Tejgazdasági Szemle, 1923 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1923-01-01 / 1. szám
1923 Január 1 TEJGAZDASÁGI SZEMLE mottevő iparág lesz a világpiacon. Ha pedig az exportálás meg lesz könnyítve és a kormány intenzív támogatásában részesül, akkor hazánk gazdasági javulásával állandóan fejlődni is fog. A francia mintára készített libamájpástétom a külföldön is élénk keresletnek örvend, ami szintén előmozdítja baromfitenyésztésünk fejlődését. A magyar tojás már a háború előtt is utat tört magának a külföldön és így nem mondhatjuk, hogy csupán valutánk romlása folytán lett keresett cikk. Elszakított területeink révén óriási tojásmennyiség veszett el, ami a magyarországi tojásexport csökkenését vonta maga után. A jelenlegi súlyos feltételek mellett e cikben egyelőre nem várható exportunk fejlődése. A vadexport, bár a háború előtt óriási fejlődésnek indult, teljesen visszaesett. Ennek oka részben az, hogy a forradalmi idők alatt rengeteg vadat pusztítottak el és ezt pótolni nehezen lehet. Az exportra kerülő vadmennyiség a békeidőbelinek még a negyedrészét sem teszi ki. Londonból jelentik, hogy a karácsonyi ünnepek alatt 60 vágón magyar pulyka és 40 vágón magyar hízott csirke érkezett az angol fővárosba. Az exportot a Magyar Élelmiszerszállító Rt. szervezte és a legújabb jelentések szerint a magyar pulyka győzött, London piacait a kínai és argentiniai versenyt legyőzve, karácsony hetében a magyar baromfiak uralták. A kitűnően megszervezett export révén remélhető, hogy egy-két esztendő múlva Csonka Magyarországnak jelentékeny bevétele lesz a baromfiexportból A tejkereskedelem és tejipar érdekei az éjjeli munkát tiltó törvényjavaslatban A kereskedelmi miniszter legutóbb törvényjavaslatot terjesztett a nemzetgyűlés elé az éjjeli munkának egyes iparágakban való eltiltásáról. A javaslat természetesen tekintettel van arra a gazdasági és termelésbeli kényszerűségre, amely az éjjeli munkát — ahogy ez a tejgazdálkodás menetében is fennáll — nélkülözhetetlenné teszi. A tejtermelés és a tejfeldolgozóipar szempontjából a javaslat így közelebbről érdekel bennünket. A javaslat megokolása hangsúlyozza, hogy egyes iparok munkásai részéről panaszok merültek fel amiatt, hogy bár a kérdéses ipar körébe tartozó munkák természete nem teszi szükségessé, hogy azok éjjel végeztessenek, egyes munkaadók mégis éjjel végeztetik a munkát, vagy azt hajnalban oly korán kezdik meg, hogy alkalmazottaik éjjeli pihenőjüktől fosztatnak meg. Az alkalmazottaikat megokolatlanul és szükségtelenül éjjel, illetőleg a korai hajnali óráktól kezdve foglalkoztató munkaadók ezzel nemcsak alkalmazottaiknak okoznak súlyos hátrányokat, de a szakmához tartozó többi munkaadót is abba a kedvezőtlen helyzetbe juttatják, hogy példájukat követve munkásaikat éjjel kénytelenek foglalkoztatni. Minthogy pedig az egyenlőtlen versenyt nem mindegyik munkaadó tudja, illetőleg hajlandó elviselni, az éjjel, illetőleg a korai hajnali óráktól kezdve dolgoztató munkaadók megokolatlan munkabeosztásukkal egyre szélesebb köröket sodornak az éjjeli munka terére és ezzel a közérdeket érzékenyen károsítják. Általánosan elismert tény, hogy az iparágaknak egész sora nem nélkülözheti az éjjeli munkát. Ide tartoznak azok az iparok, amelyeknél a termelési folyamat műszaki okokból meg nem szakítható folytonos munkát igényel, továbbá azok, amelyeknél a feldolgozásra kerülő nyersanyag, illetőleg félgyártmány gyors romlásának elkerülése érdekében a munkát elhalasztani nem lehet. Ide tartoznak az idényhez kötött iparok, amelyeknél a munkát csak az évnek meghatározott szakában lehet végezni és ezt az időt teljes mértékben fel kell használni. Egészen más a helyzet azoknál az ipari munkáknál, amelyeknek éjjeli végzése nem múlhatatlanul szükséges. Ami a kérdés megoldását illeti, az ipari érdekeltség némely körei részéről javasolt módozatot, hogy a törvény egyenként sorolja fel, hogy mely munkák végezhetők éjjeli időben, mellőzni kellett, mert bármilyen körültekintéssel és gonddal történnék is ez a felsorolás, azt az ipari gazdasági élet örökös változása, fejlődése rövidesen túlhaladná s a felsorolás előbb utóbb oly megkötöttséget jelentene, amelyet fenntartani többé nem lehetne. Az ilykér alkotott törvényt tehát folyton módosítani kellene, ez azonban semmiesetre sem felelne meg az élet igényeinek, mert a törvénymódosítás hosszabb időt igényel, e részben pedig gyors rendelkezésre van szükség, amelyek kellő időre csak rendelettel adhatók ki. Felmerült az a kérdés is, melyik megoldás helyesebb: az-e, hogy az alkotandó törvény az ipari üzemekben az éjjeli munkát általában eltiltja s a kivételeknek rendelettel meg-,állapítására ad felhatalmazást, avagy az, ha az alkotandó törvény ilyen általános tiltó rendelkezést nem állapít meg, hanem csak arra ad felhatalmazást, hogy bizonyos munkáknak éjjeli időben végzése legyen eltiltható. Gyakorlati szempontokból az utóbb említett megoldás a megfelelőbb. Az első helyen említett megoldás esetében ugyanis az összes iparágakat sorba kellene venni, mindazokat a munkákat kimerítően és pontosan fel kellene sorolni, amelyeknek éjjeli időben végzését feltétlenül meg kell engedni. Ennek a felsorolásnak elkészítése pedig nem csak az iparosok sokféleségénél fogva, hanem azért is, mert e részben nem elegendő általános ismertető jelekre támaszkodni, hanem az üzemek sajátszerű berendezését, fekvését, gazdasági helyzetét stb. is figyelembe kellene venni, rendkívül bonyolult feladat lenne. Ezzel szemben a második helyen említett, megoldásnál oly képen fog alakulni a helyzet hogy iparáganként merülnek majd fel az érdekeltek részéről kifogások amiatt, hogy az iparban megokolatlanul éjjel végeznek munkát. Ezeknek a kifogásoknak iparonkénti elbírálása alapján lesznek azután a tiltó rendelkezések egymást követően kiadhatók s az egész kérdés lépésről-lépésre menve lesz minden rázkódtatás nélkül rendezhető. A törvényjavaslat csak a felmerült és kétségkívül megokolt panaszok megszüntetésére kíván a fennforgó lehetőségek .