Technika, 1931 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1931-05-01 / 5-6-7. szám
138 Zelovich Kornél Wirrwarr in die Welt gebracht .... als ich! Oh Gott erbarme Dich meiner!“ So endet das Tagebuch Széchenyis vom März — September 1848. Am nächsten Tage am 5. September bringt ihn sein Arzt dr. Paul Balogh nach Döbling. Und wahrhaftig, der das meiste Recht dazu erworben hat, hat die fertige Brücke nie überschritten, der Schöpfer der Brücke: Széchenyi. Aus dem in 21. August 1846 an Clark gerichteten Schreiben Tierneys erfahren wir, wie er sich sehnte diesen Tag zu Hause verbringen zu können: „Ich baue sehr darauf, dass der Allmächtige uns beide solange erhalten wird, bis wir die Fertigstellung unseres grossen Werkes sehen können. Doch sagen Sie jetzt lieber Clark, wenn Sie mit so viel Vertrauen zu mir sind, wann werden wir das nach Ihrer Ansicht erleben, dass wir unsere Brücke Arm in Arm durchschreiten können. 27) Er konnte die Fertigstellung seines grossen Werkes nicht feiern. Doch ohne Zweifel, in seinem Döblinger Asyl ruhte sein seherisches Auge oft auf der wunderschönen Kettenbrücke durch die „Europa und der XIX. Jahrhundert durchschritten.“28) 4. Die Tisza-regulierurrg. Das epochalste und vom nationalen Standpunkt bedeutendeste Werk Széchényis war die Tisza Regulierung. Als er im Jahre 1845 an die Spitze der Verkehrsabteilung der Statthalterei gestellt wurde, stellte er diese Aufgabe in die erste Reihe. Seine Rassenliebe gibt den Ansporn zu diesem Schaffen. Sehr richtig schreibt Arany János: „Als dies Geschlecht sich nicht zu lieben wusste, Er könnt* es lieben, mitten im Verfall.“29) Er bemüht sich, den rein ungarischen Einwohnern des Tisza Tals behilflich zu werden. Überzeugend beweist er in seinen Schriften, dass das Aufblühen des Tisza Tals von staatlichem Interesse ist. Fürwahr, das Nationalbewusstsein der jenseits der Donau wohnenden, als auch der übrigen Ungarn lebt nur ein Scheindasein und ist dem frühen Tode geweiht, wenn das Tisza Tal zu Grunde geht“ schreibt er in seiner Arbeit „Gedanken-Splittern insbesonders bezüglich der Regelung des Tisza Tals.“ Er ist sich dessen bewusst, wie mächtig die übernommene Aufgabe ist. „Voll Rührung stehe ich bei diesem Gedanken vor meinem Schreibtisch“ schreibt er in seinem „ Gedankensplittern“ — „und ein Lächeln umspielt meine Lippen, Du alter Knabe — so stammele ich — dessen Können so begrenzt und dessen Lebenskraft schon erloschen ist, du sollst der Führer einer Sache sein, — die wenn Sie so gelingt wie ich es mir vorstelle, und die nach meiner Überzeugung auch so gelingen kann, in der ganzen Welt beispiellos dastehen wird: dann erröte ich in Bewusstsein meiner Nichtigkeit. Und wahrhaftig, wenn ich nicht wüsste, dass die Himmelsmächte manchmal ihre nichtigsten Geschöpfe zu grossen Leistungen auserwählen, und wenn meine Seele es nicht ahnen würde, dass ein makelloser Patriotismus, dessen süsse Empfindung ich geniessen kann, auch dort glatte Wege findet — wo selbst das grösste Wissen und die grösste Lebenskraft — früher oder später sicherlich versagen, würde ich mich an die Spitze einer so gewaltigen Arbeit schon darum Tierney Clark-hoz 1846 augusztus 21-én intézett leveléből kitűnik, mennyire szerette volna ezt a napot itthon megérni: „Igen és igen bízom, hogy a Mindenható mindkettőnket megtart addig, amíg megláthatjuk nagy művünk létrejöttét. De most kedves Clark mondaná meg, — ha ön szíveskednék bizalommal lenni irányomban, — mikor lesz az meg az ön nézete szerint, amikor mi a mi hídunkon karonfogva sétálunk keresztül.“27) Nem láthatta meg nagy művének elkészültét. De kétségtelen, hogy döblingi magányában látnoki szeme sokszor pihent meg a remekszép Lánchíd-on, amelyen „Európa és a XIX. század járt át.“28) 4. A Tisza-szabályozás. Széchenyinek korszakalkotó és faji szempontból legnagyobb tette: a Tisza-szabályozás megindítása. Amikor 1845-ben a Helytartótanács közlekedési osztályának élére kerül, ezt a feladatot helyezi elsősorba. A fajszeretet a rugója ezirányú tevékenységének. Találóan mondja Arany János: „Midőn magát ez nem tudá szeretni, ő megszerette pusztuló faját.“29) A Tisza-völgy színmagyar lakosságán óhajt segíteni. Meggyőzően fejti ki, hogy a Tisza-völgyének fellendítése országos érdek. „Bizony a dunántúli és egyéb magyarság is nemzetiség dolgában csak hervadozni és kora halálra fog jutni, ha pusztulásnak indul a Tisza-völgy“, írja az „Eszjmetöredékek különösen Tiszavölgy rendezését illetőleg“ című művében. Tudatában van, hogy mily hatalmas munkára vállalkozott. „Megilletődve állok a gondolatnál íróasztalom mellett, — írja az Eszmetöredékekben — s mosolyra fakad ajkam. Te agg legény, — így rebegek magamban, — kiben sem elég tudomány, sem többé elég életerő nincs, te fogsz lenni vezér s pedig oly ügyben, melynek példája — ha ollyatén vonásokban sikerül, mint én azt képzelni tudom, sőt bizonyos vagyok, hogy sikerülhet — e világon még alig van: és semmiségem érzetében pirulok. S valóban, ha nem tudnám, hogy olykor az égi lakosok kicsinyek által szeretnek nagyokat alkotni és ha nem sejtené lelkem, hogy szeplőtlen liazafiság, mellynek édes érzetét szabad élveznem, néha még ott is síma utakra talál, hol a legnagyobb tudomány és életerő . . . előbb utóbb bizonyosan megakad: soha magam illy óriási munka élire tétetni csak ezért se hagyom, mert azt aztán, mint én gondolom, ímmel ámmal vinni nem szabad.“ „Ámde benn vagyok és azért hadd vigyem azt mint eszem súgja, mint keblem készt, míg bírom. Ha előbb-utóbb kiesik a fonál kezemből, hadd vegye fel azt más és én elég boldog leszek, ha míg élek, legalább egy kis, ha nem is kellő, mozgásba tehetem azt.“ 1848 elején „Véleményes jelentés a Tisza-szabályozás ügy fejlődésérül“ című művében az országgyűlésnek számol be addigi munkálatairól. Hatalmas 27) Majláth: Gr. Sz. I. Levelei. III. k. 425-426. o. (Briefe des Gr. Sz. I. Bd. III. S. 425 — 426.) 28) Herczeg F.: A híd. 24. o. (Die Brücke. Schauspiel. S. 24.) 29) Széchenyi emlékezete. (Széchenyis Gedächtnis.)