hatalmas fejlődése igazolják azokat a törekvéseket, melyeket a községesítés gondolata indított meg. A Gázműveknek a főváros igényeihez és a modern technika fejlettségéhez szabott kiépítése természetesen hatalmas befektetéseket követelt. De a főváros tudatában volt a reá háruló feladatnak, és megteremtette az anyagi eszközöket a Gázművek európai nívóra való emeléséhez. Az első lépés az óbudai Gázgyár megépítése volt, mely a telekérték nélkül kereken 26 millió pengőt emésztett fel. Mint megszívlelendő és követendő példát kell kiemelnünk, hogy a munkálatok 90 százalékát hazai, illetőleg budapesti iparossal végeztették. A háztartók, új berendezések és egyéb kapcsolatos létesítmények költsége mai értékben meghaladták a 72 millió pengőt. A háborút követő zavaros idők nehéz helyzetet teremtettek a Gázgyárban. A külföldi szén beszerzése leküzdhetetlen akadályokba ütközött és 1922 év végén olyan helyzetbe került a Gázművek, hogy ha a wieni Gázművektől nem tud hirtelenében 100 vagon szenet kölcsönkapni, úgy szénhiány következtében kénytelen lett volna üzemét beszüntetni. De pénzügyileg is súlyos megpróbáltatásokat jelentettek ezek az idők a Gázművekre, mert egység árait nem tudta változtatni a szinte naponként ugrásszerűen emelkedő koronaértékre s így előfordult, hogy 1923-nak egyes hónapjaiban köbméteréért mindössze másfél arany fillérnek megfelelő papírkorona öszszeget fizetett a székesfőváros közönsége. A gazdasági viszonyok javultával, amikor a gáz köbméterének egységárát fokozatosan 20 fillérben állapították meg, hozzáfoghatott a gáz minőségének, fűtőértékének feljavításához. A fogyasztás terén mutatkozó visszaesést a Gázművek még fokozottabb propaganda tevékenységgel ellensúlyozta, hogy elvesztett fogyasztótömegeit visszaszerezze. Tűzhelyek és egyéb fűtőberendezéseknek rendkívül alacsony bérösszegekért kölcsönadása útján sikerült ismét népszerűsíteni a budapesti háztartásokban a gázt, amelynek igazolásául szolgál, hogy 1913 óta az 1934 év végéig a gázfogyasztók száma 47 ezerről 111 ezerre, a bérbeadott gázfogyasztó készülékek száma 4000-ről 148 ezerre, a csőhálózat hossza 748 km-ről 912 km-re emelkedett. A Gázművek 25 éves történetének rövid vázlata azt mutatja, hogy a Gázművek e negyedszázados életében tulajdonképen csak három és fél év volt normális békeesztendő, a többi háború, a forradalmak és az általános gazdasági válság idejére esett, meg nem szűnő küzdelmekkel és minden erőfeszítést igénybevevő nehéz munkával.. De azt is mutatja ez a történeti vázlat, hogy a székesfőváros Gázművei a sokszor végveszedelemmel fenyegető katasztrófákkal folytatott küzdelmek közepette is megállta a helyét, teljesítette közüzemi hivatását, melynek az a lényege, hogy egyaránt szolgálni kell úgy a fogyasztóközönség igényeit, mint a főváros pénzügyi érdekeit. És hogy ezeken a válságokon nagyobb zökkenő és fennakadás nélkül jutott keresztül a fővárosnak ezen nagyjelentőségű közüzeme, az azoknak a kiváló vezetőknek az érdeme, akik éjt nappallá téve a legmesszebbmenő körütatekintéssel, lelkiismeretességgel és szakértelemmel vezették a székesfővárosi Gázműveket. 1910 évben szerződtették dr. Ripka Ferencet a Gázművek vezérigazgatójául, aki 1924-ig volt vezérigazgatója, a vállalatnak, amikoris a Székesfőváros főpolgármesterévé nevezték ki. Utóda a vezérigazgatói székben Rózsa Károly volt, akit 1929-ben úgyszólván a munkaasztal mellől ragadott el a gyilkos kór. Halála után három évig Schön Győző helyettes vezérigazgató vezette a Gázműveket elődei nyomán járó tapasztalattal és lelkiismeretességgel. 1932 óta dr. Véssel Ede tölti be a Gázműveknek nagy felelősséggel járó vezérigazgatói pozícióját, mégpedig azzal a nagy tudással és hozzáértéssel, amely az elért eredményekben és a Gázművek egészséges fejlődésében jut kifejezésre. De nagyban hozzájárult a Gázművek európai nívóra való emeléséhez az igazgatóság, az osztályfőnökök, a tisztviselők és munkásalkalmazottak lelkiismeretes és szakszerű munkálkodása, akikre Budapest székesfőváros kft- szönsége nyugodtan bízhatja az üzem jövőjét és fejlesztését. A főváros Gázművei ezidőszerint 736 tisztviselőnek, 1600 munkásnak, tehát összes 2336alkalmazottnak és legalább mégegyszer ennyi családtagnak ad kenyeret és tisztességes megélhetést, amit valamennyien becsületesen megszolgálnak kenyéradó gazdájuknak, a székesfőváros közönségének. A székesfőváros közönsége pedig hálával és elismeréssel adózik a Gázművek kitűnő vezérigazgatójának dr. Véssei Edének és kiváló munkatársainak.