Tejgazdasági Szemle, 1940 (38. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-15 / 1. szám

V* V/ XX. ÉVFOLYAM. I^Ukkr.Toolmoloeloi U—»— M »* 6. Jfofbs BUDAPEST, 1940. JANUÁR 15. ipm VPN­ 2S2K.­.. r«Ei|| e TejuAifnAdhal SZEfiLE EGYETEMES TEJGAZDASÁGI, TEJTERMÉKIPARI ÉS KERESKEDELMI SZAKLAP LAPTULAJDONOS FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: dr Kovács Józsefné MEGJELENIK M­IDEN HÓ 15-FN LS LO­AN ELŐFIZETÉSI ÁRA NEGYEDÉVRt. 4.8 P, FÉLÉVRE 9 P. Egyes szám 80 fill Küll ldr. a fenti árak kétszerese. Posta akarékpénzt?ni­e «'»­kszámla 1912Q._______ A m. ldr. vallás- és közoktatásügyi miniszter A1.325/1938. V/2. sz. rendeletével a Tejgazdasági Szemlét az önálló gazdasági népiskolák tantestületi, a felső mezőgazdasági iskolák, tanító- és tanítónőképző-intézetek és a polgári iskolák tanári könyvtárai számára megrendelésre ajánlotta. ÁRJEGYZŐBIZOTTSÁG: január 29-én, hétfőn d. u. fél 6 órakor tartja legközelebbi ülését. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, I., VAK BOTTYÁN­ U. 3., III. 5. TELEFON: 2­ 59­-52. ______Hivatalo­z rák naponta 4—5 óra között._______ Özv. TARTALOM:1. Dm.: Tors Antall. 2. Hírek. 3. A tejtermelők Orsz. Szövetségének közleménye. 4. Piaci jelentés. 5. Bpesti tej- és tej­termékpiac. Az 1940.évi "Tartalom jegyzék” a 24.számban van.­TORS ANTAL A magyar tejgazdaságot és tejipart, de nemcsak annak grémiumát, hanem annak egész társadalmát érte súlyos gyász Tors Antal elhunytával. — Szerény, egyszerű egyéni­sége, minden hivalkodástól mentes, becsületes természete távol tartották őt a fórumok exponált helyeitől, de mégis ott volt ő mindenütt, ahol tanáccsal, jó szóval, munka­­készséggel szolgálni lehetett és kellett a hazai tejgazdaság és tejipar ügyét. De nemcsak mint szakma­tudós és áldozat­kész munkás, hanem, mint ember, mint mindenki iránt figyelmes, szeretetreméltó, mindenkivel együttérző, mások bajában, bajában osztályrészes ember is élt ő közöttünk és velünk. Hogy sokoldalú tevékenységét és áldozatos munkássá­gát csak kis részében is megvilágítsuk, elsősorban meg kell említenünk, hogy ő alapította, egyik legjobb barátjával, 19 évvel ezelőtt lapunkat, a Tejgazdasági Szemlét, anyagi viszo­nyaihoz képest nem jelentéktelen áldozattal. Ez volt az első érdemleges tejszaklap Magyarországon és ennek megjelenése óta szüntelenül jelentős és önzetlen aktív részt vett ennek szerkesztésénél és minden vágya Tersnek az volt, hogy a la­pot azzá fejlessze, amiben annak hivatását látta: felvilágo­sító, oktató, a szakismerteket az ország minden részében ter­jesztő, elsőrangú szaklappá. Ennek köszönhető jórészt, hogy a lap az egész országban el is terjedt, a legkisebb falusi üze­mekig is eljutott és mindenütt meghonosodott. Ennek a cél­nak a szolgálatában oktató cikksorozatokat jelentetett meg a lapban, de ezzel nem érte be, hanem később több szerző­társával együtt „Tejgazdasági Zsebnaptár“ név alatt tartal­mas tejgazdasági kézikönyvet is adott ki minden évben, mely valóban hézagpótló volt a magyar tejgazdasági iroda­lomban és annyira elterjedt, hogy ma már jóformán minden szakember nélkülözhetetlen kézikönyvének tekinti. Ha vala­mikor a magyar tejgazdaság és tejipar történelmét meg fog­ják írni, abból Tors neve ki nem maradhat, hiszen ő fek­tette le előrelátással, szaktudással a magyar tejgazdasági hírlapírás alapját, így tehát szűkebb családján kívül, első­sorban a hazai szakirodalmat érte súlyos veszteség az ő elhalálozásával. Tors Antal a „Központi Tejcsarnok“-nál fontos és fele­lősségteljes állást töltött be: a „fiókosztályt“ vezette. A válla­latnak több száz fővárosi elárusító üzletét szervezte, vezette, emelte nívós, higiénikus és a korszerű követelményeknek megfelelő szaküzletek színvonalára. De ezt sem úgy intézte, mint száraz bürokrata, hanem az ő szinte speciális emberi és szakemberi mivolta szerint. A fiókkezelők százaival nem, mint főnök foglalkozott, aki hivatalosan intézi az ügyeket, hanem úgyszólván mindenkit személyes barátjának, vagy pártfogolnának, — de egyben az ügy szolgálatába állított és szakszerűen kiképzendő munkatársának — tekintett. Ok­tató órákat, külön tanfolyamokat vezetett be; szabad órái­ban ott tanítgatta a fiókok kezelőszemélyzetét az általános higiénia és tisztaság, nemkülönben a speciális tejgazdasági ismeretek oly mérvére, amelyet megkövetelendőnek tartott minden olyan árusító egyéntől, aki tejjel és tejtermékkel, e rendkívül kényes élelmicikkekkel foglalkozik. Ezek a kur­zusok annyira ismertekké és közkedveltekké váltak, hogy nemcsak a Központi Tejcsarnok alkalmazottai, hanem kívülállók is szívesen jártak el ezekre az ismeretterjesztő előadásokra, amelyek egyúttal propagandául is szolgáltak, nem csupán a munkaadó vállalatának, hanem az egész ma­gyar tejgazdaságnak és így a tej- és tejtermék-fogyasztás általános fokozását is elősegítették. Mély a mi részvétünk az elhunyt családja iránt, melyet oly nagyon és mélységesen szeretett, nehezen tudunk mi is — szűkebb környezete­­ vigasztalódni, akik iránt egész életén keresztül jóakarattal, előzékenységgel, kollegialitás­sal és szívélyességgel viseltetett. Ezeket a tulajdonságait ér­vényesítette idegenek érdekében is, a legnagyobb természe­tességgel, minden elismerésnek, hálának, dicsérő szavaknak teljes elhárításával; ezért is tisztelte és becsülte őt mindenki! Nemcsak a vele szemben érzett szeretet, de a reánk ha­gyott öröksége is arra kötelez bennünket, hogy emlékét ke­gyelettel őrizzük meg. (Dm.)

Next